Dr. Balázs Géza: Tűpontos, tűéles – hajszálpontos, borotvaéles

2021. november 03., 03:00
Szőcs Miklós TUI: Kehely (részlet)
Nyelvi kalandozások (26.)

Újabban egyes szerzők előszeretettel használják a tűpontos jelzőt. Főleg akkor, ha nagyon egyetértenek valakinek az álláspontjával. Például így:
• Péter tűpontos tájékoztatást adott H. Á.-nak arról, mi várható egy ellenzéki győzelem esetén
• tűpontos tervvel állt elő U. I., K. Z. csak pillázott rajta
• tűpontos politikai elemzés
• tűpontos látlelet
Ez a „pillázott rajta” is megérne egy kis magyarázatot, de most maradjunk a tűpontosnál! Eddig inkább azt mondtuk, ha valami nagyon pontos volt, hogy hajszálpontos. Például: hajszálpontos tájékoztatás, hajszálpontos terv. De, mert előbb-utóbb mindent fokozni kell, egyesek továbbléptek. Hajszálpontosból lett: tűpontos. Akkor is mondják, ha valamit, például egy műszaki eszközt, autót (a következő példában aratógépet, traktort) nagyon precíznek tartanak. Meglehetősen furcsa, nehezen értelmezhető:
• Tűpontos kombájnok lephetik el Magyarországot, a megoldás autóknak és drónoknak is jó lehet. […] A „tűpontosan” közlekedő gépek – köztük traktorok, kombájnok – egy felesleges métert sem tesznek, ígéri a cég.
Milyen a tűpontos kombájn? Persze ha hajszálpontos kombájn lenne, azt sem értenénk. Az aratógép nem nagyon lehet hajszálpontos, de még pontos sem, inkább mondanánk rá, hogy pontosan működik (bár ez is furcsa). Érezhette ezt az újító megfogalmazó, ezért a tűpontos jelzőt így pontosította a következő mondatban: tűpontosan. Jelzőből módhatározót alkotott. Így már érhetővé vált: tűpontosan közlekedik a kombájn, vagyis nyilván számítógépes, „okos” rendszere révén nem tér le az előre meghatározott útról. Ez lehet majd a tűpontos kombájn. Brrr.
A tűpontos szót többen kifogásolják: „Az utóbbi egy-két évben nagyon elharapózott a tűpontos szó használata. Nekem ez sérti a nyelvérzékem, szerintem a tűéles a helyes, de nem tudom semmilyen konkrét szabállyal vagy érvvel alátámasztani.”
Sem a tűéles, sem a tűpontos szó nem található meg az értelmező kéziszótárban. A tűéles ún. monofrazéma, egy összetett szóba foglalt szókép: olyan éles, mint a tű. Azért mondunk ilyet, mert így könnyebben megértjük. A tűpontos már nehezebben értelmezhető, a tű és a pontosság nem könnyen azonosítható, de talán összekapcsolható a tű jelentése a pontos, „aprólékos gonddal dolgozó” jelentéssel. Aki a tűpontos szót nem tartja helyesnek, nyilván ezt érzékeli, s ezt alátámasztja az is, hogy a tűélesre mintegy 60 ezer, míg az újabb keletű tűpontosra (egyelőre) csak nyolcezer találat van az interneten. Leginkább a már ismertetett változatokban: tűpontos tájékoztatás, terv, elemzés, látlelet. Valaki kitalálta, és láthatóan terjed, politikai elemzésekben és immár más környezetekben is.
Mi van akkor a tűélessel? Ismét egy vélemény: „Sokak szerint a tű hegyes és nem éles, viszont fotókra, HD minőségű adásokra szerintem tökéletesen helyes a tűéles jelző.” A fotózásban, filmezésben régóta használatos kifejezés alapja az éles szó egyik jelentése: „határozott, tisztán látható (körvonal)”. Valamint: „Ilyen (kör)vonalakat mutató”, például: éles kép. (Magyar értelmező kéziszótár, 2003: 265). Ez a tulajdonság a kontúrok vékonyságából fakad. Tehát a tűéles jobban megmagyarázható, mint a tűpontos.
És mi van a tűhegyessel, hiszen az egyik hozzászóló szerint: „a tű hegyes és nem éles”? A tűhegyes sem található meg a szótárban, de használata logikus, mert a tű valóban hegyes. Különösen ilyen szerkezetekben bukkantunk rá: tűhegyes ecset, tűhegyes ceruza, tűhegyes csipesz. Sőt, miután kalandozunk a nyelvben és a természetben, megemlítem, hogy a Balaton-felvidék egyik tanúhegyét is így nevezték el (nem is kell ennél több bizonyíték az indokolt használatra), igaz, a szerkezetet megfordítva: Hegyes-tű. A Hegyes-tű egy vulkán kürtőjének maradványa. Úgy keletkezett, hogy az egykori kürtőben a földfelszín felé törő, bazaltos összetételű vulkáni magma megrekedt, s hűlése során öt- és hatszögletű, 20–40 cm átmérőjű bazaltoszlopokká szilárdult, melyek orgonasíp-szerűen, szorosan egymás mellett állva a hegycsúcs felé törnek. Ezeket az orgonasípokat (ez is metafora) nevezte el a nép hegyestűnek, s ebből lett a kirándulók által előszeretettel látogatott geológiai bemutatóhely neve: Hegyes-tű.
Igyekeztem körbejárni a tűpontos és a tűéles jelentését, használatát. Elfogadhatónak tartom mindkettőt, bár keletkezésük motivációja csak elemzéssel mutatható ki. De van, aki szigorúbban vélekedik a tűpontosról és a tűélesről. „Ez az a szó, amivel igazán ki lehet nálam húzni a gyufát. A tű magyarul nem pontos, hanem hegyes. Ami pedig pontos, arra azt mondjuk, hajszálpontos. Ebből következik, hogy a tű nem is éles: éles mondjuk a kés…, de arra is azt mondjuk, borotvaéles. A tűpontos és a tűéles tehát, ha alaposan megnézzük, képzavar a javából!”
Persze azért megmagyarázható, ahogy azzal az imént próbálkoztam. Összefoglalva: a tűéles megmagyarázható az éles jelentéséből, a tűpontos magyarázatához viszont már nagyobb szellemi bravúrra van szükség. Addig is, akinek sérti a stílusérzékét, használja a hagyományos, bevett formákat: borotvaéles, hajszálpontos. A közben fölvetett tűhegyessel pedig nincs semmi probléma.