Kincses Krisztina: „Írok, mit is tehetnék?” – utazás Radnóti Miklós nyomában Tóth Péter Lóránt vezetésével

„Írsz rólam?
Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.”
(Második ecloga)

Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot. A magát versvándorként emlegető előadó Radnóti Miklós halálhoz vezető útjára hívta vendégül hallgatóságát, amelynek a Most felfújom a mellem… című költemény teremtette meg alaphangulatát. Egy olyan meg nem szűnő, folyamatosan pulzáló hangulatot, melynek hatásától még talán a kilépés pillanatában sem szabadulhatott, aki értő füllel és legfőképp szívvel hallgatta költőnk megrázó utazástörténetét. Tóth Péter Lóránt pedig már a legelején hozzá is tette: „ha ma ennyi ember összejön ennek a fiatalembernek a nevében, akkor azt gondolom talán nincs akkora baj a világban, mint amennyire próbálják ezt belénk ültetni.” Elmondása szerint ugyanis Radnóti Miklós költészete, élete, s főként haláláig vezető utolsó hat hónapja óriási tanulsággal szolgálhat a ma emberének, 2022-ben. Az előadó, hogy kellőképpen szemléltesse Radnóti életünkre ható erejét, személyes történeteit is megosztotta közönségével, amelyből kiderült, nem kevesebb mint egy családot köszönhet a költőnek és az ő verseinek. A szerelem és család mellett pedig egyúttal egy máig tartó célt is magáénak tudhat, a Kárpát-medence teljes megismerését, ahová magával viszi a költőről szóló előadásait is. Arról a költőről, kinek a vállára hatalmas keresztet tett az Isten, mégis az élet szerelmese volt, s még a halál szüntelen közelségében is versei által próbálta szebbé tenni a világot.

A templom szószékére kifüggesztett – s az út porától kissé befeketített – fehér zászló tökéletesen ábrázolta a Borból induló haláltusát, a meg nem szűnő félelmet, kétségbeesést, valamint a szerelemben és a versekben való kapaszkodást, mely a végsőkig mintegy őrangyalként követte Radnóti Miklós lépteit. Tóth Péter Lóránt mérnöki pontossággal mutatta be közönségének az említett útvonalat, a történelmi tényeket pedig a költő verseinek elszavalásával egészítette ki és tette átérezhetővé, jelenvalóvá. Ahhoz pedig, hogy belülről tudjuk szemlélni a láger szörnyűségeit – mondja Tóth – nem mást kell megidéznünk, mint magát a költőt.

Hallgatva a megdöbbentő sorokat pedig, világossá vált mindenki számára, hogy a szerelem, a remény, hogy visszatérhet kedveséhez tartotta vissza a kétségbeesett belenyugvástól egy olyan életbe, melyet nem ő választott magának. Előadónk továbbá azt is elárulta, hogy a költő felesége, Gyarmati Fanni – aki meglehetősen hosszú életet élt – sosem ment újra férjhez, hátralévő éveit férje emlékének megőrzésére és felelevenítésére szánta.

Az elején volt esélye hazamenni – tette hozzá Tóth –, az élet, a menekülés végig ott volt a nyakukban, de a halál mindig közelebb merészkedett, s így végérvényesen megpecsételte a költő sorsát. Radnóti ugyanis többször is elveszítette a szabadulás lehetőségét, számos tömeggyilkossággal kénytelen szembenézni, a saját sírjukat megásó emberek gyötrődésének állandó szemtanúja, miközben érzi, a halál őt sem kerülheti el. Tóth Péter Lóránt azt is hozzátette, hogy 2022 februárja előtt mindez csupán a Ryan közlegény megmentése típusú filmek megnézésével kerülhetett közelebb az emberekhez, ma azonban elég bekapcsolni a tévét, hogy átérezhessük a Radnóti által leírtakat. A napjainkban zajló szomszédos háború – természetesen különböző ok-okozati összefüggései vannak, de – egy valamiben nagyon is rokonítható a költő korában megéltekkel: ártatlan emberek akaratuk ellenére fognak fegyvert és harcolnak – mondhatni értelmetlen – hatalmi célokért. Van amit azonban még a háború kegyetlensége sem képes kiölni az emberekből – mondja Tóth – ez pedig az együttérzés, a segítségnyújtás lángja, melyet hozzánk hasonlóan, Radnóti is megtapasztalt a veszedelmek során. Az előadó történetéből ugyanis kiderült: Belgrádban megjelent az Isten karja – a szerbek elkezdték bedobálni az ételt a több napja éhező menetbe.

„Egy nap, fél nap, pár óra – ennyin múlott.” – mondta a történet végéhez közeledve Tóth Péter Lóránt, aki ezután a Radnóti által megírt négy razglednica létrejöttéről mesélt a hallgatóságnak, majd fölmutatott egy képeslapot. A razglednica – mint kiderült – ugyanis ezt jelenti, képeslap, melynek jelentősége több szempontból is megmutatkozik. Pontosan egy képeslapnyi ideje és energiája volt Radnótinak ezeket a pillanatnyi benyomásokat összegyűjteni, miközben a halál könyörtelenül ott lihegett a nyakában. A versvándor elszavalta mind a négy razglednicát, s a közönség könnyeivel küszködve hallgatta Radnóti záró gondolatait, melyeket hozzánk, olvasókhoz intézett október 31-én, amikor is pontot tett utolsó versének – és egyúttal földi életének – végére. „Vajon képesek vagyunk 2022-ben mélyebbre menni annál, mint hogy ez egy szomorú történet?” – tette fel a kérdést Tóth Péter Lóránt. Elmondása szerint ugyanis meg kell látnunk a történet mögött megbúvó értékeket, melyek útmutatóul szolgálhatnak saját életünkben. Radnóti Miklós versei segítségével még a „pokolban” is megteremti földi mennyországát – s habár lábai viszik előre, mégis tudja, hogy csak addig mehet, míg lélekben erős tud maradni. Az előadó szerint erősnek kell maradnunk egy olyan élethelyzetben, amikor a tévében, valamint az internet világában rejtőzködő, pánikot és kétségbeesést keltő erők megpróbálják elvenni tőlünk azt a titkot, amit Radnóti Miklós is nagyon jól tudott: a csend erejét.

Tóth Péter Lóránt életét megpecsételte az a kis fekete füzet, amit magyartanára adott a kezébe 14 évesen és amit most is a kezében tartott közönsége előtt. Zárásképp pedig bemutatta utazását Radnóti nyomában, Bortól a halálig, amit megpróbált a lehető leghitelesebben véghez vinni. Az utazásból egy film is készült és a mindössze négy percet felölelő előzetesből is tökéletesen látszik: gyötrelmes, megrendítő és egyben megható volt számára végig járni Radnóti halálhoz vezető útját. Azonban nem volt egyedül, az az ember állt mellette, aki Radnóti megismertetésével teljesen meghatározta a versvándor hátralévő életét – magyartanárával együtt tették meg az utazás egy jelentős szakaszát. S mint ahogy neki is akadt támasza ezen a gyötrelmekkel teli úton, úgy ő maga is végigkíséri mindazokat, akik még szívükben őrzik a nagy magyar költő, Radnóti Miklós életének és költészetének emlékét.