Csengő-bongó rímek / /holt mezején élek. // Fájdalomig finom / hangokon beszélnek / körülöttem ügyes // lantpergető, üres, // bohém rímlegények, // kiknek az én dalom // ünneprontó ének.” Imigyen mutatkozik be a faluról Ungvár és Kassa érintésével Pozsonyba érkezett Gyüre Lajos a Turczel Lajos szerkesztette Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájában, 1958-ban. „Fülsértően fitymáló, affektáltan distanciált erőszakosság” – válaszol rá Fábry Zoltán a Res poeticában, s ezt a „faluról indulás-komplexumát” vágja a fejéhez tíz évvel később megjelent első verseskötetének egyik kritikusa, Mikola Anikó is. Másik bírálója, Kulcsár Ferenc, sokkal megértőbb hozzáállást mutat. Szerinte: „Gyüre életképei, balladái megkapóak, csak akkor vész el a hangja, ha önmagáról próbál beszélni.”
Holott Gyüre Lajos egész életútja lelkész bátyjával együtt a közösség szolgálatában telt el, s bizony tartalmazott váratlan fordulatokat. Egy, ma már a térképen nem létező faluból, Mokcsakerészről indult, a keleti végekről, egy olyan időben, amikor még az alapiskolai végzettséget sem volt könnyű megszerezni, nem még az érettségit. Gyüre Lajos előbb kovács-inaslevelet, végül Pozsonyban magyar–történelem szakos diplomát szerez, ott van a Magyar Főiskolások Művészegyüttese (mai nevén Ifjú Szivek), majd a kassai Thália Színház megalapításánál. 1968-ban Kassán Béres Józseffel megrendezik az első magyar értelmiségi találkozót, s a Varsói Szerződés csapatainak bevonulásakor megszervezik a Bodrogköz rádióállomást is. Később tanít, és dramaturgja a Tháliának is. Ekkor fordul a színpad, a drámaírás felé: mesejátékokat és történelmi színdarabokat ír, Apáczai Csere János és II. Rákóczi Ferenc életútjának egy-egy szakaszát veti papírra. Előbbiből rádiójáték lesz, az utóbbi Dráfi Mátyás jóvoltából ifj. Havasi Péter címszereplésével megéri a színpadi létet is.
Bár versekkel egyre ritkában jelentkezik, kikristályosodik vállaltan konzervatív, de korántsem anakronisztikus költészete, s a Lilium Aurum jóvoltából 70. és 80. születésnapján is megjelenik egy-egy vékonyka kötet válogatott verseiből. S ha e rövid szöveget első versének felütésével kezdtük, akkor zárjuk be az utolsó, az életével számadást vető költő utolsó versének megidézésével: „Az út bezárult, és nincs tovább, // csak a bozót sűrűbb, eleven // karám, tüskéje arcodba vág. // És nincs vissza, se előre már, // bezárult minden ajtó, ablak.”
Gyüre Lajos, a „tálentumos ember”, aki minden idegszálával a felvidéki magyar közösségért létezett, 90 éve született.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.