1949. február 12-én, alig két hónappal megalakulása után jelent meg az első vers az Új Szóban. Az én anyám című költemény szerzője egy 25 éves tanító, (Gömöri) Kovács István volt. Az ötvenes-hatvanas években számos verse és elbeszélése jelent meg a felvidéki magyar lapokban, de első verseskötetére mégis évtizedeket kellett várni. A Hívogató a Madách Kiadó gondozásában csak 1976-ban jelent meg, s amíg a kritika nem fogadta kitörő örömmel, a gyerekek imádták. „Gömöri Kovács István sok mindent megverselt, évszakokról, ünnepekről, tanévnyitóról és tanévzáróról, természetről, unokáról egyaránt olvashatunk a kötetben. Ami a legszembetűnőbb, az a tartalom és a forma egységének a hiánya” – állapítja meg a 72 verset/versikét/tréfás keresztrejtvényt tartalmazó kötetről az Új Szó kritikusa, Csáky Károly, aki szerint Gömöri Kovács István valamennyi verséből érezzük az oktatónevelő szándékot. Ez így igaz, hisz Gömöri Kovács István tanulmányai végeztével visszatér szülőfalujába, Sajógömörre tanítani és „kultúrát csinálni”. Évtizedekig tanít, megírja faluja történetét (ez csak évekkel a halála után jelenik meg unokája, Bőd Titanilla gondozásában a Madách Egyesület kiadásában), és ápolja szülőföldje szellemi értékeit. Kezdeményezésére mellszobrot állítanak Sajógömör legendás szülöttének, Czinka Panna prímásnak, és még nemzetközi sakkverseny létrehozása is fűződik tevékenységéhez, amely immár az ő nevét viseli, s a mai napig megrendezik. 1994-ben, 70. születésnapjára Az idő szárnyain címmel magánkiadásban jelenteti meg összegyűjtött verseit, amelyet négy tematikus részre oszt fel. A Csilingelő a gyerekeket hívja egy-egy ritmikus percre, színes gondolatra, a Szabad lelkű diák már a kissé nagyobbakat hívja a jelent és jövőt összekötő szép szavakkal és nemes érzésekkel, míg A szerelem szívfájdalom című ciklus a költő szerelmes verseit gyűjti össze. A legmeghittebb, feleségének ajánlott költeménytől kezdve az általános szerelmes hangulatokat tükröző sorokon át a szerelem huszadik századi tragédiáját is megfogalmazza. A kötet legizgalmasabb és legértékesebb része a Történelmi barangolás címet viselő negyedik ciklus. Ebben szülőfaluja és szűkebb pátriája meghatározó történelmi eseményeit verseli meg, így nemcsak Petőfi Sándor felvidéki útját, amely során Sajógömörre is eljutott, nemcsak Mátyás király nevezetes látogatását, s nemcsak Czinka Pannát, a település talán legnevesebb szülöttét, kinek tiszteletére kétévente prímásversenyt (mostanában fesztivált) is szerveznek. Ezenkívül az első (Gömöri tetemrehívás, A hadiözvegy) és második világégés és azt követő újabb tragikus évek (Napló) helyi eseményeit is megörökíti a negyedik tematikus részben.
Utolsó éveiben a Gömöri Hírlap Plusz című regionális lapot szerkesztette Rimaszombatban, s 77 évesen olyan csendben ment el közülünk, hogy még a Gömöri Hírlap is kifelejtette a lap ötvenéves múltját feldolgozó antológiájából.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.