Ezelőtt húsz évvel – de harminccal végképp – semmi esélyét nem láttam annak, hogy legyen majd egy egész Kárpát-medencét átfogó irodalmi lap, amely magyar nyelven, magyar kortársakat fog közölni és olykor személyesen – de virtuálisan gyakrabban – szorosabbra fűzi annak a szövetnek a szálait, amit magyar irodalomnak nevezünk. Persze, nemcsak irodalomnak, hanem kortárs magyar kultúrának is. 50 lapszám a bizonyítéka ma, hogy ez nem csak az én vágyam volt, hanem sokunké: és be is teljesült.
Amikor Jónást elküldi az Úr prédikálni – „beszélj a város ellen”, ahogy Babits fogalmaz –, azt a feladatot bízza rá, hogy üzenetet juttasson el azoknak, akik elfordultak tőle, akik kitérni akarnak az ő akarata elől. A történet végére ugyan Jónás felismeri és elfogadja önnön sorsát és küldetését, tépelődése, belső vívódásai prófétává emelik, de mondom: a történet végén. Számunkra, ha analógiát keresünk most egy irodalmi-kulturális lap történetéhez, akkor Jónás örömét kell felismernünk, azt, amikor látta, hogy a jóslat és saját tapasztalatai ellenére az Úr nem pusztítja el Ninive városát. Tehát az üzenet célba ért. Ha nem is látványosan, ha nem is azonnali eredményekkel, ha nem is megfoghatóan, de beteljesítette a küldetését. Célba juttatta az üzenetet, akkor is, ha a tengerfenéken bújtatta olykor a viharban, vagy a cethalban, vagy épp szembeállt a tömeggel. Az üzenet mellett gondoljunk az útra is, az önmagára találás lelket marcangoló állomásaira, körülményeire! S ha ezt is látjuk, innen nézzük azt, hogy célba ért az üzenet, vagy innen kérdezzük meg, hogy célba ért-e?
A Helyőrség lapcsalád erős bástyája a Felvidéki Helyőrség. Gratulálok minden kollégánknak, gratulálok az olvasóknak!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. áprilisi számában)
A Sarló citerazenekar tavaly ünnepelte 50 éves jubileumát egy nagyszabású kultúrműsorral egybekötve. Repertoárjában a népzene mellett komolyzenei művek is megtalálhatók, nem hagyományos játéktechnikai megoldásokkal, mint például a Klapka- és a Radetzky-induló, vagy a magyar Himnusz. A zenekarnak jelenleg nyolc tagja van. Számos kitüntetésben részesültek, több alkalommal voltak a Tavaszi szél, illetve a Bíborpiros szép rózsa fődíjasai.
Öreg volt. Elhaló hangú. Hajlott hátán évtizedek súlya ült. Öreg Grébecz, a vén biblikus, így hívták a faluban. Elmaradhatatlan bibliájával elmaradhatatlan alakja volt a tavaszi libalegeltetéseknek a Kisugaron. Fűző nélküli bakancsában klaffogva, slattyogva totyogott a kertek feletti földút emelkedőjén, maga előtt terelgetve a tojásaikból épp csak előbújt, úszóhártyás lábakon csetlő-botló kislibák csapatát.
– Anya, kopogtak! – figyelmeztet kamaszodó fiam.
– Ma már a harmadik vendég, kár volt azt a firkászt beengedni – sóhajtok. Kötényembe törlöm a kezem, és ajtót nyitok. Egy negyven év körüli nő topog az ajtóban, Armani kabát, Gucci ridikül, nehéz édeskés illat lengi körül, kezében doboz.
Várhosszúréten él és tevékenykedik a mindössze 26 éves Slíž Róbert harangöntő, aki fiatal kora ellenére már vagy 140 harangot készített. Mindegyik alkotására büszke, a legbüszkébb mégis a várhosszúréti templomnál elhelyezett emlékharangra, és arra a 150 kilós harangra, amelyet az utolsó francia császárnő, Eugénie de Montijo (III. Napóleon felesége) halálának 100. évfordulójára öntöttek, és amit az angliai Farnborough apátságban lévő családi kriptájukban szenteltek fel.
Egész életedben kerested helyedet a világban. Kis növésű, vézna kislány voltál, sokat szorongtál, mindentől féltél. Ha orvoshoz vittek, előtte való éjszaka félálomban dobáltad magad az ágyon, ha vendégeket vártatok, már napokkal azelőtt izgultál, mintha rajtad múlott volna a vendéglátás kimenetele.
Ha kimegyek a garázsba, mindig megakad a szemem nagyanyám konyhaszekrényén. Mama 1904-ben született, 1922 körül ment férjhez, vagyis a világoszöld, bordó fogantyúkkal ellátott szekrény több mint százéves. Ideköltözésünk óta ugyanazon a helyen áll. Elhoztuk magunkkal. Dereskről először Lévártra került, majd ide, Tornaljára.