Finta Viktória: Miről beszél a köntös?

2022. június 14., 07:43

A múlt hónapban mutatta be a Komáromi Jókai Színház az idei évad legnagyszabásúbb produkcióját. Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című regényét alkalmazták színpadra, változatos, látványos, zenés-táncos előadás formájában.

Az előadás meglehetősen szokatlan módon vette kezdetét: a nézőtér előtti folyosón a Komédiás (Szabó Viktor) bábszínházat akar előadni, a nagy hangzavar azonban nem kedvez neki. Rövid szóváltásba kerül a rendezővel (Gál Tamás), akivel arról elmélkednek, milyen történetet kéne elmesélni, mi lehet érdekes egy színpadi előadásban, mi vonzza a nézőket, illetve kell-e politikáról beszélni a színházban. A rendező megígéri, ma este szó sem lesz politikáról, de mindezt huncut mosollyal teszi, amely egyértelmű jele annak, hogy az ígéretét megszegi. Mindezek után a Komédiás kap tíz percet, hogy megmutassa, mit tud, és mi is elfoglalhatjuk helyünket a nézőtéren. Az előjáték véget ért, kezdődhet az előadás.

A történet a 17. század elején, a török százötven éves megszállásának idején játszódik Kecskeméten, a kevés városok egyikében, amely még ezekben a viharos időkben is megőrizte függetlenségét. Furcsa, felemás helyzet, hisz Kecskemét hiába szabad, embereit mégis „ideoda tologatják”. Mivel senki fennhatósága alá nem tartozik, a török, a kuruc és labanc egyaránt fosztogatja. A főbírát, aki nem tudja megoldani a krízist, leváltják, helyére a véletlenül odakeveredett Lestyák Mihályt választják. A város lányokkal és öszvérekkel akar kedveskedni a szultánnak, hogy reményeik szerint cserébe védelmet nyújtson nekik. Saját butaságuk és a Nagykőrössel való rivalizálásuk miatt azonban kérésük nem teljesül, csak egy díszes köntöst kapnak. Lestyákot a kecskemétiek börtönbe vetik. Pozícióját később épp a rejtelmes köntösnek köszönhetően foglalhatja el ismét, ám újbóli megválasztása után sem mennek simán a dolgok. A darab mellékszála Lestyák Mihály és a cigánylány, Cinna közti szerelem kibontakozása, amely a végén döntő jelentőséget kap, és nem várt, fájdalmas csattanóval szolgál. Hogy mi történik ezután, azt persze a Komédiástól tudjuk meg, aki a végén ismét visszatér bábjaival, keretbe foglalva a történetet.

Nemcsak témáit, de stílusát tekintve is sokszínű darabról van szó: mindenféle színházi eszközt alkalmaztak, a bábszínházas történettől kezdve a dalokon, táncokon át a különféle, politikai utalásokig, amelyek rámutatnak arra, hogy az akkori és a mai világ sokban hasonlít. Ezek a kiszólások szépen belesimultak a szövegbe, s csak az ismerte fel, aki már máshol is hallotta. A klasszikus történeten keresztül úgy beszéltek a jelen politikai és társadalmi helyzetéről, hogy az nem erőltetett, nem feltűnő, de a felszín alatt végig ott rejlik.

Hasonló eklekticizmus mutatkozott meg a látványvilágban. Míg a jelmez következetesen korhű maradt, a díszlet ügyesen egyensúlyozott a régi és modern elemek között: az 1600-as évekre jellemző vásárt ábrázolta, de a portékák (pl. az Adidas cipők vagy a kebab) a 21. századot idézték. A színes teret ellensúlyozta a vetítő, amelyre fekete-fehér rajzokat vagy épp a városatyák prezentációit vetítették, és árnyjátékot is megjelenítettek rajta. A sokféleség ellenére is megvolt mindennek a helye, jól eltalálták a régi-új arányt. Nem is a mértékkel volt a baj, inkább a mennyiséggel.

Eseménydús, csavaros történetről van szó, tele helyszínváltásokkal és anekdotikus epizódokkal, ahogy azt Mikszáth műveiben megszokhattuk. A darab esetében talán pont az volt a baj, hogy túlságosan hűek akartak lenni az eredetihez, és elvesztek a részletekben. A több mint három órán át tartó előadás így hiába volt érdekes és fordulatos, különálló részeiben szórakoztató, az alkotók végül úgy megnyújtották a történetet, hogy a fordulatok néhol ellaposodtak. Érdemes lett volna kihagyni egy-egy dalt vagy jelenetet, melyek ugyan színesítették az előadást, de a cselekményt nem mozdították elő.

Összességében mégis izgalmas, szép színdarabot láthattunk, ráadásul igen meglepő és elgondolkodtató fináléval szolgált: el lehet ítélni Lestyák Mihályt, hisz döntései néha megkérdőjelezhetők, de figyelembe kell venni, nincs könnyű helyzetben. Akit ide-oda tologatnak, annak a túlélés érdekében néha ide, néha oda kell hajlania. Persze mindeközben embernek kell maradni, ami a politika világában még nehezebb – viszont ezt a feladatot is vállalni kell.

A néző saját magán is nevet, amikor rájön, nem tud egyértelmű választ adni a kérdésre, kinek is van igaza. Ez az érzés valóban komikus, szinte abszurd, és mindannyiunk számára nagyon is ismerős, hisz a történetbeli Kecskemét ijesztően hasonlít mai környezetünkre. Ettől volt sikeres az előadás: nemcsak megmutatta a négyszáz évvel ezelőtti világot, hanem olyan közel hozta hozzánk, hogy szinte összekevertük a sajátunkkal.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)