Dr. Balázs Géza: Somogyi archaikus imák

2021. július 07., 08:33
Nemes András Csaba: Imádkozó (terrakotta, vas)

Nyelvi kalandozások (9.)

„Azér szeretik ezeket az imákat, mer régi, szülinktű tanútuk, hathatós ima.” (Attala, Somogy)
Az ima az egyik legősibb és legalapvetőbb nyelvi műfaj. Azért a legősibb, mert az ember biológiai alapérzelméből, a félelemből táplálkozik. (Halmai Tamás Antropológia című aforizmája: Miért fél / a teljes?) A földkerekség minden embere tudja, hogy az élet kiszámíthatatlan, de biztosan véges, s ezt a bizonytalanságot valamivel egyensúlyozni kell.
Nyelv- és művelődéstörténeti jelentőségűvé vált a Somogy megyei Nagyberény. Népzenegyűjtés során 1968. december 17-én, a 98 éves Babos Jánosné Ruzics Rozália az édesanyjától tanult hosszú szöveget, addig ismeretlen imát (saját szavaival: pénteki imádságot) mondott el a gyűjtőnek, Erdélyi Zsuzsannának:

…Megtestesült szent Iste(n),
Szent erős Iste(n),
Szent és halhatatlan Úriste(n),
Könyörűjj mirajtunk.
Hét köröszt alatt lefekszem,
Hét köröszt alatt fölkelek,
Őrizz angyalom éjfélig,
Boldogságos Szűz Máriám vérrattig,
Jézus Krisztus mindétig,
Hogy gyarló testem nyugoggyék,
De szívem el ne aluggyék.
Hogy téged mindenkor lásso(n),
Minden gonoszt távoztasso(n),
Sátányok megköttessenek,
Testembe’ ne förtőzzenek,
Engedd ezt nekem kegyese(n)
Atya Fiú fölségese(n),
Élvén örök dicsőségbe(n),
Most és mind örökkön örökké ámmen…

Ez a szöveg indította el a folkloristát az archaikus népi imák gyűjtésére, feltérképezésére.
Somogy máig ható titkok aranybányája, vagy ahogy az archaikus népi ima mondaná: aran bányája, arannyas bányája. Pannon lankák. Római települések nyomai. Kaposvár hét dombra települt, mint az ókori Róma. „Hét köröszt alatt lefekszem…” Vashámorok. Egy bodrog--alsóbűi fúvókán 900-ra datált magyar (?) rovásfelirat. Árpád-kori templomok. Török-kori emlékek, nevek. Somogy egyébként is kiemelkedő hely, nem egyszerűen egy megye, hanem ország, Somogyország.
„A Boldogságos Szűz Máriát mindig kérem, gyüttömbe, mentömbe, ha kimögyek, bémögyek, vagy akármit csinálok, hogy a Boldogságos Szűz Mária a’ lögyen az én anyám, az vezérüllön engemet.” (Zselicszentpál)
Tehát az e tájon felbukkant archaikus népi imák indították el Erdélyi Zsuzsannát, hogy a már korábban is ismert műfajt szakszerűen elkezdje gyűjteni, elemezni – történeti, vallástörténeti, nyelvtörténeti, sőt európai művelődéstörténeti keretbe helyezni. A gyűjtésnek voltak előzményei. Horvát István történész 1805. évi naplójában a Fehér rózsa, Mária kezdetű szöveghez ezt írta: „babonás, haszontalan szószaporítású imádság”. Későbbi kutatók is szórványosan lejegyeztek hasonló szövegeket. Ám Erdélyi Zsuzsanna tette tudományosan felismert és elismert műfajjá az archaikus népi imákat. Óriási érdeklődést keltett az általa gyűjtött szövegek első kiadása (Hegyet hágék, lőtőt lépék, Kaposvár, 1974). Ennek egyik oka az is lehetett, hogy a szocializmusban elnyomott vallási jellegű kutatások mellett tört elő egy mégiscsak vallási jellegű tematika. Irodalmárok, írók, néprajzkutatók, nyelvészek üdvözölték az előkerült szöveganyagot (Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Göncz Árpád, Tóth Sándor, Albert Zsuzsa, Polner Zoltán, Andrásfalvy Bertalan, Kósa László, Bárczi Géza, Rónay György, Lázár István). Voigt Vilmos találóan ezzel a címmel: A rítusok szépsége (Valóság, 1975). Sokakra hatott Erdélyi Zsuzsanna munkája, hasonló gyűjtésbe kezdett pl. Salamon Anikó, Tánczos Vilmos, Harangozó Imre, Takács György, Pomozi Péter. Az említett Bárczi Géza nyelvészen kívül Pais Dezső nyelvtörténész is nagyra értékelte a felfedezést (Erdélyi Zsuzsanna gyűjteményét később Pais Dezső emlékének ajánlotta), de az archaikus népi imák nyelvészeti feltárása máig nem történt meg. A feladat: folklórlingvisztikai, vagyis olyan nyelvészekre vár, akik egyaránt érdekeltek a folklorisztikában, az antropológiai nyelvészetben, a nyelvtörténetben. Pais Dezső már a szövegek előkerülésekor felhívta a figyelmet arra, hogy nyelvi szempontból is komolyan számbaveendő a gyűjtemény, „tárgykörénél fogva egészen különleges természetű” nyelvi anyagot tartalmaz. Ahogy ezt a Kaposváron 1970-ben gyűjtött, Alusztok-e, boldogok? címmel jegyzett ima is mutatja.

Agalának három ága,
Magos mennynek magassága,
Nyisd be, Uram, szent ajtódat,
Hadd mennyek be szent szintváltani,
Szent sebeket kötözni.
Alusztok-e, boldogok?
Aluggyatok, boldogok!
Szól a kakas éjféltájba,
Kiáltya: Kejj föl, Mária, kejj föl!
Megfogták a Jézust,
Dárdával dárdázták,
Koronával koronázták,
Hét csöpp vére elcsöppent,
Az angyalok fölszedték,
Jézus elejbe magos mennybe fölvitték.
Az Uram Istenbe ma vagyon péntek,
Urunk méne kénnyára,
Kénnyának esettyére,
Esettye alatt öt mise,
Öt mise alatt hullassza drágalátos szent vérit,
Teremtettel a testet,
Attá' bele lölköt,
Aki eztet reggel, este elmongya,

Szintén úgy üdvözül, mint Krisztus Urunk a magas mennyégben…
Különleges szavak: agala: három ágú fa, kereszt-jelkép; pénteki ima: (nagy)pénteki imahagyomány; kénnyára: kínjára, szenvedésére; esettyére: esetére. Stíluseszközök: alliteráció és figura etminologika, azaz szótőismétléses alakzat: magos mennynek magassága; tárgyi megjelölésű mondatátszövődés: szintváltani; szimbolikus szám: hét csöpp, öt mise; tautologikus szóösszetétel: mennyég.
Erdélyi Zsuzsannát személyesen ismertem, utoljára Balatonszárszón találkoztam vele. Tudtam róla, hogy a Somogy megyei Kötcséhez kötődik, de elfelejtettem megkérdezni, hogy ennek van-e köze a somogyi gyűjtéshez.