„Így vesződék Miklós, nyers, haragos búban,
De van drága dolog otthon Nagyfaluban:
Tán kigyúlt a ház is, úgy füstöl a kémény,
Nagy kolonc köszönget a kút méla gémén.”
(Arany János: Toldi)
Meggyőződésem, hogy kevés olyan magyar ember jár s kel a földön, aki nem ismeri Arany János híres Toldi-történeteit. Az elbeszélő költemény – főként a trilógia első, 1846-ban elkészült része – s annak ikonikus jelenetei már iskolás éveinkben beleivódnak a gondolatainkba, formálják a személyiségünket, de még talán – házi olvasmány jellegük nyűge ellenére is – titkon élvezzük, szeretjük és izgatottan várjuk a Toldiról szóló hosszú óramegbeszéléseket. Különösen igaz ez arra a községre, amely nem csupán Toldi Miklós szülőotthona, az Arany család Szalontára való költözését megelőzően sokáig ezen a településen élt. Szilágynagyfalun több éve újra elevenen él egyik legkiemelkedőbb alkotónk, Arany János kultusza.
„Nincsenek véletlenek”
Az Arany család egykori otthonának hollétéről sok éven keresztül vita volt, tudniillik több Nagyfaluként emlegetett település is harcba szállt e kulturális-irodalmi örökségért. Beszélgetőpartnerem, Szőnyi Levente, a szilágynagyfalui református egyház lelkipásztora azonban egy kiemelkedően fontos történelmi leletre hívta fel a figyelmet, amely egyszer s mindenkorra igazolja az Arany család ősi fészkét: „Az Országos Levéltárban, Budapesten megtalálták azt az – 1634-es – eredeti nemesi oklevelet, melyben – latin nyelven – az áll, hogy Arany Ferenc és Arany János Nagyfaluból. Az okirat hátoldalán pedig Kraszna vármegyét jelölték meg a nemesi rang ünnepélyes közhírré tételének helyszínéül” –hangsúlyozta Szőnyi Levente. Hozzátette:
„Az sem véletlen, hogy a hivatalosan Petőfi Sándorként bejegyzett főutcát a falu lakói mai napig Buda utcaként említik. A néphagyomány ugyanis sokkal erősebb, mint bármilyen könyv vagy írás; mert ami a nép száján felcsendül, arról tudni kell, hogy nem valami légből kapott dolog, hanem generációkon átívelő örökség.”
A történet szerint ugyanis Toldi Miklós a falu határából mutathatta – éppen ezt – az utat Buda irányába.
Az Arany család, illetve a Toldi kötődése Szilágynagyfaluhoz így kétségbevonhatatlan; a község idén októberben – Arany János halálának évfordulóján – ünnepelheti a 16. alkalommal megrendezett Arany-napokat, mely a 2006-ban felavatott Arany János-mellszobor előtti főhajtással veszi kezdetét és színesebbnél színesebb irodalmi-kulturális családi programokkal várja az érdeklődőket. A nagyfalui gyermekek az Arany János teremtette világ bűvöletében nevelkedhetnek: a legendás erejű Toldi Miklós bőrébe bújva különféle ügyességi játékokon vehetnek részt, de versmondó versenyen és az Arany János nyelvművelő vetélkedőn is összemérhetik tudásukat. S bizony minden évben meg is teszik, Orosz Gabriella, a szilágynagyfalui általános iskola magyartanárnője és a nyelvművelő vetélkedő főszervezője ugyanis beszélgetésünk során töretlen lelkesedésről számolt be. A nagyfalui hatodik osztályt kezdő diákok már Toldi történetének teljes – vagy legalábbis részleges – ismeretében érkeznek az osztályterembe, s ahogyan a tanárnő fogalmazott: „büszkeséggel tölti el őket mindazon ismeret, amelyet az évek során magukba szívtak az Arany-napok különféle rendezvényein, de az is, ha a Buda utcában laknak”. A tanárnő megannyi különleges, játékos feladattal mélyíti el még inkább a diákok Toldiról szerzett tudását: erőnléti feladatok segítik élővé tenni Toldi Miklós karakterét, Arany János nyelvezetét pedig a kézzel készített egyéni Toldi-szótárak segítik könnyedebbé, a mai gyermekek által is érthetőbbé tenni.
