Fordította Juhász Attila
Ahogyan azt Dudás Gyula történész lejegyezte, a 18. század folyamán minden nagyobb magyar városnak volt saját kaszinója. [1] Megnevezésük alapján (Lasegellschaft, Lesekabinett, Lekturkabinett, cabinet de lecture, gabinetto di lettura) elsődleges feladatnak azt tekintették, hogy lehetővé tegyék a tagságuk számára a sajtótermékek és könyvek olvasását, azok kölcsönzését. [2] A 19. század közepétől, különösen az 1848– 49-es forradalom előtti évtizedekben Magyarország művelődési életét áthatja a nemzeti öntudat. Kiemelkedő értelmiségiek, mint Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc, elragadtatással írják ódáikat a régi dicsőség megújhodásáról, majd később Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor zengenek himnuszokat és hazafias verseket, azzal a szándékkal, hogy a nemzet felébredjen fásultságából. A magyarok mellett a szlovákok, a csehek és a szerbek is ebben a romantikus hangulatban a saját dicső múltjukat veszik elő, mindannyian reménykedve a nagy nemzeti újjászületésben. A hétköznapi emberek pedig továbbra is a sötétben bóklásznak. Tenni kellett valamit, hogy az egyszerű pórnép írástudóvá váljon, és kialakuljanak olvasási szokásaik.
A Polgári és a Nemzeti Kaszinó [3] a legrégebbi szabadkai művelődési egyesületeink, amelyeket 1840-ben [4] alapítottak, és amelyek hű képét adják az újjászületés hevületének. A kaszinó fogalma annak idején ezen a vidéken szinte egyet jelentett az olvasókörrel. Létezett egy polgári intézmény, valamint egy másik az értelmiség számára. Az első egyesületet 1840-ben alapították Polgári Kaszinó (Bürger Kasino) néven, ahol a németet használták közösségi nyelvként. A város és lakói közti szoros kapcsolat kifejeződése volt a polgárság fogalmának kialakulása, amiként más jelentősebb európai nyelvekben is; a német nyelvben a fogalmat a felsőnémet burgeri szóból alkották, amely városlakót jelentett (ném. Bürg), mivel az a városfalakon belül lakókra vonatkozott. Szabadka értelmiségét akkortájt jobbára a német telepesek alkották, akik még az asszimilálódásukat követően is leginkább németül beszéltek. Időközben az 1843. évi törvény alapján bevezették minden magyar iskolában, kivéve Horvátország területét, a magyar nyelv oktatását. Az ilyen intézmények létrejöttének fő mozgatórugója a hasonló gondolkodású emberek találkozási vágyából eredt, hogy nézetütköztető vitákat folytathassanak, véleményt formáljanak, vagy épp nézeteiket hirdessék. Ennek a fontos intézménynek, a Nemzeti Kaszinónak az alakuló ülését 1840. október 28-án tartották meg. Ahogyan akkor mondták, a jó modor és a művelt társasági szellem terjesztése volt a cél. A kaszinó alapszabályzatát 19 pontban fogalmazták meg, titkárává pedig Spelletich Bódogot (Szabadka, 1815 – Tata, Tótváros, 1890) választották.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kaszinók alapításának egyik kezdeményezője Magyarország teljes területére Széchenyi István gróf, azzal a feltett szándékkal, hogy így létrejöjjön egy olyan közös erőtér, amely egyesíti a reformokat kívánó törekvések mindegyikét. Az első kaszinó 1827-ben alakult meg. A növekvő könyvkínálat, a folyóiratok és lapok szaporodása az akkori Magyarországon azt eredményezte, hogy az olvasás és a leírtak kapcsán folytatott véleménycsere fontos elemévé vált az új közéletnek, ekkor jött létre nálunk az Irodalmi Társaság. Ez az egyesület, amelyet a fiatal újságírók, egyetemi hallgatók és irodalomkedvelők alakítottak, lett városunk első irodalmi társasága. Saját szabályzattal rendelkezett, és egy ideig a találkozóikat Bittermann Károly [5] házában (nyomdájában) tartották, aki Szabadka város első nyomdásza volt. Az első szabadkai Irodalmi Társaságnak könyvtára és olvasóterme volt, valamint 1842- től olvasóköre is létrejött. [6] Az egyesületnek óriási növekedést és népszerűséget hozott a 19. század.
