Nyelvi kalandozások
A Magyar Posta 2021. április végén megszüntette a táviratot. A szolgáltatás már régóta halódott. Pedig az információ elméleti szakemberei szerint a 19. században és a 20. század elején olyan forradalmi jelentősége volt, mint előtte a könyvnyomtatásnak, manapság pedig az internetnek. Merthogy a távirat elődje, a távíró volt az első technológia a világtörténelemben, amelynek a sebessége megelőzte az embert. A távíróig az információ együtt mozgott az emberrel. Az embernél gyorsabb híradásra pedig a vasút megjelenése miatt volt szükség: ugyanis az elindított vonatokról ajánlatos volt értesíteni a következő állomást, nehogy ők is elindítsanak ugyanabba a irányba egy másik vonatot. Az elektronikus távíró (telegráf) feltalálása 1836-ban Cook nevéhez fűződik, ezt követte 1837-ben Morse pont-vonás rendszerének bemutatása. 1855-től bevezették a betűnyomós távírót, majd ezt fejlesztette tovább Marconi szikratávírója. A 20. században a telefonszolgáltatás mellett szélesebb (intézményi) körben elterjedt volt a telex- vagy géptávíró-szolgáltatás. A szocializmusban a kiemelt intézményeknél, vállalatoknál a telex (csakúgy mint a stencilgépnek nevezett festékhengeres sokszorosítógép) külön rácsos ajtóval volt ellátva; az ott folyó tevékenységet pedig szigorúan ellenőrizték.
Fontos szerepe volt a táviratnak a világháborúban, gondoljunk csak az Örkény István Tóték című tragikomédiájában szereplő postásra, aki a legjobb szándékkal manipulálta a sürgönyöket: „Mit tegyek? Én ezt a sürgönyt összetépem!”
A 20. század elején és közepén virágzó távirat-szolgáltatásnak részben a telefon, még inkább a mobiltelefon, valamint a telefax, majd az sms (talán a képet is küldeni tudó mms), az e-mail, és persze az internet egyéb hírtovábbító lehetőségei adták meg az utolsó döfést. Csupán két fajtája, a dísztávirat és a gyásztávirat élt még leginkább, s nem föltétlenül a gyorsaság, sokkal inkább az esztétikai kivitelezés miatt.
Az első mai értelemben vett táviratot 1844. május 24-én adták fel Amerikában, „távirati szövege” hírközlési legendává vált: „What hath God wrought” (Mit cselekedett az Isten).
A táviratnak megvan a magyar nyelvtörténete. Eredetileg telegráfnak, telegramnak hívták. Ezt váltotta fel a magyar nyelvújítási sürgöny, Szontagh Pál alkotása (1834), bár egy ideig harcolt még vele a staféta szó is. A sürgöny erősen tartotta magát, mint láttuk, Örkénynél is szerepel. Igei változata is van: sürgönyöz. De mégis kiszorította: a távirat és a táviratoz(ik), valamint gazdag szócsaládja: üdvözlő távirat, dísztávirat, gyásztávirat, táviratkihordó. A távirat bevonult a nyelvészeti szakirodalomba is. Nyelvhelyességi kérdést vetett föl a helyesírási hiányosság: nem szerepeltek benne ékezetek, ezért betűkettőzéssel vagy egy további e-vel jelölték őket: eekezet, kueloenleges (ékezet, különleges). A gyermek nyelvi fejlődésének egyik szakaszát a telegrafikus vagy távirati beszédnek nevezik a nyelvészek. Ez a mondatszerű közlés előhírnöke, elliptikus (hiányos) és nyelvtanilag szabálytalan beszéd. A stilisztikában beszélnek távirati stílusról: így nevezik a hiányos, esetleg névelőtlen, jelzésszerű írást. A távirati stílus – éppen a hiányosságából akadó félreérthetőség miatt – alkalmas volt nyelvi tréfák, viccek alkotására. Például: A marhakereskedő távirata a családjának: „Holnap érkezem. Stop. Mai vonat marhákat nem szállít. Stop.” A stop a pontot jelöli a táviratokban.
A tréfák gyakori témája a táviratok megengedhető stílusa – a távirat szövegének felvételénél ugyanis a posta igyekezett a jó ízlést megtartani. Erre utal egy másik vicc:
Egy fiatalember elmegy a postára, hogy táviratot adjon fel a barátjának: – Nem mehetek a bulidra, mert feltörte a seggem a bicikli. A postáskisasszony kifogásolja a távirat stílusát, és közli, hogy így nem veheti fel. – Rendben van - mondja erre a fiatalember –, akkor törölje ki a seggemet, és úgy küldje el a táviratot.
A skót és zsidó vicceknek is van távirati tematikája.
Táviratot ad fel a skót. A postás jelzi neki, hogy szavanként 20 penny, az aláírás viszont ingyenes. A skót ezt a táviratot adja fel: Üdvözlettel. Aláírás. Barátod-Joe-holnap-este-8-kor-érkezik.
Kohn meghal. Felesége táviratozik Grünnek: „Kohn meghalt”. A postás jelzi, hogy öt szóig ugyanaz a tarifa. Kohn felesége kiegészíti a táviratot: „Ugyanitt Trabant eladó”.
A viccek szintjén a távirat a politikába is bevonult. Hitler távirata Sztálinnak: „Gratulálok. Ennyi kommunistát nekem sem sikerült kiirtanom.”
Egy alapvicc a „stop” szóval alkotott viccekből: Megveri a magyar válogatott a szovjet válogatottat. A szovjet vezető távirata: „Gratulálok. Stop. Kimagasló teljesítmény. Stop. Kőolaj. Stop. Földgáz. Stop.”
A táviratviccek – számomra – leginkább intellektuális példánya: Bemegy a kutya a postára és fel akar adni egy táviratot. Elkezdi diktálni: Vau, vau, vau, vau, vau, vau, vau, vau, vau. A postás felírja, majd megszólal: Ez csak kilenc szó, és mi minimum tízet számlázunk. Most ingyen belevehet még egy szót. Megszólal a kutya: Jó lenne, de sajnos semmi sem jut az eszembe…
Ahogy Örkény kapcsán utaltam rá, a távirat és a stílusa is bevonult az irodalomba. Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című humoreszkjének egyik felvonása a suta kis párizsi történet „sürgönyileg” való elmondása: „Toemoett busz hszu nyaku vesszoe paszoaanyos kalapuftlember vesszoe ismtlen uts elfogadh ind neelk stop…” (Bognár Róbert fordítása) Végül pedig a közismert pesti anekdota Esterházy Péter közlésében (Kis magyar pornográfia): „Királyhegyi Pál… 49-ben hazajött, körbeszimatolt… majd elment a főpostára, és a föladta a következő táviratot: J. V. SZTAALIN MOSZKVA, KREML A RENDSZER NEM VAALT BE STOP KIRAALYHEGYI Ennyi”.
A távirati stílus persze nem ért véget. Hiszen az sms folytatta, és ki is alakított egy sajátos sms-helyesírást, sőt sms-nyelvet; amely az sms visszaszorulásával is virágzik a különféle közösségi üzenetküldő rendszereken. Ma már nem elsősorban az anyagiak motiválják a rövidítést, hanem sokkal inkább a sietség, a gyorsaság, a kapkodás. Az oeroek kapkodaas…
A távirat szó pedig visszaszorul a nyelvtörténetbe. A továbbiakban talán már csak a Magyar Távirati Iroda (MTI) őrzi emlékét.
