Az est nyitányaként Mezey Katalin Kossuth-díjas író beszélt a Széphalom Könyvműhely elmúlt harminc évéről, amelyet röviden így foglalt össze: „Harminc év, hétszáz könyv, kilencszáz program.”
Három új kötetet is bemutattak az esten, amelyek Oláh János életművét dolgozzák fel. Dr. Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész, a Magyar Napló Kiadó irodalmi vezetője beszélt „A sodrás délideje” című kötetről, amely az Oláh Jánosról szervezett életmű-konferencián elhangzott tanulmányok szerkesztett változatát tartalmazza. Ezt követően Bíró Gergely Bertha Bulcsu-díjas író, szerkesztő olvasta fel Stamler Ábel szerkesztő üzenetét Vess számot avval, ami megmaradt címmel megjelenő interjúkötetről, amelyben „Az első interjú 1969-ből, az időrendben utolsó pedig 2016-ból, Oláh János halálának évéből származik”, valamint Az idő csapdája című esszékötetről, amely öt tematikus részbe rendezve mutatja be Oláh János esszéírói munkásságát.
Még Oláh János indította el Az év legsikeresebb szerzője díjat, amelyet az esten a Széphalom Könyvműhely, az Orpheusz Kiadó és a Magyar Napló Kiadó vezetői adtak át. A díjat azok a szerzők kapják, akiknek a könyveit a legnagyobb példányszámban vásárolták meg az elmúlt év során, és akik maguk is sokat tettek kötetük népszerűsítéséért. A korábbi években a díjat elnyerte már többek között Csender Levente, Farkas Wellmann Endre, Jókai Anna, Nagy Zsuka, Szakály Sándor, Szakolczay Lajos, Szalay Károly, Ughy Szabina.
Idén az alábbi szerzők és műveik részesültek az elismerésben:
Magyar Napló Kiadó:
Mirtse Zsuzsa Tizenhárom bűvös tükör. Mesék felnőtteknek (Bővebben: Magyar Napló )
Széphalom Könyvműhely:
Lányi Gusztáv Fenntartható? Fejlődés? Pszichológiai elemzés a Balatonról (Bővebben: Magyar Menedék )
Orpheusz Kiadó:
Döme Barbara Nők a cekkerben. Történetek Skizofréniából (Bővebben: Nők a cekkerben)
Az Oláh János nevét viselő szerkesztői ösztöndíjról Szentmártoni János író, költő beszélt a kuratórium nevében, majd ismertette az idei díjazottak névsorát. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által alapított Oláh János szerkesztői ösztöndíjat 2020-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum – mint a pályázat pénzügyi és szakmai lebonyolítója – írta ki. A második alkalommal odaítélt Oláh János szerkesztői ösztöndíj havi bruttó 200 000 Ft támogatást nyújt az ösztöndíjasoknak.
2020-ban az Oláh János szerkesztői ösztöndíjra összesen 42 érvényes pályázat érkezett be. A kuratórium megállapította, hogy minőségi pályázatok érkeztek, így nehéz döntés előtt állt, ezért élt a megosztott ösztöndíjazás lehetőségével is. A díjazottak neve után az együttműködő kiadók neveit is közzétesszük. A kuratórium egyhangú döntése alapján Oláh János szerkesztői ösztöndíjat kapnak két évre:
1. Ágoston Szász Katalin – Gutenberg Books Kft.; Gutenberg Kiadó, Erdély
2. Diósi Mária Magdolna – Orpheusz Kiadói Kft.; Orpheusz Kiadó
3. Fekete Richárd – Jelenkor Alapítvány; Jelenkor folyóirat, Jelenkor online
4. Hambalkó Dalma – Magyar Napló Kft.; Magyar Napló Kiadó
5. László Laura Csengelle – Írott Szó Alapítvány; Irodalmi Magazin
6. Mészáros Márk – Írók Alapítványa; Széphalom Könyvműhely
7. Stamler Ábel – Magyar Szemle Alapítvány; Magyar Szemle folyóirat
8. Szilágyi Zsófia Emma – Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság; Előretolt Helyőrség Íróakadémia Kiadó
Megosztott ösztöndíjat kap egy-egy évre (a zárójelben feltüntetett tervezett időszakokra):
9. Bojtos Anita – Nemzeti Kultúráért és Irodalomért Alapítvány; Hitel irodalmi, társadalmi és művészeti folyóirat (2021-ben) / Kis Petronella – Művészeti és Irodalmi Jelen Kft.; Irodalmi Jelen művészeti portál és folyóirat (2022-ben)
10. Jancsó Péter – Szlovákiai Magyar Írók Társasága; Opus folyóirat, Felvidék (2021-ben) / Tóth-Czifra Júlia – Pesti Kalligram Kft.; Kalligram Kiadó (2022-ben)
Ez a jelentős művelődési intézmény, amely történelmi örökséget, kulturális hagyományt és egyféle civilizációs szintet képviselt, jól mutatta és kifejezésre juttatta a maga tarkaságának hiányával keletkezett űrt, annak jelentőségét, hogy mit jelentett annak idején a működése.