Orosz Gabriella tanárnő azonban nem csupán az iskolában, hanem a már említett Arany János nyelvművelő verseny megszervezésekor is rengeteget dolgozik azon, hogy a fiatalok egy játékos vetélkedőn közelebb kerülhessenek nagyszerű íróink, költőink életének fontosabb eseményeihez, ikonikus alkotásaikhoz. A vetélkedő ugyanis nem kizárólag Arany Jánosra és munkásságára koncentrálódik, a tanárnő minden évben az évfordulós alkotók közül választ ki egyet, akit a diákok számára a legbefogadhatóbbnak ítél. Így az elmúlt évek vetélkedőin a fiatalok megismerkedhettek már többek között Reményik Sándorral, Arany Jánossal, Petőfi Sándorral, Kazinczy Ferenccel és Lázár Ervinnel, de visszautaztak Mátyás király világába, a reneszánsz koráig. A háromfős csapatok hetedik és nyolcadik osztályos tanulókból állnak össze, melyekben nem csupán a nagyfalui diákok, de Szilágybagos, Szilágysomlyó, Szilágykémer, Ipp, Szilágyperecsen, Kraszna, Sarmaság és Szilágylompért tanulói is megméretik magukat. A változatos feladatok milyenségét minden évben az aktuális író vagy költő életének és alkotásainak jellege határozza meg; Orosz Gabriella tanárnő elmondása szerint az évek során volt már puzzle, anagrammajáték, kreatív írás, de különféle keresztrejtvények is.
S bár a helybéliek szűnni nem akaró lelkesedéssel küzdenek irodalmi örökségük életben tartásáért, az Erdélybe látogatók, úgy tűnik, mégis rendszerint megkerülik nem csupán Nagyfalut, de az egész tájegységet.
„Szilágyság – méltatlanul elfeledett része magyarságunknak”
Mi jut eszünkbe először, amikor Erdélyre gondolunk, s melyik falvakat, városokat tűzzük ki célpontul, amikor fel kívánjuk térképezni ezt a káprázatos vidéket? Annyit bizton állíthatunk, hogy Székelyföld – de még Szatmár és Bihar környéke is – sokkalta csalogatóbb a látogatók számára, mint az egyébként tömérdek kulturális és irodalmi kincset magában őrző Szilágyság. Bár mi tagadás, ez a tájegység valóban híjával van a medvéknek, nem találni minden sarkon égig érő, pompázatos bérceket, de még híres tavakkal sem igen büszkélkedhetnek a szilágyságiak. S a valamirevaló turistaembernek ez már bőven elég is.
Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk – habár korántsem kívánjuk versenyeztetni e két történelmi tájegységet, hiszen a maga módján mindegyik különleges és egyedi –, a Szilágyság legalább annyi látnivalót kínál, mint a fentebb említett tájegység. Szőnyi Levente, beszélgetésünk során éppen ezekre hívta fel a figyelmet: „Érmindszent (Adyfalva) bár Szatmár megyében van most polgárilag, de tudjuk, hogy az az ősi Szilágyság, ugyanez érvényes Sződemeterre, Kölcsey Ferenc szülőfalujára. Ezen kívül pedig ott van Szilágynagyfalu és Szilágylompért (Ady Endre nagyszüleinek szülőföldje), két olyan település, melyekről nem is gondolnánk, mennyire jelentős helyszínek irodalmi szempontból. Mindezek mellett nem szabad elfelejtenünk a köztes Selymesilosvát, Ilosvai Selymes Péter szülőfaluját, hiszen a Toldi eredeti változatát tulajdonképpen ő szerezte még 1570-ben.” S ha mindez nem is volna elég, a szilágynagyfalui Bánffy-kastély jövőbeni felújítása újabb reménysugár az elfeledett Szilágyság kulturális és irodalmi életének fellendítésében.
