Közvetlenül Trianon után, még nincs húszéves, amikor verseivel berobban a szlovenszkói magyar köztudatba. Pár év alatt megjelenik három verseskötete, verseit előadóesteken szavalja, népszerűsége vetekszik Mécs Lászlóéval – mások, mint Fábry Zoltán, megpróbálják még a nevét is törölni. Amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott is. Pár év múlva megírja búcsúversét (Utolsó versem), s alig tíz évvel felbukkanása után már halott. Ölvedi László fújt ébresztőt a trianoni döntést követő kábulatból, de mire megtalálhatta volna valódi hangját, elnémította a kor rögvalósága.
Ölvedi László 1903-ban született, s még alig volt kamasz, amikor Közép-Európán végigsöpört a nagy háború, a későbbi elsőnek nevezett világégés. Érsekújvár után Budapest következett, a húszas évek eleje a hazasiratás jegyében telik. „Magyarságom gyötrő kínnal éget,//Lángja tikkaszt.//Hordozom, mint titkos néma vétket” – vallja Magyarságom című programadó versében, s ahogy Csanda Sándor írja, költészetét a hivatástudat, a nemzetiségi fájdalom és katolikus humanizmus jellemzi, s ami ehhez óhatatlanul is hozzátartozik: tépelődő, búsmagyar líra, pátoszok és frázisok, kuruckodó fi atalos hetykeség, amely rendkívüli zeneiséggel párosult.
Kritikusai Ady-utóérzéssel vádolják (ebben lehet is valami, hisz disszertációját a pesti egyetemen is Adyból írja), de van benne nagy adag Petőfi heroizmusából s világmegváltásából is. Mint tudjuk, a trianoni sokk után csak nehezen tér magához a hirtelen „önállóvá lett” szlovenszkói régió irodalma, főleg Budapestről politikailag eltanácsolt (e)migránsok teszik meg az első lépéseket, s nem szívesen látják azokat, akik nem akartak őrlő szú lenni az idegen fában. 1922-ben jelenik meg debütáló kötete Valakit várunk címmel, ezt követi egy év múlva A bányász éneke, s három évvel később búcsúkötete, a szülővárosában megjelent Múzsák. „Ez a fiatal költő legegységesebb műve. Olyan megállapodás, ahonnan a szellemi kibontakozás távlatai nyílnak” – írja róla Kemény G. Gábor, de a főnixmadárként berobbanó ifjú, aki Prágában magyarul és németül szavalja a verseit (utóbbit Neubauer Pál fordításában), mégpedig Ady verseinek társaságában, addigra már teljesen megcsömörlik a sokszor igazságtalan ádáz bírálatoktól, amelyekre főleg Fábry Zoltán ragadtatja magát.
A harmadik kötete megjelenése után elhallgat, elmegy diplomatának. Párizsban egy munkásgyűlésen magyarok szúrják tüdőn, amibe belehal. 1941-ben, a visszacsatolás után szülővárosában emléktáblát állítanak neki. A többi – egy-két antológiában elrejtett versétől eltekintve –, néma csönd.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júniusi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.