Az óbecsei Tiszavidék című hetilap 1920. augusztus 1-jei számának első oldalán Felgyújtott zabtermés címmel közölt vezércikkében arról számolt be, hogy Szenttamás határában 90 holdnyi területen égett a még talpon álló zab, a Dunđerski család egyik sarja, a középbirtokosnak számító Dunđerski Dančika gyújtotta fel a saját birtokát.
Grendel Lajos novellái és recenziói, irodalomkritikai megnyilatkozásai is tulajdonképpen az 1970-es évek derekától kezdtek megszaporodni, azaz, úgy is mondhatnánk, íróilag ekkorra kezdett beérni. Amihez kedvezően alakultak életkörülményei is – elvégezte a pozsonyi Komenský Egyetem magyar–angol szakát, s 1973-tól mint a Madách Könyvkiadó szerkesztője, a munkahelyén is kizárólag az irodalomra összpontosíthatott, letöltötte sorkatonai szolgálatát, családot alapított stb.
Ez évben (2020) volt kilencven éve annak, hogy Masaryk köztársasági elnök szlovenszkói körútja során Losoncon bejelentette: egymillió koronát adományoz a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság létrehozására, amelyet röviden csak Masaryk Akadémiának neveztek. Ezt az egy millió koronát az elnök a nyolcvanadik születésnapjára kapott húszmilliós ajándékából ajánlotta fel erre a nemes célra.
Egy orvos írhatta a Shakespeare-nek tulajdonított drámák egy részét, történetesen a kor egyik legkiválóbb orvosa, William Harvey, aki elsőként írta le pontosan és részletesen a vérkeringés rendszerét. Nemes Csaba Az orvoslás és a test újjászületése a reneszánsz korában című tanulmányában William Harvey kapcsán megjegyzi, hogy Shakespeare barátja volt.
Az az idő még a bakelitlemezek hőskora volt, friss lemezszerzeményem (alkalmi vétel a zöldségpiacon, ahol akkoriban mindent meg lehetett találni) átütő sikert aratott. Pedig a borító nevetségesnek tűnt akkoriban: holmi fáslilovas, lova nyakán csórécsigákkal, felhők és üres csigaházak között. Címe az volt: Ez már a feltámadás. Ennek szédületéről akarok beszélni. Hogy azon a lemezen egy furcsán beszélő és hangsúlyozó, enyhén raccsoló, gyerekhangú költő szavalta saját verseit – ám ránk tett hatása, mondhatni, katartikus volt. Ő volt Szőcs Géza.
Nagyenyed végveszélybe került, és hiába kért katonai segítséget Tordáról és Kolozsvárról, nem kapott. Fegyvert fogni képes férfilakosságának egy része pedig már nemzetőrként, honvédként szolgált, messze a várostól. Ekkor, január 8-án 8-10 ezer román ereszkedett le a környező hegyekből, és Axente Sever parancsára megrohanta a várost, amelyben a lakosság halálfélelemben töltötte az utolsó napjait.
Az idők változnak, Bob Dylan megénekelte már fél évszázada. Ez feltétlenül nem is jelentene rosszat, de úgy tűnik, mostanában egyre kevesebbet mérlegelünk, mielőtt fejest ugranánk az újdonságba. Az egy dolog, hogy a mozik szinte egységes bezárása után sok filmszínház kinyitott a nyár folyamán, de ahhoz, hogy valóban talpra tudjon állni az ipar, egységes támogatásról kellene dönteniük a világ kormányainak.