A Magyar Posta 2021. április végén megszüntette a táviratot. A szolgáltatás már régóta halódott. Pedig az információ elméleti szakemberei szerint a 19. században és a 20. század elején olyan forradalmi jelentősége volt, mint előtte a könyvnyomtatásnak, manapság pedig az internetnek. Merthogy a távirat elődje, a távíró volt az első technológia a világtörténelemben, amelynek a sebessége megelőzte az embert. A távíróig az információ együtt mozgott az emberrel. Az embernél gyorsabb híradásra pedig a vasút megjelenése miatt volt szükség: ugyanis az elindított vonatokról ajánlatos volt értesíteni a következő állomást, nehogy ők is elindítsanak ugyanabba a irányba egy másik vonatot. Az elektronikus távíró (telegráf) feltalálása 1836-ban Cook nevéhez fűződik, ezt követte 1837-ben Morse pont-vonás rendszerének bemutatása. 1855-től bevezették a betűnyomós távírót, majd ezt fejlesztette tovább Marconi szikratávírója. A 20. században a telefonszolgáltatás mellett szélesebb (intézményi) körben elterjedt volt a telex- vagy géptávíró-szolgáltatás. A szocializmusban a kiemelt intézményeknél, vállalatoknál a telex (csakúgy mint a stencilgépnek nevezett festékhengeres sokszorosítógép) külön rácsos ajtóval volt ellátva; az ott folyó tevékenységet pedig szigorúan ellenőrizték.
Fontos szerepe volt a táviratnak a világháborúban, gondoljunk csak az Örkény István Tóték című tragikomédiájában szereplő postásra, aki a legjobb szándékkal manipulálta a sürgönyöket: „Mit tegyek? Én ezt a sürgönyt összetépem!”
A 20. század elején és közepén virágzó távirat-szolgáltatásnak részben a telefon, még inkább a mobiltelefon, valamint a telefax, majd az sms (talán a képet is küldeni tudó mms), az e-mail, és persze az internet egyéb hírtovábbító lehetőségei adták meg az utolsó döfést. Csupán két fajtája, a dísztávirat és a gyásztávirat élt még leginkább, s nem föltétlenül a gyorsaság, sokkal inkább az esztétikai kivitelezés miatt.
Az első mai értelemben vett táviratot 1844. május 24-én adták fel Amerikában, „távirati szövege” hírközlési legendává vált: „What hath God wrought” (Mit cselekedett az Isten).
A táviratnak megvan a magyar nyelvtörténete. Eredetileg telegráfnak, telegramnak hívták. Ezt váltotta fel a magyar nyelvújítási sürgöny, Szontagh Pál alkotása (1834), bár egy ideig harcolt még vele a staféta szó is. A sürgöny erősen tartotta magát, mint láttuk, Örkénynél is szerepel. Igei változata is van: sürgönyöz. De mégis kiszorította: a távirat és a táviratoz(ik), valamint gazdag szócsaládja: üdvözlő távirat, dísztávirat, gyásztávirat, táviratkihordó. A távirat bevonult a nyelvészeti szakirodalomba is. Nyelvhelyességi kérdést vetett föl a helyesírási hiányosság: nem szerepeltek benne ékezetek, ezért betűkettőzéssel vagy egy további e-vel jelölték őket: eekezet, kueloenleges (ékezet, különleges). A gyermek nyelvi fejlődésének egyik szakaszát a telegrafikus vagy távirati beszédnek nevezik a nyelvészek. Ez a mondatszerű közlés előhírnöke, elliptikus (hiányos) és nyelvtanilag szabálytalan beszéd. A stilisztikában beszélnek távirati stílusról: így nevezik a hiányos, esetleg névelőtlen, jelzésszerű írást. A távirati stílus – éppen a hiányosságából akadó félreérthetőség miatt – alkalmas volt nyelvi tréfák, viccek alkotására. Például: A marhakereskedő távirata a családjának: „Holnap érkezem. Stop. Mai vonat marhákat nem szállít. Stop.” A stop a pontot jelöli a táviratokban.
A tréfák gyakori témája a táviratok megengedhető stílusa – a távirat szövegének felvételénél ugyanis a posta igyekezett a jó ízlést megtartani. Erre utal egy másik vicc:
Egy fiatalember elmegy a postára, hogy táviratot adjon fel a barátjának: – Nem mehetek a bulidra, mert feltörte a seggem a bicikli. A postáskisasszony kifogásolja a távirat stílusát, és közli, hogy így nem veheti fel. – Rendben van - mondja erre a fiatalember –, akkor törölje ki a seggemet, és úgy küldje el a táviratot.
A skót és zsidó vicceknek is van távirati tematikája.
Táviratot ad fel a skót. A postás jelzi neki, hogy szavanként 20 penny, az aláírás viszont ingyenes. A skót ezt a táviratot adja fel: Üdvözlettel. Aláírás. Barátod-Joe-holnap-este-8-kor-érkezik.
Kohn meghal. Felesége táviratozik Grünnek: „Kohn meghalt”. A postás jelzi, hogy öt szóig ugyanaz a tarifa. Kohn felesége kiegészíti a táviratot: „Ugyanitt Trabant eladó”.
A viccek szintjén a távirat a politikába is bevonult. Hitler távirata Sztálinnak: „Gratulálok. Ennyi kommunistát nekem sem sikerült kiirtanom.”
Egy alapvicc a „stop” szóval alkotott viccekből: Megveri a magyar válogatott a szovjet válogatottat. A szovjet vezető távirata: „Gratulálok. Stop. Kimagasló teljesítmény. Stop. Kőolaj. Stop. Földgáz. Stop.”
A táviratviccek – számomra – leginkább intellektuális példánya: Bemegy a kutya a postára és fel akar adni egy táviratot. Elkezdi diktálni: Vau, vau, vau, vau, vau, vau, vau, vau, vau. A postás felírja, majd megszólal: Ez csak kilenc szó, és mi minimum tízet számlázunk. Most ingyen belevehet még egy szót. Megszólal a kutya: Jó lenne, de sajnos semmi sem jut az eszembe…
Ahogy Örkény kapcsán utaltam rá, a távirat és a stílusa is bevonult az irodalomba. Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című humoreszkjének egyik felvonása a suta kis párizsi történet „sürgönyileg” való elmondása: „Toemoett busz hszu nyaku vesszoe paszoaanyos kalapuftlember vesszoe ismtlen uts elfogadh ind neelk stop…” (Bognár Róbert fordítása) Végül pedig a közismert pesti anekdota Esterházy Péter közlésében (Kis magyar pornográfia): „Királyhegyi Pál… 49-ben hazajött, körbeszimatolt… majd elment a főpostára, és a föladta a következő táviratot: J. V. SZTAALIN MOSZKVA, KREML A RENDSZER NEM VAALT BE STOP KIRAALYHEGYI Ennyi”.
A távirati stílus persze nem ért véget. Hiszen az sms folytatta, és ki is alakított egy sajátos sms-helyesírást, sőt sms-nyelvet; amely az sms visszaszorulásával is virágzik a különféle közösségi üzenetküldő rendszereken. Ma már nem elsősorban az anyagiak motiválják a rövidítést, hanem sokkal inkább a sietség, a gyorsaság, a kapkodás. Az oeroek kapkodaas…
A távirat szó pedig visszaszorul a nyelvtörténetbe. A továbbiakban talán már csak a Magyar Távirati Iroda (MTI) őrzi emlékét.
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt,
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.