Dr. Balázs Géza: Tátoviroz, tetovíroz, tetovál

2022. október 26., 10:08
Bott Maya: Tisztelet a hősöknek II. - 2017
Nyelvi barangolások (77.)

A tetoválás a testművészet ősi, egyetemes jelensége. Szinte minden korban és minden népnél megfigyelhető. Elterjedése és gyakorlata azonban hullámzást mutat. Eredendően a törzsi művészetek közé tartozik, a későbbiek során több szintre szakadt: felfedezők, kereskedők, katonák, arisztokraták, majd pedig a polgárok és más néprétegek is tetováltatták magukat. Magyarországon egyaránt megfigyelhető naiv, egyszerű, valamint újabban művészies változata. Ugyancsak újabb jelenség a tetoválás visszafogottabb formája a testfestés (egyes helyeken hennázás), mivel ez nem örökletes beavatkozás.

· Henna: Ázsiában és Afrikában honos, sárga vagy vörös virágú, gyógynövényként, haj-, köröm- és testfestésre használatos cserje; a leveléből nyert vörös festék. Maga a henna szó a növény arab nevéből ered, muszlim kultúrkörökben női névként is használatos. Jelentése: áldott.

A tetoválást mint jelenséget és szót – Országh László kutatásai alapján – James Cook kapitány nyomán ismerte meg Európa. 1769-ben Cook kapitány, a Csendes-óceán nagy felfedező hajósa Tahiti szigetén találkozott a jelenséggel. Hajónaplójában beszámolót a bennszülöttek nyelvén tattow-nak nevezett különös bőrdíszítő eljárásról. A szó hangutánzó eredetű: tat-tat-tat, a tetoválási eljárás apró ütéseire emlékeztet. Az angolban előbb tatow, a 19. század elejétől tatoo alakban él. 1796-ból maradt ránk az első magyar nyelvi adat totue formában, Benkő Ferenc nagyenyedi tanár egyik írásában. 1813-ban Horváth Zsigmond csengei evangélikus lelkész amerikai „esmertetésében” tátoviroz alakban található. Néhány további helyesírási példa mutatja, hogy mennyire ingadozott a szó helyesírása, azt mutatva, hogy nehezen illeszkedett be a magyar nyelvbe: tátovirozottság, tátovirozva, tátovírozták, tátovirták, taettovirozás, taettowirozva, táttovirozás, tátovirozás, tatovirozás és tátoviroz.

A mai betűképpel azonos tetovál alak először Bródy Sándornál fordul elő 1886-ban: „egy nagy osztály tetoválja magát” (Don Quixote kisasszony). Idegen szótáraink közül a tetovál alakot elsőnek Radó Antal regisztrálta 1903-ban, de akkor még párhuzamosan élt a korábbi tetovíroz alak mellett. Az -íroz ~ éroz német eredetű (-ieren) képző a magyar -z képzővel megtoldva. Előbb idegen (főleg német) szavak beillesztésére használták: kommandíroz, brillíroz, treníroz, tupíroz, garazsíroz, szekíroz, telegrafíroz, bokszíroz, majd magyar szavakhoz is illesztették: bolondíroz, mulatíroz. Később azonban egyes esetekben a magyarosabb -l képzőre cserélték a németes formát: gazsulíroz > gazsulál, bokszíroz > bokszol. Ebbe az sorba illeszkedett a tetovíroz > tetovál is.

A 20. században tehát a tetovíroz helyett győzött a tetovál. De a jelenség magyar megnevezésére korábban és most is van törekvés. A már említett Horváth Zsigmond 1810-ben lefordította Cook tahiti hajónaplóját. Ebben ilyen magyar kifejezéseket használ:

· bennszülöttek testüket „kidörgölhetetlenképpen befestik”, kipettegetik, megíratják feketére, megbillyegzik.

Más szerzőknél 1816-ban pontozásról, megböködésről esik szó; 1831-ben Zádor Elek geográfiai könyvében „testen béedzett cifraságokról” tesz említést. Az idén 150 éves Magyar Nyelvőr című folyóirat 1872-ben felhívást tett közzé sokféle „jelenkori” nyelvi jelenség megfigyelésére, köztük a tetoválásra is (akkor még nem vált szét életesen a néprajz és a nyelvtudomány):

· „Van-e külön elnevezés arra a népnél, s ha van, miként mondják, midőn különösen ifjú legények nagyobb részt kedvesük nevét, de más jegyeket, alakokat is karjokra írnak, rajzolnak, vagy tüskével, tűvel beszurdalnak?”

Még ugyanabban az évben válaszolt Káplány József a Mátraaljáról: „Kiszolgált katonák (kik között némelyek karján azon évszám van felírva a melyben szolgálatukat végezték) vagy kocsisok karján látható. A kitől kérdeztem (visontai lakos) azt mondta: hogy náluk majdnem minden legénynek van. Nevei kiverett, tüdzött, cifrázott vagy gyakran azon alakról nevezik el, a melyet mutat p. o. szíves”. Gunda Béla néprajzkutató későbbi adatközlése szerint a ráckeresztúri legények a tetoválásra használják a kiverés, kiszurkálás szót (igés alakban: kiverik, kiszurkálják); debreceni cigányoknál pedig a zöngésedett és hangzócserés detomálás szót is följegyezte. A kiverés, kiszurkálás elnevezések csoportnyelvi szinten ma is élnek. A mai magyar nyelvben elterjedt a tetko rövidítés, és részlegesen előfordul a varrás szó is. Tudományos, elsősorban orvosi, bőrgyógyászati szakszövegekben találkozhatunk a tetováció, tatuáció kifejezéssel. Ritkábban használják a bőrdísz, bőrrajz elnevezést. A szómagyarító internetes portálon a tetoválás magyar megfelelőjére eddig két válasz található: testrajz, bőrrajz. Egy hozzászólásban a cifrázattal, dísszel, díszítménnyel rokon cikornya szót is javasolja valaki.

Napjainkban a tetoválásnak divatos, új formái jönnek létre, és ezeket követi a szókészlet is. Létezik szemöldöktetoválás. Izgalmas dolgokat tudhatunk meg a formáiról:

· A szemöldöktetoválás már egy ideje nagyon trendi, egyre többen tetováltatnak a szemöldöküket. Az ultratermészetes szemöldöktetoválástól a sminkelt hatású szemöldöktetoválásig bármilyen stílusú és formájú szemöldök elkészíthető.

Ugyancsak új kifejezés az ajaktetoválás, sőt ajaksatír tetoválás (jelentsen bármit is), illetve általánosabb jelentésű sminktetoválás, amelyet így ajánlanak:

· Smink, amely soha nem mosódik el, strandon, sportoláskor, de még a reggeli ébredéskor sem. A sminktetoválás a nap minden órájában tökéletes megjelenést biztosít. A sminktetoválás lényege az arc természetes harmóniájának megteremtése, a szem, a szemöldök és a száj hangsúlyosabbá tétele, kiemelése.

A tetoválás szókészlete követi a változó időket, szokásokat, elmondhatjuk, hogy: O tempora, o mores! (Ó idők, ó erkölcsök!), vagy ahogy latintanárom tréfásan magyarra fordította: Ó, móresre (erkölcsre) kellene benneteket tanítani!