Nyelvi barangolások (46.)
• Az olasz nagydíj kapcsán: „Tapodtatnyit sem engedett egyik sem.”
Van olyan, hogy tapodtat és van olyan, hogy talpalatnyi, de tapodtatnyi nem nagyon. Tapodtat: lépés, átvitt értelemben azt jelenti: nagyon kevés. Ragos főnév, leginkább csak ebben a kötött szerkezetben használatos: Egy tapodtat se! (egy lépést se), másként: jottányit se! Talpalatnyi: igen kicsi, például: talpalatnyi föld (a Szabó Pál-regényből készült film címe), vagy talpalatnyi hely. Az olasz nagydíj kapcsán ezt írnánk: Egy tapodtat sem engedett…, vagy másként: jottányit sem engedett. A jotta görög eredetű szó, jelentése: kis mennyiség.
• Karakteres időjárás-jelentés: „Az elmúlt 24 órában egy nem túl karakán hidegfront vonult át felettünk.”
A karakán melléknevet főleg emberre használjuk: karakán férfi, nő. Jelentése: határozott, talpraesett, szókimondó. Persze elképzelhető karakán hidegfront is. De inkább használatos lenne egy másik melléknév: a karakteres, melynek jelentése: jellemző tulajdonság, jellegzetesség. Magyarul pedig ezt mondhatnánk: határozott vagy jellegzetes hidegfront.
• Utolsóként vagy utoljára: „A Lélek vagyok, élni szeretnék! című emlékműsorában a versvándor a magyar származású zsidó költő életének utolsó tragikus hónapjait idézi meg. A II. világháború idején zsidó származása miatt háromszor hívták be kötelező munkaszolgálatra, utolsóként 1944-ben a szerbiai Borba.”
A fogalmazó belezavarodott: magyar származású zsidó költő, majd: zsidó származása miatt. De most erre hívom fel a figyelmet: „utolsóként 1944-ben a szerbiai Borba”. Helyesen: utoljára.
• Jubileumi évforduló: „Fennállásának 150 éves évfordulóját ünnepli idén a félegyházi Petőfi Gépészeti Szakközépiskola.”
A jubileum nevezetes vagy örvendetes esemény kerek évfordulója. A címben a jubileum és az évforduló együttes szerepeltetése hibás. Lehetett volna így: Kerek évforduló.
• Tülekedés vagy dulakodás? „Későbbi felvételeken a diákok és az egyetemmel szerződött biztonsági erők közötti tülekedést lehetett látni, ami után több tüntetőt előállítottak.”
Tülekedés: valaki (ember) erőszakosan igyekszik a tömegen át előrejutni. Vagy: erőszakosan törekszik valamire, valami után. A tülekedés a dulakodás mintájára fejlődött, viszont a dulakodás ma már mást jelent: valakivel vadul, birkózva küzd, vadul tülekedik. A tüntetéseken nem tülekedés (előrejutás), hanem sokkal inkább dulakodás (vad, durva küzdelem) szokott kialakulni. De kétségtelen, hogy a két jelentés között van egy közös határsáv. Talán így lehetne ábrázolni: tülekedés –> vad tülekedés –> dulakodás.
• Érem vagy érme? „Mintegy hétezer ezüstpénzből és négy aranyéremből álló középkori leletegyüttes került elő a Pestet Nagykőrössel összekötő út mentén Újlengyelben. Eddig ez a legnagyobb értékű késő középkori éremkincs Pest megyében – közölte a Ferenczy Múzeumi Centrum. Az érmék korabeli összértékén az akkori időben hét lovat, ma pedig egy luxusautót lehetne vásárolni.”
Az érem és az érme nem ugyanaz: a pénz, amiről itt szó van, érme. Tehát nem négy aranyérem, hanem négy aranyérme került elő, és nem éremkincs, hanem érmekincs. Többes számban viszont már mindkét forma (érem, érme) azonos: érmék, tehát helyes: az érmék korabeli összeértéke.
• Látszólag vagy láthatólag? „Svédországban mindeddig nem voltak kötelező érvényű rendeletek, csupán ajánlásokat tettek az embereknek, de látszólag eredménytelenül.”
A látszólag és a láthatóan (láthatólag) között szintén keskeny a jelentésbeli határ. A látszólag pontos jelentése: látszatra, de a valóságban nem. Ha látszólag eredménytelen az intézkedés, az azt jelenti, hogy a valóságban nem eredménytelen! Erre utal ez a gyakori szerkezet: látszólagos ellentmondás. Csak úgy látszik, hogy van ellentmondás, egyébként nincs. Egyértelműbb lenne itt a láthatóan, láthatólag forma: láthatóan eredménytelenül, vagyis észrevehetően, tapasztalhatóan eredménytelenül.
• Egyhangúan vagy egyhangúlag? „A szenátus által egyhangúan elfogadott javaslat nem titkolt célja volt az is, hogy elejét vegyék az elmúlt években egyre gyakoribb … pereknek, amelyeket a gyütt-ment új vidékieknek csúfolt városi lakosok indítottak a francia gazdák ellen.” És egy másik példa: „Az oktatási tanács egyhangúan szavazta meg az ünnepek neveinek törlését az iskolai naptárakból.”
Az egyhangúan azt jelenti: unottan, fásultan, míg az egyhangúlag: egy hangon, egységesen, közös akarattal. A szavazásoknál gyakorlatilag csak az egyhangúlag kerülhet elő, mert arra ritkán utalnak a tudósítások, hogy mennyire ásítozva, unatkozva, egykedvűen szavaznak az arra hivatottak. Ha egyáltalán…
• Korán vagy idejekorán? „A tavalyi év rettenetesen kemény volt mindannyiunk számára, rengeteg fantasztikus zenésztől kellett idejekorán búcsúzni.”
Az idejekorán jelentése: kellő időben, nem késve, jókor! Aligha ezt akarta mondani a műsorvezető. Elég lenne annyi: korán búcsúzni, vagy még inkább: váratlanul búcsúzni.
• Vékonypénzű. „Kinek köszönheti Mécs Károly, hogy vékonypénzű kezdő színészként a Balatonon nyaralhatott.”
Vigyázat: a vékonypénzű hagyományosan azt jelenti: sovány. Például Arany Jánosnál: „Más a vékonypénzü nyúlat szalonnázza…” A vékonypénzű diák: sovány, gyenge csontozatú. Csak a pongyola nyelvhasználatban jelenti azt, hogy: kispénzű, szegény.
• Tamáskodás, ösztökélés? „Egy kicsit habozott, amikor befutott hozzá a kecskemétiek megkeresése: Őszintén bevallom, először egy kissé tamáskodtam, amikor elnézegettem az éppen aktuális tabellát, amelyen a Kecskemét az utolsó volt, győzelem nélkül. Nem éreztem azonnal olyan ösztökélést, hogy nekem a sereghajtónál lenne a helyem.”
A tamáskodás nem habozást jelent, hanem kételkedést. Az ösztökélés helyett is jobb lenne: késztetés. (A sajtónyelvi példák gyűjtésében Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégám volt segítségemre.)
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt,
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.