Vasutascsaládból származott, s amikor száz esztendeje megszületett, családja épp Zágráb mellett, Velika Goricán lakott. Nagyapját előbb Lubicsnak hívták, amelyet Zerinvárira magyarosított. Később Szombathelyre költöztek, itt is érettségizett. A háború alatt Komáromban lakott, itt ismerkedett meg későbbi férjével, Nagy Jenővel, a legendás rádióssal, de a háború vége már Budán, míg a férjét az egyik menetszázadban érte.
A felszabadulás után Pozsonyba költöznek, ahol mindketten a rádió magyar adásánál dolgoznak. Férje 1950-től a normalizációig főszerkesztőként, ő a négy gyereke mellett hajnali bemondóként. Első írásai még az ötvenes évek elején jelennek meg. Az Egy narancs története című elbeszélését az Új Szó közli, és rendszeresen olvashatók írásai a Dolgozó Nőben, a Fáklyában, s az 1958-ban megalakuló Irodalmi Szemlében is. 1956-ban jelenik meg a Fölszállt a köd című elbeszéléskötete, amely háborús történetei mellett az újrakezdés élményeit is megírja. Két évvel később jelenik meg a Kiskisasszony című regénye, amelyben szombathelyi középiskolás éveit s első munkahelyét írja meg, nagy-nagy empátiával kezelve történetének zsidó és nem zsidó hőseit. Ez az egyik első szlovákiai magyar lányregény, amely nagy sikert arat az olvasók körében. A kritikusok nem annyira lelkesek, alaposan meg is sértődik, s ugyan 1965-ben még megírja a Kiskisasszony folytatását, s a kötetben pár új novellája is megjelenik, ezzel el is lövi a puskaporát. 1970- ben férjét a Gabona rádióban való részvételéért letiltják, ő még marad bemondóként. De írni többet már nem ír. Valószínűtlenül magas kort élt meg, 96 éves korában távozott közülünk, amikor már egykori olvasói sem emlékeztek a nevére.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)
Egyes nyugati országokban egy ideje problémásnak számít a karácsonyfa, de most már maga a szó is. Elég nagy a baj, ha a Vatikán államtitkára is megszólal ez ügyben. „A Vatikán államtitkára bírálta az Európai Bizottság kommunikációs útmutatóját, amely felszólította alkalmazottait, hogy tartózkodjanak a karácsony szó használatától.
Az alábbi dolgozat szándék szerint kismonográfia, hogy terjedelem és műfaj tekintetében némileg pontosítsunk, tárgya Gion Nándor (1941–2002) életművének áttekintő, monografikus bemutatása. Ha Gion Nándor opusát az első saját neve alatt megjelent írásától (Helyzetjelentés, 1962. november 8.) haláláig (2002. augusztus 27.) számítjuk, akkor az mintegy negyven esztendőt tesz ki, de helyesebb talán, ha Gion alkotói életútját nem években, hanem műveiben mérjük.
Az öt éve elhunyt Gerold László (1940–2016) irodalomtörténész és egyetemi tanár volt a nyolcvan éve született Gion Nándor (1941–2002) író legjobb itteni ismerője, s nem véletlen, hogy a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó a népszerű Tegnap és Ma című, kortárs magyar írók, költők „munkásságáról mérleget készítő” monográfiasorozatába éppen őt kérte föl a Gion-opus értékelésére.
Az 1931-ben Kolozsváron született Puskás Attila 1954-ben szerzett tanári diplomát, tanított Szépvízen, majd a csíkszeredai vegyes líceumban (1955– 58). 1959. május 12-én öt tanártársával és öt diákkal együtt letartóztatták, és „a társadalmi rend elleni felforgató tevékenység”, valamint „tiltott írások terjesztése miatt” kényszermunkára ítélték. 1964. augusztus 3-án szabadult általános közkegyelem révén. A marosvásárhelyi és a szamosújvári börtönben született verseiből, valamint az azokhoz fűzött kommentárjaiból tallózunk.
Ahogy Teleki Sándorban egyetlen arisztokrata barátját becsülhette, úgy vált életének – Arany János mellett – legnagyobb barátságává a lengyel Jozef Bemhez fűződő kapcsolata. A lengyel arisztokrata és királypárti Bem Józsefet talán ezért is mondta Bem apónak a köztársaságpárti Petőfi.
Máthé Sámuel (1904–1993) Bölön nagy tudású embere volt. A szomszédság és a szegről-végről való rokonság folytán gyermekként be-betévedtünk Samu bácsihoz és Lujza nénihez. Az, hogy naiv költő is volt, csak most derült ki számomra, amikor unokája, Bedő Áron – úgy silabizáltuk: más ágról édesapám harmadik unokatestvére – megmutatta Samu bácsi hátramaradt verseit. Maradék, foghíjas hagyaték, mert egy jó kötetnyi verses füzetének nyoma veszett. Hol, hol nem, odalett.