Egy ősz eleji napon szép reggel mutatkozott, és a Táltos-hegyen a Szent Áldott Bálán [1] fénye lefedte a kősziklát, a beomlott barlangot, a csillogó tengeri ég és földi anya fészkét.
Az egész hosszú éjjel ott fent a csúcson pihentek a vándormadarak, ez esetben a daruk, amelyeket messziről lehetett látni most a reggeli napsütésben: készülődtek elindulni hosszú útjukra. Rendezték soraikat, beszélgettek az ők titkos nyelvükön, és ébredeztek az éjjel őrködő madarak is, akik reggelre elpihentek.
Ahogy megláttam őket, szaladtam is a patak mellett lévő kis gyepesre, és szólítottam a barátomat:
– Mihály! Mihály! Térítsük el a darukat jó útra! [2]
– Nem daruk, brej [3] ! Ezek katrincás gémek [4] ! – felelte Mihály.
Igazából nálunk az egész madárfaj gémnek van ismerve, de volt és még ma is van egy különleges fajta közülük, amelynek neve katrincás gém.
Aztán még nagyobb vita lett, amikor Jánoska es bejött az ulicán [5] a hegyi útról.
– De gémek, brej! – aztán nézett ki a hegyre, ahol látszott a fekete pesztelyka [6] a madár szárnyai végén.
A hegyi ulicán nagy lelkesen érkezett Jancsi is. Ő egy magányos kisgyerek volt, testvér nélkül, a bátyja leesett egy szikláról és meghalt.
Mind elővettük a bicskákat, s földbe szúrtuk őket, ezután a következő mondókát szavaltuk és énekeltük:
Daru, daru, elkötöm az utadat
Egy tekenyő kaláccsal,
Egy tekenyő búzával,
Három bezer [7] pereccel.
Daru, daru elkötöm az utadat,
Öt hurmuz [8] sereg gyümölccsel.
Hét kéve kendermaggal,
Kilenc fényes csillaggal.
Daru, daru, elkötöm az utadat,
Tizenkét varázsmaggal,
Tizenkét nap úti szárral,
Kita kender [9] csomóval,
Harminc gomolya cérnával.
Daru, daru elkötöm az utadat,
Hatvanhat szép virággal,
Háromszáz szál szalmával,
Háromszáz száraz levéllel.
A daruk egyenként emelkedtek fel a szélben, ahogy parancsolta a vezérmadár. Annak, amelyik éppen felszállott, a többi madár utat nyitott, aztán jött a következő. Lassan mind felemelkedtek, minden elinduló példány kiáltására más-más madár válaszolt, néha veszekedtek, de végre elrendeződtek. Oly magasba emelkedtek, hogy kis pont lett az egész sereg.
Énekeltünk, és az égi Parancsnok úgy rendezte, hogy a sarkalló (vezér) madár megtérítette a csapatot, és mind ott köröztek a Táltos-hegy felett.
Közben kijöttek a cinkák [10] is a megyánra [11]: a kisebbek mind fehér hosszúingben, a nagyobbak kis fatában [12] vagy katrincában, homlokról induló gecával [13], kis varrott papuccsal vagy mezítláb.
A cefrék [14] azért jöttek vízre (vizet vinni) vagy valami kitalált munkára, hogy lássák a darubűvölésünket és nézzék a madarak körben repülését, esetleg lesték a hozzájuk illő ricskó [15] legénykéket.
A nap folyamán többször is megtörtént ez a szertartás: a madarak felemelkedtek erősen magasra, de mi akkor énekeltünk a földbe szúrt bicska mellett, és visszakényszerítettük őket a föld közelébe. Akkor elengedtük őket, majd egy idő után újra visszaparancsoltuk. Egyszer vagy kétszer a felnőttek is kijöttek, és ellenőrizték, hogy jól csináljuk-e, mennyire vannak betartva a szabályok.
Körözés égen és földön
Ott volt lassan a falu összes gyermeke, énekelve körtáncoltak, és közben figyelték azokat, akik nagy szakértelemmel a földbe szúrt bicskákat tartották, s megkötötték a vándormadarakat az égben.
