Juhász Dósa János: Fábry Zoltán szépirodalmi pályakezdése

2023. január 17., 08:36
Fábry Zoltán (forrás: internet)

Az alább olvasható (tárca)novella 1920. január 3-án jelent meg az Esti Újságban. Egy alig huszonkét éves fiatalember, Fábry Zoltán követte el Stószon, aki az első világháború borzalmaival és sebeivel „felvértezve” készült a még mindig csak előtte álló nagybetűs Életre. Egy általa létrehozott műfaj, az emberirodalom megvalósítására, amely már nem tűri el a szépirodalmat, hiszen Rudolf Pannvitzcal hirdeti: „A kritika az igazság keresése.” A rá jellemző tapintatlan őszinteség meghozza a maga „gyümölcsét”. Megjárja Ilavát, betiltják írásait Masaryk csehszlovák demokráciájában, Tiso fasiszta államában, Beneš háború utáni országlásában, ahogy a szocializmus évtizedei alatt, sőt a bársonyos forradalomnak hazudott újabb rendszerváltás után is.

Az idén volt születésének 125. évfordulója. Kevesen emlékeztek rá. Talán csak Kassán és környékén – mert ott, ugye, még kötelező. Tóth Lászlónak (is) köszönhetően 2020-ban készült róla egy kiállítás Pozsonyban, s egy dokumentumfilm Lichtmannegger László és Szekeres Éva jóvoltából. Neve viszont ma már legfeljebb lexikonadat. Mire Fábry beléphetett volna az élet kapuján, már túl volt egy világháborún, s azon szerencsések közé tartozott, akik túlélték. Versekkel és novellákkal indult a pályája, amelyek a Kassai Naplóban, az Esti Újságban és a Prágai Magyar Hírlapban jelentek meg. Leginkább talán az expresszionizmus és a humanizmus hatott rá elemi erővel. Ember mivoltát már ezekben a pályanyitó írásaiban is hangsúlyozni merte. És nemcsak merte – élte is. Akkor is, amikor a világ újabb világháborúba ájult. Ő akkor is a vox humanát tűzte a zászlajára, amikor a háborús győztesek az igazságos bosszú jegyében folytatták az öldöklést és nyelvtépést. Fábry Zoltán az elesettek szószólója lett, s maradt egészen a haláláig. Igaz, a szépirodalmat egy idő után már hanyagolta. Pályakezdő korában írt verseit és novelláit csak halála után a Vigyázó szemmel és az életművét feldolgozó 12 kötetes munka első kötetében tették közkinccsé. Kérdés, hogy az 1990-es évek elején a felvidéki magyar irodalomból alattomos módon kiseprűzött Fábryt – aki közíróként és kritikusként, de főleg emberként jeleset alkotott a Felvidéken –, vissza meri-e hozni majd valaki méltó helyére, hogy ismét példát mutathasson az újabb nehéz időkben.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)