Juhász Dósa János: Egri Viktor máig érvényes szociális érzékenysége

2022. november 22., 21:02
Egri Viktor

A nagyszombati polgári értelmiségi zsidó családból származó Egri (Eisler) Viktor megjárt két világháborút. Az elsőt még mind a hat fivérével együtt túlélte, a másodikat már csak ő maga. Két háború után kellett a semmiből újrakezdenie az életét, ahogy úttörő szerepet vállalt a szlovenszkói magyar irodalom első és harmadik nemzedékének elindításában is. 1924-ben jelenik meg A rácsablakos ház című regénye, később novelláskötettel jelentkezik, majd 1936-ban A Gedeon házzal a drámaírást is kipróbálja. A színház egész életében végigkíséri, bár sosincs szerencséje a drámáival és a színházakkal. Előbb játsszák szlovákul, mint magyarul, s amíg a falusi műkedvelők rajonganak a drámáiért, a profi társulatok kevésbé. Vagyis eljut a pozsonyi Nemzeti színpadára, a budapestire csak majdnem…, ahogy a komáromi MATESZ is csak megkésve mutatja be egy-egy színművét. Többségük sosem kerül profi színpadra.

Még megírja talán a legjobb, történelmi regényét, az Égő földet 1938 után, aztán tíz év hallgatás vár rá. Sokáig a saját életéért sem adna egy fabatkát sem. De végül ő legalább túléli a borzalmakat, s 1948 „jégtörő februárja” után ismét visszatérhet. Mind az életbe, mind az irodalomba. Fábry Zoltánnal, Sas Andorral, Csanda Sándorral, Lőrincz Gyulával ott bábáskodik a kezdeteknél, beviszi az irodalmat az Új Szóba, majd a Hét főszerkesztője lesz. Közben ír és újraír. Egykori regényeit, novelláit és drámáit. Élete végén trilógiában megírja tényleg regényes életrajzát is. 84 évesen hozzáfog a negyedik részhez is, de már nincs ideje befejezni.

A most (újra)olvasható elbeszélésével alapiskolai olvasmányaim során találkoztam először, azóta folyamatosan visszaköszön. Benne van minden, ami miatt olvasni kell. Olykor Egri Viktort is.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)