Az est nyitányaként Mezey Katalin Kossuth-díjas író beszélt a Széphalom Könyvműhely elmúlt harminc évéről, amelyet röviden így foglalt össze: „Harminc év, hétszáz könyv, kilencszáz program.”
Három új kötetet is bemutattak az esten, amelyek Oláh János életművét dolgozzák fel. Dr. Jánosi Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész, a Magyar Napló Kiadó irodalmi vezetője beszélt „A sodrás délideje” című kötetről, amely az Oláh Jánosról szervezett életmű-konferencián elhangzott tanulmányok szerkesztett változatát tartalmazza. Ezt követően Bíró Gergely Bertha Bulcsu-díjas író, szerkesztő olvasta fel Stamler Ábel szerkesztő üzenetét Vess számot avval, ami megmaradt címmel megjelenő interjúkötetről, amelyben „Az első interjú 1969-ből, az időrendben utolsó pedig 2016-ból, Oláh János halálának évéből származik”, valamint Az idő csapdája című esszékötetről, amely öt tematikus részbe rendezve mutatja be Oláh János esszéírói munkásságát.
Még Oláh János indította el Az év legsikeresebb szerzője díjat, amelyet az esten a Széphalom Könyvműhely, az Orpheusz Kiadó és a Magyar Napló Kiadó vezetői adtak át. A díjat azok a szerzők kapják, akiknek a könyveit a legnagyobb példányszámban vásárolták meg az elmúlt év során, és akik maguk is sokat tettek kötetük népszerűsítéséért. A korábbi években a díjat elnyerte már többek között Csender Levente, Farkas Wellmann Endre, Jókai Anna, Nagy Zsuka, Szakály Sándor, Szakolczay Lajos, Szalay Károly, Ughy Szabina.
Idén az alábbi szerzők és műveik részesültek az elismerésben:
Magyar Napló Kiadó:
Mirtse Zsuzsa Tizenhárom bűvös tükör. Mesék felnőtteknek (Bővebben: Magyar Napló )
Széphalom Könyvműhely:
Lányi Gusztáv Fenntartható? Fejlődés? Pszichológiai elemzés a Balatonról (Bővebben: Magyar Menedék )
Orpheusz Kiadó:
Döme Barbara Nők a cekkerben. Történetek Skizofréniából (Bővebben: Nők a cekkerben)
Az Oláh János nevét viselő szerkesztői ösztöndíjról Szentmártoni János író, költő beszélt a kuratórium nevében, majd ismertette az idei díjazottak névsorát. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által alapított Oláh János szerkesztői ösztöndíjat 2020-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum – mint a pályázat pénzügyi és szakmai lebonyolítója – írta ki. A második alkalommal odaítélt Oláh János szerkesztői ösztöndíj havi bruttó 200 000 Ft támogatást nyújt az ösztöndíjasoknak.
2020-ban az Oláh János szerkesztői ösztöndíjra összesen 42 érvényes pályázat érkezett be. A kuratórium megállapította, hogy minőségi pályázatok érkeztek, így nehéz döntés előtt állt, ezért élt a megosztott ösztöndíjazás lehetőségével is. A díjazottak neve után az együttműködő kiadók neveit is közzétesszük. A kuratórium egyhangú döntése alapján Oláh János szerkesztői ösztöndíjat kapnak két évre:
1. Ágoston Szász Katalin – Gutenberg Books Kft.; Gutenberg Kiadó, Erdély
2. Diósi Mária Magdolna – Orpheusz Kiadói Kft.; Orpheusz Kiadó
3. Fekete Richárd – Jelenkor Alapítvány; Jelenkor folyóirat, Jelenkor online
4. Hambalkó Dalma – Magyar Napló Kft.; Magyar Napló Kiadó
5. László Laura Csengelle – Írott Szó Alapítvány; Irodalmi Magazin
6. Mészáros Márk – Írók Alapítványa; Széphalom Könyvműhely
7. Stamler Ábel – Magyar Szemle Alapítvány; Magyar Szemle folyóirat
8. Szilágyi Zsófia Emma – Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság; Előretolt Helyőrség Íróakadémia Kiadó
Megosztott ösztöndíjat kap egy-egy évre (a zárójelben feltüntetett tervezett időszakokra):
9. Bojtos Anita – Nemzeti Kultúráért és Irodalomért Alapítvány; Hitel irodalmi, társadalmi és művészeti folyóirat (2021-ben) / Kis Petronella – Művészeti és Irodalmi Jelen Kft.; Irodalmi Jelen művészeti portál és folyóirat (2022-ben)
10. Jancsó Péter – Szlovákiai Magyar Írók Társasága; Opus folyóirat, Felvidék (2021-ben) / Tóth-Czifra Júlia – Pesti Kalligram Kft.; Kalligram Kiadó (2022-ben)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.