Juhász Dósa János: Gyüre Lajos ünneprontó énekei

2021. március 27., 08:18
Fecsó Szilárd fotója

Csengő-bongó rímek / /holt mezején élek. // Fájdalomig finom / hangokon beszélnek / körülöttem ügyes // lantpergető, üres, // bohém rímlegények, // kiknek az én dalom // ünneprontó ének.” Imigyen mutatkozik be a faluról Ungvár és Kassa érintésével Pozsonyba érkezett Gyüre Lajos a Turczel Lajos szerkesztette Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájában, 1958-ban. „Fülsértően fitymáló, affektáltan distanciált erőszakosság” – válaszol rá Fábry Zoltán a Res poeticában, s ezt a „faluról indulás-komplexumát” vágja a fejéhez tíz évvel később megjelent első verseskötetének egyik kritikusa, Mikola Anikó is. Másik bírálója, Kulcsár Ferenc, sokkal megértőbb hozzáállást mutat. Szerinte: „Gyüre életképei, balladái megkapóak, csak akkor vész el a hangja, ha önmagáról próbál beszélni.”

Holott Gyüre Lajos egész életútja lelkész bátyjával együtt a közösség szolgálatában telt el, s bizony tartalmazott váratlan fordulatokat. Egy, ma már a térképen nem létező faluból, Mokcsakerészről indult, a keleti végekről, egy olyan időben, amikor még az alapiskolai végzettséget sem volt könnyű megszerezni, nem még az érettségit. Gyüre Lajos előbb kovács-inaslevelet, végül Pozsonyban magyar–történelem szakos diplomát szerez, ott van a Magyar Főiskolások Művészegyüttese (mai nevén Ifjú Szivek), majd a kassai Thália Színház megalapításánál. 1968-ban Kassán Béres Józseffel megrendezik az első magyar értelmiségi találkozót, s a Varsói Szerződés csapatainak bevonulásakor megszervezik a Bodrogköz rádióállomást is. Később tanít, és dramaturgja a Tháliának is. Ekkor fordul a színpad, a drámaírás felé: mesejátékokat és történelmi színdarabokat ír, Apáczai Csere János és II. Rákóczi Ferenc életútjának egy-egy szakaszát veti papírra. Előbbiből rádiójáték lesz, az utóbbi Dráfi Mátyás jóvoltából ifj. Havasi Péter címszereplésével megéri a színpadi létet is.

Bár versekkel egyre ritkában jelentkezik, kikristályosodik vállaltan konzervatív, de korántsem anakronisztikus költészete, s a Lilium Aurum jóvoltából 70. és 80. születésnapján is megjelenik egy-egy vékonyka kötet válogatott verseiből. S ha e rövid szöveget első versének felütésével kezdtük, akkor zárjuk be az utolsó, az életével számadást vető költő utolsó versének megidézésével: „Az út bezárult, és nincs tovább, // csak a bozót sűrűbb, eleven // karám, tüskéje arcodba vág. // És nincs vissza, se előre már, // bezárult minden ajtó, ablak.”

Gyüre Lajos, a „tálentumos ember”, aki minden idegszálával a felvidéki magyar közösségért létezett, 90 éve született.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)