A magyar példa szépen illusztrálja az eltérő körülmények nemzeti, majd nemzetközi szerkezetét. Elkezdődött az első egyesületi burjánzás, előbb a nemzeti, majd a jótékonysági és segélyszervezetek létrejöttében. Megalakult az Első Nőegylet, a Szeretet Nőegylet, az Izraelita Nőegylet, a Szerb Nőegylet, a Családgyámolító Egylet, a Vöröskereszt Egylet, a Szegény Diákokat Segélyező Egylet – 3857 taggal. Ezek közül egyedül a Családgyámolító Egyletnek 1400 tagja volt. Mindegyikben gazdag közéleti tevékenység folyt, főleg télidőben. Az általuk szervezett farsangi mulatságok híre messzire hallatszott, a tehetős házak lányai és asszonyai pedig drága ruháikban tündököltek ezeken a bálokon. [7] A Nemzeti Kaszinó munkája jelentős részét képezi városunk művelődéstörténetének. Szabadka legrégebbi művelődési intézményéről, amely 1840-ben alakult, még mindig nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű adatunk, hogy egészében feltárjuk tevékenységét. A 20. század elején a város egyik legszebb épületében működött, és a legbefolyásosabb emberek látogatták olvasótermét. Miután megalakult a közkönyvtár (1890), 1893 novemberében már 110 rendes és 45 társult tag csatlakozott. Külön kiemelném, hogy alapítói közt volt Kunec Ignác, Mamužić Félix, Sarić Karlo, Vermes Lajos, valamint a Nemzeti Kaszinó, a Kereskedelmi és Ipari Bank, illetve a Nemzeti Bank és Takarékpénztár. [8] Ahogyan az egyik fővárosi lap írta 1913-ban, „számos nézeteltérés oka a társas- és a szerencsejátékokra, valamint a kártyázásra vezethető vissza”. [9] Minden jelentős értelmiségi az olvasóterem látogatójának számított, mint Vajda Gyula, aki egy ideig a Nemzeti Kaszinó titkári teendőit is ellátta, [10] a kaszinó elnöke pedig Vermes Béla volt. Az épületben töltött évtizede alatt a Nemzeti Kaszinó a városi elit gyülekezőhelyévé vált, amelynek körében kötelező öltözéknek számított a frakk és a szmoking, és abban a kivételes privilégiumban részesülhetett, hogy a legkiválóbb előadók előadásait hallgathatta. A Bácskai Hírlap [11] 1905. február 19-ei száma arról számol be, hogy az elitbe tartozó, fényes modorú uraknak ebben a reprezentatív épületben van lehetőségük meghallgatni a Szabadkai Szabad Lyceum-Egyesület által oda hívott előadókat, akik egyébként előadást tartanak a gimnázium épületében, valamivel szélesebb és nem annyira „exkluzív körnek” [12] is. A Nemzeti Kaszinó helyiségeit rendszeresen látogatta Bíró Károly polgármester és Bezerédy István főispán, azzal a vezető értelmiségi körrel, amelyet Milkó Izidor, dr. Veszely Ödön és Lukácsy István alkotott. [13] Az a társaság és azok a könyvek, amelyek a Nemzeti Kaszinóban voltak, nagy hatást tettek a fiatalokra: a Nyugat [14] folyóiratban 1925-ben Kosztolányi egy írást szentelt földije, Milkó könyvtárának.
Még ma is, ennyi év elmúltával a Nemzeti Kaszinó épülete (ma a Városi Könyvtár) egyike Szabadka főtere legjellegzetesebb építészeti gyöngyszemeinek. A tervező és a munkálatok kivitelezője a fiatal budapesti építész, Franz Josef Raichle Bernhausen (Apatin, 1869 – Budapest, 1960), vagyis magyarított nevén Raichle Ferenc, Apatinban született, német származású, de már az építkezés évében, 1895-ben úgy emlegetik a városban, mint szabadkai mérnököt, tervezőt és építészt. Második megrendelése volt ez a városban, az első komoly beruházás a Korzón lévő Nemzeti Szálloda homlokzatának tatarozása után. [15]
A monumentális, egyemeletes épület így előre meghatározta a tér jövőbeli kinézetét. [16]
A Nemzeti Kaszinó sorsát megpecsételték az 1918–1920-as sorsfordító események, a trianoni egyezmény aláírása után pedig végérvényesen meghatározták a határ vonalát, ezzel elillant a remény a fennálló rendszer ideiglenessége kapcsán. A könyveket és a leltárt széthúzták több intézménybe, a valamikori fenséges palotát részben tönkretették, így például a szalon mennyezetét, amelyen gipszkeretben festmény volt, leverték. [17] Történelmi hagyaték, művelődési hagyomány, mentalitás, civilizációs színvonal – kevés olyan hely létezik, ahol világosabban látszana és megnyilvánulhatna sokszínűségében és lehetőségében mindaz, ami ennek a művelődési intézménynek a megszűntével jelent meg.
1 Dudás Gyula: Ahomonnai Kaszinó. Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez, 1908. 1–2. 120. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/AdalekokZemplenVarmegyeTortenetehez_13/?query =AUTI1%3D(adal%C3%A9kok%20zempl%C3%A9n%20v%C3%A1rmegye%20 t%C3%B6rt%C3%A9net%C3%A9hez%20)&pg=16&layout=s (Letöltés: 2019. VII. 25.)