„Daru, daru, elkötöm az utadat”, visszhangzott a Szeret és ennek befolyó patakjai mellett a völgyekben. A földön a gyermekek körtáncoltak, az égben pedig a madarak köröztek. Este aztán a gyermekek hazamentek, a madarak pedig elindultak az útjukra.
Ahogy a madarak siklattak délre, néha megálltak, és akkor bizonyára más gyermekek térítgették őket a bicskájukkal, így a vonulásukat mindenütt körtánc kísérte.
Ezt a szokást minden ősszel és esetleg tavasszal (amikor megjöttek a vándorok) minden illő moldvai magyar gyermek eljátszotta. Még a mai nap is imittamott valamelyik apóka [16] tanítja unokáját, ha van rá lehetősége.
Azt is tudtuk, hogy minden madár Meleg-Indiába ment ősszel: legyen daru, gém, katrincás gém, réce, lúd, fecske stb. Egyedül a fecskéket nem tudtuk köröztetni, azok másként távoztak. Ők összegyűltek egy nagy csokorban több család, és aztán több kis csoport egymás után nagy sebességgel távoztak a verebek örömére, amelyek elfoglalták fészkeiket.
Azóta sok madár megtojt, a körtáncot járó cinkák és cefrék közül sokan már nagyasszonyok, de vannak boldogasszonyok, és bizony, ahogy hallom, lesz nagyboldogasszony is. [17] Jánoska meg Jancsi rég felkerült a tengeri mennyei Atyához, Mihály talán valamelyik titkos táltos csoport tagja, nem beszél. Csak én maradtam, hogy ezt elmeséljem, s elmondjam, szép, magyar és értelmes volt ez a régi világ, iskola nélkül is tudott tanítani.
Most a román és más idegen nyelv teljesen eltörli a világunkat. Még azok is, akik idejönnek irodalmi magyart tanítani és megmentőknek akarják számítani magukat, kitörlik a régi értelmét a moldvai magyar nyelvnek. Ezért mondjuk: hagyj minket szabadon körözni, ne megtörni akarjatok! Aki segíteni akar, ezt a kifejezést érti, mert aki nem érti, azzal nincs mit kezdeni.
Fejlődés csak kemény gyökerekkel valósul meg. Ezért az égi Tengeriatya [18] és a Földianya [19] együtt tud minket megmenteni. Kik keresztbe tesznek, maguk keresztjét készítik elé, és négy tájba hullnak szét.
1 Bálán az egyik neve a Napnak, amely még Isten fészke névvel is bír.
2 Értsd: játsszuk el az alábbi rituálét.
3 bajtárs, barát
4 Az elnevezés onnan jön, hogy a madár fekete szárnya a szép fehér teste alatt hasonlít a női katrincára (szoknyaként összekötözött ruhadarabra)
5 keskenyebb utca, ahol nem jár szekér, és csak gyalog lehet közlekedni egy falun belül két kerítés közt
6 kötény
7 füzérhúr, cérnaszál, amelyre valamit felfűznek, pl. gyümölcsöt, játékszert
8 gyöngyök felhúzva egy cérnaszálra, azaz húrra húzott gyöngyök. Régen kitartottak amellett, hogy egy huriban (húrban) 30 vagy 366 gyöngy lehetett.
9 kita kender: harminc kéve kender
10 hét év alatti kislány
11 magaslat a víz mellett, de ugyanakkor a gyerekek részére meghagyott tér a játék érdekében, játszótér
12 kisleánynak és leánynak való, vékony kender- vagy selyemszoknya, mely kerekíti viselőjét
13 homlokról induló geca: homlokról induló copf
14 serdülő leányok
15 csintalanabb mozgékony fiúk
16 nagyapa, dédpapa, ősapa vagy további felmenői. A tátika az apa, az após a férj apja.
17 Asszony: férjhez ment. Nagyasszony: gyerekeit felnövelte. Boldogasszony: unokáit látja. Nagyboldogasszony: dédunokáit is látja, még ha a mennyei tengerből is.
18 mennyből érkező törvénytevő
19 földi anya, kit a mennyei atya fogantatott meg
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.