Nyelvi kalandozások (9.)
„Azér szeretik ezeket az imákat, mer régi, szülinktű tanútuk, hathatós ima.” (Attala, Somogy)
Az ima az egyik legősibb és legalapvetőbb nyelvi műfaj. Azért a legősibb, mert az ember biológiai alapérzelméből, a félelemből táplálkozik. (Halmai Tamás Antropológia című aforizmája: Miért fél / a teljes?) A földkerekség minden embere tudja, hogy az élet kiszámíthatatlan, de biztosan véges, s ezt a bizonytalanságot valamivel egyensúlyozni kell.
Nyelv- és művelődéstörténeti jelentőségűvé vált a Somogy megyei Nagyberény. Népzenegyűjtés során 1968. december 17-én, a 98 éves Babos Jánosné Ruzics Rozália az édesanyjától tanult hosszú szöveget, addig ismeretlen imát (saját szavaival: pénteki imádságot) mondott el a gyűjtőnek, Erdélyi Zsuzsannának:
…Megtestesült szent Iste(n),
Szent erős Iste(n),
Szent és halhatatlan Úriste(n),
Könyörűjj mirajtunk.
Hét köröszt alatt lefekszem,
Hét köröszt alatt fölkelek,
Őrizz angyalom éjfélig,
Boldogságos Szűz Máriám vérrattig,
Jézus Krisztus mindétig,
Hogy gyarló testem nyugoggyék,
De szívem el ne aluggyék.
Hogy téged mindenkor lásso(n),
Minden gonoszt távoztasso(n),
Sátányok megköttessenek,
Testembe’ ne förtőzzenek,
Engedd ezt nekem kegyese(n)
Atya Fiú fölségese(n),
Élvén örök dicsőségbe(n),
Most és mind örökkön örökké ámmen…
Ez a szöveg indította el a folkloristát az archaikus népi imák gyűjtésére, feltérképezésére.
Somogy máig ható titkok aranybányája, vagy ahogy az archaikus népi ima mondaná: aran bányája, arannyas bányája. Pannon lankák. Római települések nyomai. Kaposvár hét dombra települt, mint az ókori Róma. „Hét köröszt alatt lefekszem…” Vashámorok. Egy bodrog--alsóbűi fúvókán 900-ra datált magyar (?) rovásfelirat. Árpád-kori templomok. Török-kori emlékek, nevek. Somogy egyébként is kiemelkedő hely, nem egyszerűen egy megye, hanem ország, Somogyország.
„A Boldogságos Szűz Máriát mindig kérem, gyüttömbe, mentömbe, ha kimögyek, bémögyek, vagy akármit csinálok, hogy a Boldogságos Szűz Mária a’ lögyen az én anyám, az vezérüllön engemet.” (Zselicszentpál)
Tehát az e tájon felbukkant archaikus népi imák indították el Erdélyi Zsuzsannát, hogy a már korábban is ismert műfajt szakszerűen elkezdje gyűjteni, elemezni – történeti, vallástörténeti, nyelvtörténeti, sőt európai művelődéstörténeti keretbe helyezni. A gyűjtésnek voltak előzményei. Horvát István történész 1805. évi naplójában a Fehér rózsa, Mária kezdetű szöveghez ezt írta: „babonás, haszontalan szószaporítású imádság”. Későbbi kutatók is szórványosan lejegyeztek hasonló szövegeket. Ám Erdélyi Zsuzsanna tette tudományosan felismert és elismert műfajjá az archaikus népi imákat. Óriási érdeklődést keltett az általa gyűjtött szövegek első kiadása (Hegyet hágék, lőtőt lépék, Kaposvár, 1974). Ennek egyik oka az is lehetett, hogy a szocializmusban elnyomott vallási jellegű kutatások mellett tört elő egy mégiscsak vallási jellegű tematika. Irodalmárok, írók, néprajzkutatók, nyelvészek üdvözölték az előkerült szöveganyagot (Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Göncz Árpád, Tóth Sándor, Albert Zsuzsa, Polner Zoltán, Andrásfalvy Bertalan, Kósa László, Bárczi Géza, Rónay György, Lázár István). Voigt Vilmos találóan ezzel a címmel: A rítusok szépsége (Valóság, 1975). Sokakra hatott Erdélyi Zsuzsanna munkája, hasonló gyűjtésbe kezdett pl. Salamon Anikó, Tánczos Vilmos, Harangozó Imre, Takács György, Pomozi Péter. Az említett Bárczi Géza nyelvészen kívül Pais Dezső nyelvtörténész is nagyra értékelte a felfedezést (Erdélyi Zsuzsanna gyűjteményét később Pais Dezső emlékének ajánlotta), de az archaikus népi imák nyelvészeti feltárása máig nem történt meg. A feladat: folklórlingvisztikai, vagyis olyan nyelvészekre vár, akik egyaránt érdekeltek a folklorisztikában, az antropológiai nyelvészetben, a nyelvtörténetben. Pais Dezső már a szövegek előkerülésekor felhívta a figyelmet arra, hogy nyelvi szempontból is komolyan számbaveendő a gyűjtemény, „tárgykörénél fogva egészen különleges természetű” nyelvi anyagot tartalmaz. Ahogy ezt a Kaposváron 1970-ben gyűjtött, Alusztok-e, boldogok? címmel jegyzett ima is mutatja.
Agalának három ága,
Magos mennynek magassága,
Nyisd be, Uram, szent ajtódat,
Hadd mennyek be szent szintváltani,
Szent sebeket kötözni.
Alusztok-e, boldogok?
Aluggyatok, boldogok!
Szól a kakas éjféltájba,
Kiáltya: Kejj föl, Mária, kejj föl!
Megfogták a Jézust,
Dárdával dárdázták,
Koronával koronázták,
Hét csöpp vére elcsöppent,
Az angyalok fölszedték,
Jézus elejbe magos mennybe fölvitték.
Az Uram Istenbe ma vagyon péntek,
Urunk méne kénnyára,
Kénnyának esettyére,
Esettye alatt öt mise,
Öt mise alatt hullassza drágalátos szent vérit,
Teremtettel a testet,
Attá' bele lölköt,
Aki eztet reggel, este elmongya,
Szintén úgy üdvözül, mint Krisztus Urunk a magas mennyégben…
Különleges szavak: agala: három ágú fa, kereszt-jelkép; pénteki ima: (nagy)pénteki imahagyomány; kénnyára: kínjára, szenvedésére; esettyére: esetére. Stíluseszközök: alliteráció és figura etminologika, azaz szótőismétléses alakzat: magos mennynek magassága; tárgyi megjelölésű mondatátszövődés: szintváltani; szimbolikus szám: hét csöpp, öt mise; tautologikus szóösszetétel: mennyég.
Erdélyi Zsuzsannát személyesen ismertem, utoljára Balatonszárszón találkoztam vele. Tudtam róla, hogy a Somogy megyei Kötcséhez kötődik, de elfelejtettem megkérdezni, hogy ennek van-e köze a somogyi gyűjtéshez.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.