2 Josip Stipanov: Povijest knjižnica i knjižničarstva u Hrvatskoj. Od početaka do današnjih dana. Zagreb, 2015, Školska knjiga, 89.
3 1890-ben döntés született az egyesület helyiségében a könyvtár megalakításáról – a mai Városi Könyvtárról. Idézet: Vojnić: Bibliografija većih knjižnica u Subotici 1692–1906. 130.
4 Szabadkai Nemzeti Casino részesei és szabályai. Szeged, 1841, Grünn János Könyvnyomdája; Iványi: Szabadka szabad királyi város története. 2. köt. 544–546.; István Frankl: Szabadka szabad királyi Város ismertetése. Szabadka, 1899, Krausz és Fischer; IASu, M, 11. B 184/ polg. 1840.
5 Đula Ditrih: 125 godina štamparstva u Subotici. In 125 godina štamparstva u Subotici. 1844–1969. Jubilej Grafičkog zavoda „Panonija” – Subotica. Subotica, 1969, Panonija, 31.
6 Iványi: i. m. 551.
7 Kalman Petković: Građanska udruženja kroje politiku. Subotičke novine, 23. septembar 1977, 6.
8 Mađar: Subotička javna biblioteka 1890–1918. 25.
9 A szabadkai kaszinóból. Az Újság, 1913. március 14., 351. https://adtplus.arcanum.hu/hu/ view/AzUjsag_1913_03-1/?pg=452&layout=s&query=kaszin%C3%B3 (/kaszino/AzUjsag_ 1913_03-1__pages351-351.pdf ) (Letöltés: 2019. VII. 27.)
10 Alajosné Chobodiczky: Vajda Gyuláról. Bajai M. Kir. Állami Papp-Váry Elemérné Női Felső Kereskedelmi Iskola Értesítője 7. év, 1913. 5. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/ Baja_01061_PappVaryNoiKereskedelmiIskola_01063_1929/?query=SZO%3D(papp%20 vary)&pg=4&layout=s (Letöltés: 2019. VII. 25.)
11 Időszakosan megjelenő helyi lap.
12 Káich Katalin: Szabad Líceumok a Bácskában és Bánátban. Hungarológiai Közlemények, 1979, 11. évf. 41. sz. 59.
13 Uo. 57.
14 Kosztolányi Dezső: Milkó Izidor. Nyugat, 1925, 18. évf. 5–6. sz.
15 Demeter Gabor: Pod Demetrinom pogledom. Rukovet, 2017. 12. sz. 21.
16 Vujnović P. Gordana – Géza Vass: Ferenc Rajhl u Subotici i Segedinu – Raichl Ferenc Szabadkán és Szegeden. Szabadka. 2014, Szabadka Városa, 33.
17 Demeter Gabor: i. m. 22.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. október 17-i számában)
A 2012-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Danyi Magdolna a ritkán megszólaló, szűkszavú költők közé tartozott, ám a mintegy négy évtized alatt született opusa így is egy bonyolult, sokszínű és sokmélységű költői pályaív megrajzolását teszi lehetővé, amelynek minden állomása figyelmet érdemel.
A három ősfolyadék a hideg, a meleg és a közép. A három alapfolyadék: a víz, a tej és a vér. A többi folyadék a természet és az ember közös munkájának eredménye. Ilyen az olaj, a tea, a kávé, a sör, a bor, és természetesen a pálinka. Hamvas szerint a modern kor szcientifista, másként elidegenedett vagy túlcivilizált embere nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt… Hamvas nem ismerte a tiszta, egészséges gyümölcsből készült pálinkát. Ha ismerte volna, a bor mellé teszi. Aki valódi pálinkát iszik, az
Az Újvidéki Színház Verne klasszikus regényét, egyik legismertebb tudományos-fantasztikus művét, a Nemo kapitányt vette elő, gondolta újra, és döntött úgy, hogy ebből bizony musical lesz. Az énektudásban többször bizonyított társulat adott, a rendező a zenés műfaj nagymestere, Puskás Zoltán, a regényt igen gyakorlott kézzel Lénárd Róbert adaptálta színpadra, és bővítette ki sok-sok dalszöveggel, hiszen egy musicalhez az is dukál, meg persze zene is kell, erre a feladatra a Klemm Dávid és Erős Ervin szerzőpárost kérték fel, akik a színházi zenét nem középiskolás fokon művelik.
A Magyar Írószövetségből rögvest Dunaszerdahelyre vitt az utam, hogy eleget tegyek a SZMÍT elnöke, Hodossy Gyula meghívásának. A táskában könyvek, a lelkemben csordultig szeretet, a fejemben a Himnusz és a zivataros századok, amik, úgy tűnik, nem múltak el. Határon túlra menet mindig olyan érzés fog el, mint amikor elindultam szülővárosom, Beregszász felé. Bár be kell látni, hogy a határátkelés így, több órás sor nélkül egyetlen kicsi gyomorgörcsöt sem okoz, és nem is hiányzik.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.