Nyelvi barangolások (105.)
Szarvas Gábor nyelvész ironikusan így kezdi önéletrajzát: „Születtem 1832. március 22-én Adán, Bács megyében, anyámtól. Apám törvényes, céhbeli kovács volt, anyám kovácsné. Laktunk a nagy kocsmának vizávi, melynek bora, amint emlékszem, híres volt a Tisza-víz-ízéről.” Ada kisváros (ma Szerbia) Kelet-Bácska középső részén, a Tisza folyó jobb partján fekszik Zentától 15, Óbecsétől 20 kilométerre. A város neves szülöttje Szarvas Gábor nyelvész, a nemrég 150. születésnapját ünneplő nyelvészeti folyóirat, a Magyar Nyelvőr első legendás szerkesztője. (És ugyancsak itt született 1892. március 9-én Rákosi Mátyás kommunista politikus, pártfőtitkár, miniszterelnök is…)
Szarvas Gábor 1842 és 1848 között a bajai ferences gimnáziumban tanult. 1848-ban nemzetőrnek jelentkezett, de nem tartották alkalmasnak a szolgálatra. Akkor felvételét kérte a pannonhalmi bencésekhez. Négy év után kilépett a rendből, majd jogot hallgatott. 1858 szeptemberében Egerben helyettes póttanár a ciszterci rend gimnáziumában. Ekkor Szarvast még inkább a szépirodalom érdekli, drámaírással próbálkozik. Galambposta, vagy a csalhatatlan emberismerő című drámáját Kassán is bemutatták. Később Baján, majd Pozsonyban lett gimnáziumi tanár. 1867-ben megjelent Magyartalanságok című dolgozata, amelyben fölveti a „nyelvőri” (nyelvművelői) szerep fontosságát. 1869-ben Eötvös József kinevezte rendes tanárnak a pesti főgimnáziumba. 1871-ben az MTA levelező tagjává választották, és felkérték az 1872-ben induló Magyar Nyelvőr szerkesztőjének. 1882-ben megnősült, 1890-ben királyi tanácsos lett. Ekkor adták ki barátai, tisztelői a Nyelvőr-Emlék című emlékkönyvet. Ebben mások mellett Vikár Béla, Szinnyei József, Négyesy László, Simonyi Zsigmond írása szerepel. A nyelvészek korábban szívesen tréfálkoztak, például található benne néhány mulatságos írás, ilyen például a „Szarvas-lakoma”. Hetvenéves korában, 1892-ben a helsingforsi Finnugor Társaság külső tagja lett. Idős korában látása megromlott. Még életének utolsó évében, 1895-ben is megjelentek harcos cikkei, melyeket már ágyban fekve diktált.
Halála után középiskolai tanárok szólítottak fel emlékének méltó megőrzésére. A Nyelvőr 1895. novemberi számában Beöthy Zsolt, a tanáregyesület elnöke kezdeményezte Szarvas szobrának felállítását. A gyűjtés eredményes volt, és megbízták Jankovits Gyula szobrászművészt Szarvas mellszobrának elkészítésével. A most is meglévő mellszobrot 1899. július 2-án avatták fel az Akadémia előtt. Sajó Sándor ünnepi költeményét olvasta fel:
Ki volt Szarvas Gábor? magyar nyelvünk őre,
Közkatonábul lett lánglelkű vezér;
íme ércalakban, ami por belőle,
Ami el nem múló, – szíveinkben él.
Jertek tanítványok, szívben egybeforrva
Álljunk ide sorba, mint a katonák,
Nézzünk diadallal, hittel e szoborra
S ahogy ő tanított, úgy küzdjünk tovább.
A budapesti szoborállítást azonban megelőzte a szülőváros. Adán 1898. június 19-én avatták fel Szarvas Gábor bronz mellszobrát. Simonyi Zsigmond, a Nyelvőr következő szerkesztője mondott emlékbeszédet, Vikár Béla ünnepi ódát adott elő. 1920-ban a szobort eltüntették. Balassa József, a Nyelvőr harmadik szerkesztője kinyomozta: „a lefolytatott kutatás és tudakozódás azzal az eredménnyel járt, hogy megtudtuk, hogy a romboló csoport a mellszobrot egy kútba dobta. Huszonkét év telt el azóta, kétségtelen, hogy a súlyos bronzszobor mélyen besüppedt a földbe, tehát felhozatalára gondolni sem lehet. A felszabadult Ada talán megtalálja módját, hogy Szarvas Gábor ismét hirdesse szülővárosa főterén fia dicsőségét”.
1970-től rendezik meg Adán a Szarvas Gábor-emléknapokat. Ennek kapcsán adományokból új szobrot állítottak fel 1972-ben (ekkor Bárczi Géza mondott avató beszédet), és már akkor elhatározták, hogy legyen Adán egy kis emlékmúzeuma is a nyelvésznek. Utóbbira 2020-ig kellett várni. Szarvas Gábor hagyatékából Adára került egy olajfestmény, néhány személyi tárgy (monogramos kávéspohara, pipája), magánlevelek, Szarvas két drámájának kézirata, és természetesen könyvek, Nyelvőr-példányok.
Eljutott hozzám egy 1970. október 12-én, az első adai Szarvas Gábor napokon föladott levelezőlap, amelyen Molnár Csikós László, szintén adai nyelvész a következők aláírását azonosította: Lőrincze Lajos (a Nyelvőr akkori, immár ötödik szerkesztője), Bárczi Géza, Zalai Györgyné (az MTA munkatársa, a Szarvas-hagyaték gondozója), Jakab László, Rehák László, Urbán János, Kossa János, Korom Tibor (a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület főtitkára), Dávid András, Pénovátz Antal, Grétsy László, Deme László, Rónai Béla. A levelet minden bizonnyal ifj. Keck Zsigmond anyja írta Párizsban levő fiának, hogy apja, Kossa János nyelvművelő Szarvas Gábor-díjat kapott Adán. A levelet Újvidéken adták postára, „Zsigi” szállásadójának címezve.
A Szarvas-napok 50. évfordulóján, 2020-ban sikerült létrehozni az adai könyvtár mellett a Szarvas Gábor-emlékszobát, amelyben elhelyezték a nyelvész hagyatékát. 2023. április 23-án a magyar nyelv hetéhez kapcsolódva Lőrincze Lajos fia, Lőrincze Péter egy értékes szótárt ajándékozott édesapja hagyatékából Adának (a szótár eredeti tulajdonosa a bejegyzés szerint Szarvas Gábor volt). Balázs Géza, a Magyar Nyelvőr mostani (immár hetedik) felelős szerkesztője pedig az 1970-es adai levelezőlap mellett a Magyar Nyelvőr új számait, valamint a 150 éves Magyar Nyelvőr történetéről szóló könyvét ajándékozta a könyvtárnak.
Szarvas Gábor érdeme, hogy a Magyar Nyelvőr köré tudta gyűjteni az akkor nyelvtudomány minden számottevő alakját, sőt sokakat a nyelvészet iránt érdeklődő más szaktudósok közül is. A magyar nyelv jelenéért és jövőjéért elkötelezett nyelvművelés csak akkor lehet sikeres, ha ezt minden korban sikerül megtenni. Ezt szolgálják a minden ősszel megrendezett adai Szarvas Gábor-napok, és a mostantól látogatható adai Szarvas Gábor-emlékszoba is.