A szilágynagyfalui református egyház, a Bánffy-kastély jelenlegi tulajdonosa márciusban nyerte meg a pályázatot a kiíráson, mely végre lehetővé teszi a kastély kül- és belterének teljes felújítását. Az aláírt pályázat a történelmi épület rekonstruálásának véglegesítését 2026. június 30-ára datálja, de Szőnyi azt is elárulta, hogy a pályázat különféle részleteinek lebonyolítására felkért nagyváradi cég megítélése szerint a felújítás nem több, mint két év alatt is véghezvihető. A műemlék épület az 1800-as évek elején a faluban tomboló tűzvész áldozata lett, majd az 1800-as évek közepe-vége felé – az esetleges renoválásokat követően – nyerte el jelenlegi formáját. Mindez főként a kastély külalakjára vonatkozik, ugyanis, ahogyan Szőnyi fogalmazott: „Az 1948-as államosítás után az épületet átvették a református egyháztól, kórházként, valamint fogyatékos gyermekek iskolájaként is működtették. Az aktuális funkciókhoz igazodva feltagolták a különféle termeket, azonban a jelenlegi felújítási tervek azt mutatják, hogy a közfalak lebontásra kerülnek, majd pedig visszaállítják a nagy termeket az eredeti állapotukba. Így például az emeleti részen elhelyezkedő 20 méter hosszú, 8 méter széles bálterem ismét 19. századi formájában tündökölhet majd.”
A megújult kastély immáron a kultúra különféle ágazatainak készül otthont adni; mindenekelőtt a Bánffy család életét bemutató kiállítás várható majd, hiszen:
„A Bánffy család egész Erdélyben nagy hatással volt a kulturális, vagy akár politikai életre; főispánok és országgyűlési képviselők voltak ők a korabeli Magyarországon, és azon kívül Bánffy György zeneszerző a Kék nefelejcs című nótát éppen ebben a kastélyban komponálta meg. Ő tehát az egyik leghíresebb Bánffy, aki kötődik ehhez az épülethez, s akinek ráadásul mintegy 3000 kötetes könyvtára volt” – hangsúlyozta Szőnyi.
Arany János kultusza természetesen még jobban elmélyül majd a kastély falain belül; az arra látogatók megismerhetik az Arany család életét, Arany János költészetét, valamint Nagyfalu és a Toldi különféle kapcsolódásait is. Helyet kap továbbá egy borászati kiállítás a pincerészben; a helyi népművészet: a faluból összegyűjtött szőttesek, régi korokat megidéző tárgyak és lakberendezési eszközök hívják életre majd a múltat, s nem beszélve a jelenről, mely időszaki kiállítások, különféle táborok, valamint egyetemi kutatások és konferenciák által képviselteti majd magát.
„A Bánffy-kastély lehetne a csomópont”
Szőnyi Levente elmondása szerint egy olyan központot szeretnének létrehozni a Bánffy-kastélyból, amely a kiállításokon túl képes lesz helyet adni különféle konferenciáknak, vagy akár többnapos kulturális-irodalmi rendezvényeknek is, hogy onnan aztán az érdeklődők könnyűszerrel körbejárhassák, megismerhessék a környék további településeinek látványosságait. Nagyfalu és általa a kastély a készülő autópálya-leágazás tekintetében is központi helyen van, „így aztán bízunk benne, hogy hosszú távon a Bánffy-kastély nem csupán Nagyfalu, de a környező települések ügyét is előrelendítheti; hogy az anyaországi látogatóknak megérje eljönni a Szilágyságba, mely történelmi látványosságot – gondoljunk csak a szintén felújításra váró szilágysomlyói Báthory-várra – irodalmi rendezvényeket, de még pihenési lehetőséget is biztosít majd a szilágybagosi fürdő, vagy a kémeri és a kárászteleki borászatok által” – emelte ki Szőnyi Levente.
Az elkövetkezendő évek történései így hát kétségtelenül azt mutatják, hogy a Szilágyság végre elnyerheti méltó helyét a magyarság szívében, s mi éppen olyan bizalommal fordulunk efelé, mint ahogyan azt a hűséges Bence is tette mindvégig Miklós barátjával.
„Megsohajtá Bence Nagyfalu határát,
Köszönté süveggel a kopasz határfát,
Akkor immel-ámmal a világba nézve
Követé gazdáját halkan fütyörészve.”
(Arany János: Toldi szerelme)
