Rossz időben, rossz helyre születtek. A harmincas években indul(na) el írói pályájuk, ahogy Rónay László írja egy tanulmányában: „a »hűvös magány« világa az övék, ahol rémülten, tapogatódzva keresik helyüket”. S mire feleszmélnének, többségüket elnyeli a háború. Szabados András bátyjával együtt színészcsalád gyereke. Szülei járják a magyar vidékeket, adonyi születésű apja egy időben Késmárkon, Gyöngyösön, Érsekújváron, Turócszentmártonban, Baján, Nyitrán és Hódmezővásárhelyen keresi a kenyerét, feleségével, Végh Gizella szubrettprimadonnával együtt. Nem csoda, hogy nagyobbik fiuk, Sándor Léván, míg öccse, András Lőcsén született. A magyar irodalomba a harmincas évek közepén kérnek belépőt Radnóti Miklóssal, a selmecbányai Flórián Tiborral, a tamásfalai Habán Mihállyal, ahogy Forgács Antallal, Vándor Józseffel, Friss Endrével és Govrik Elemérrel egyetemben. Vannak, akik nem élik túl a szörnyű világégést, vannak, akik évtizedekre vagy végleg elhallgatnak, vannak köztük olyanok is, akik az emigrációt választják, s a hatalom a nevüket is kiiktatja az irodalomtörténetből.
Szabados András első kötete 1935-ben jelenik meg Hajnalra köszöntlek címmel Buday György fametszeteivel. „A költő a szürke jelenből lázongó elevenséggel ontja egy teljesebb élet vágyképeit. Szabad formáiban csupa Pogány fohász, mámoros Áradozás, ujjongó Cantate és harcos magabiztatás; többnyire pongyolán és lelkendezve; ifjonti pazarlással. Elnyomottságról panaszkodik, de teli van életkedvvel. Városi, de teli a természettel. Az ifjúság heve serkenti valami harcra, melynek kontúrjai kissé bizonytalanok; de érezni, hogy szívesen vegyül olyan küzdelembe, mely az élet igazi felszabadulásához sodorja” – írja a kötetről a Kolozsváron megjelenő Korunkban Korvin Sándor, aki szerint hanghordozásban, jelzőkben és képekben igen erős Radnóti Miklós hatása is. Radnótival személyes ismeretségben vannak, hisz a Könyves című lap szerkesztőjeként több alkalommal is levélben fordul Radnótihoz, s ő maga is ír annak Kaffka Margitdolgozatáról („Hálásan köszönöm az immár ritkaságszámba menő Kaffka-könyvemről szóló kritikáját. Eddig a legszebb írás, ami róla jött.”). Gyarmati Fanni viszont a férje epigonjának nevezi a költőt. Ebben az évben jelenik meg Szabados András bátyjának, Sándornak főleg aktivista hatást mutató verseskötete is, A lélek hullámhosszán címmel. Két évvel később Lengyel Lajos olajmetszeteivel megjelent Növekvő árnyék című, hangjában is elkomoruló verseskötetét az 1935 őszén elhunyt édesapjának ajánlja. Bátyjával és édesanyjával együtt túlélik a világháborút, s 1947-ben Janovits István rajzaival jelenik meg a Varga Péter balladája című vékonyka kötete a Magyar Téka kiadásában, amelynek végén beharangozza a következő évben esedékes Lüktető magány címmel tervezett új kötetét. Bátyjának még 1945-ben jelenik meg magánkiadásban Dokumentum – Versek és versmögöttiségek címmel egy kötete.
Amíg ő a Népszavánál, majd a Tankönyvkiadónál dolgozik, Sándor segédszínészkedik a Néphadsereg Színházában és az Operaházban. S itt szinte minden szál megszakad. Csak annyit tudunk, hogy 1957. szeptember 15-én meghal (bátyjáról még ennyit sem). A lexikonokban (ahol egyáltalán felbukkan) megírják, hogy 1981-ben Estefelé, alkonyatkor címmel megjelent egy posztumusz kötete. Szépen hangzik, de nem igaz. A müncheni Szabados András ugyanis nem az a Szabados András, hanem egy tőle két évvel idősebb, Magyarkanizsán született dilettáns, aki felesége illusztrációival „követett el” egy időskori családi verses emlékkönyvet.
(Köszönet a cikk megírásához nyújtott segítségéért Elbéné Mester Magdolnának.)
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)
2021. november 17-én ünnepelte 90. születésnapját Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, politikus, akinek nevét, illetve tevékenységét valószínűleg minden humántudományban kicsit is jártas személy ismeri.
Egy ilyen emléknap – hasonlóan sok más hasonszőrű naphoz – a kívülállók számára maximum csak egy érdekes adatot jelent a reggeli forgalom alatt unalmunkban hallgatott rádióműsor színes-szagos hírei között. Az érintettek számára azonban igenis fontos egy-egy ilyen nap, hiszen az együvé tartozás érzésén kívül még egy jelentős dimenzióval is bír: az önmagunkkal való számvetéssel.
Láttak már halat repülni? Hát bogáncspihét csészében pihenni? Ha nem, máris jó okuk van arra, hogy kézbe vegyék Szente Anita első kötetét, melyben ezek olyan természetes jelenségek, mint hogy a fejünkben élő lények képesek szeretni egymást (utóbbi gondolat a kötet mottója).
Juhász Kristóf minden művészeti ágba belekóstolt már, és az így megszerzett tapasztalatokat nem sajnálta felhasználni írásművészetébe. Ezt támasztja alá legújabb elbeszéléskötete is, a Történelmi esemény utáni tabletta.
Isten szolgája, Márton Áron 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokoson, a Gyulafehérvári (Erdélyi) Római Katolikus Egyházmegye püspöke volt 1939-től 1980-ig. Szülőfalujában a püspök iránti tisztelet jeléül múzeumot hoztak létre 2010-ben, halálának harmincadik évfordulóján.
Milán vagyok, a családom legfiatalabb tagja. Édesanyám Ruzicska-Panák Annamária, a népművészet ifjú mestere. Csodálatos dolgokat alkot és imád engem, most is csinosan felöltöztetett ebbe a kékfestő ruhába. Vendégeket várunk, megmutatjuk nekik, hogyan készül a kékfestő kelme.
Mi a vonzat? A legegyszerűbb meghatározása: kötött bővítmény. Szorosan (elválaszthatatlanul) hozzátartozik az alaptaghoz (többnyire igéhez), lényeges mozzanattal egészíti ki. Persze a vonzatok egy része sem örökkévaló: az alaptag elveszítheti vonzatát vagy kicserélheti másra. Pontosan ugyanúgy, mint az életben…
Klasszikus költői műfajok művelője, aki hexameterekben nemcsak verset írni, de akár beszélni is tud. Mostanában leginkább alkaioszi sorokban gondolkozik, az emberi DNS-t leképező lírai eposzát kutyasétáltatás és jógázás közben, fejben írja. Egy kis bakonyi faluban él felesége, kutyája, macskái és aranyhalai társaságában, ahol különleges, egzotikus növényeket is nevelget kultúrdzsungelében. A kortárs írók kortárs szerzőkről sorozatban Babics Imrével beszélgettünk.
Meghatározni nem fogom magam, de azok számára, akik foglalkoznak ilyesmivel, a következő támpontokkal szolgálok:
• támogatom a magyart a magyartalannal szemben és az embert az embertelennel szemben
• a bölcső pártján állok a koporsóéval szemben
• a megszólaló harangok pártján az elnémult harangokéval szemben