Láttak már halat repülni? Hát bogáncspihét csészében pihenni? Ha nem, máris jó okuk van arra, hogy kézbe vegyék Szente Anita első kötetét, melyben ezek olyan természetes jelenségek, mint hogy a fejünkben élő lények képesek szeretni egymást (utóbbi gondolat a kötet mottója). A Blues, libabőr és köntös több szempontból találó címválasztás. Egyrészt a három ciklus ezen motívumokra épül, kettő még a cikluscímekben is megjelenik: Köntösben, Vízben és levegőbuborékban, Libabőrben. Másrészt ezek az egymás mellé állított, asszociációkban gazdag fogalmak jól sejtetik a kötetet átható, különböző hangulatok meg- és felidézését. A -ben ragok nemcsak azt érzékeltetik, hogy az ember a természeti elemeknek, jelenségeknek, az őt körülvevő tárgyaknak csak egy apró összetevője, hanem a szövegeknek – és a bennük megörökített jelenségeknek – ritmust kölcsönző felépítési módra is utalnak.
Szente Anita novellái pillanatokat, rezdüléseket ragadnak meg. Különc írásművészet ez, a szerző képzelőereje határtalan, bármilyen nemlétező világba be tudja rántani az olvasót. Rögtön a kötetnyitó elbeszélésben (Reggel) életre kelnek a tárgyak, és egy állatokkal teli hálószobában találjuk magunkat: pókkal, elefánttal, lóval, vakonddal, gilisztával, verébbel cseveg a narrátor. A legtöbb írásban fontos szerepe van valamilyen állatnak, esetleg növénynek, a szerző pedig különös megfigyelője az élővilágnak, az olvasó úgy érezheti, mintha nagyítót tartana egy hangya fölé, és azon keresztül szemlélné porcikáit, mozdulatait, szokásait. (Erre a fajta fókuszálásra a tömör, többnyire egyszavas címek is ráerősítenek: Reggel, Porcelán, Szavak, Szivacs, Szerep stb.) Nincs a megszokott értelemben vett cselekményük, történetük ezeknek a novelláknak, a világban tapasztalt benyomások nyomán kialakult érzetek rögzítésén van a hangsúly. Versvilághoz hasonló próza ez (amihez a novellák rövidsége is hozzájárul), mégsem feltétlen javasolnám a szerzőnek a versírást a továbbiakban, hiszen szövegei épp ebben a műfajban egyediek.
A Hétfejű sárkány meséket idéző címe ellenére pont hétköznapiságával tűnik ki a többi elbeszélés közül. A napló beszámozott hét része egy hetet ölel fel hétfőtől vasárnapig a szerző életéből szerkesztőségi gyűlésekkel, leadandó anyagokkal, könyvbemutatókkal, Kafka-olvasással a villamoson és a vacsorakészítés, halmozódó szennyes teljesen átlagos problémáival.
A kötet elején elhelyezkedő címadó elbeszélés kopár betonfalak között élő narrátora a felcsendülő blues zene, az otthonos illatok, zajok és köntöse melege révén idilli havas tájat képzel maga köré, és elmerül az emlékeiben, illúzióiban. Az írás kulcsszerepet játszik abban is, hogy a kötetkompozíciónak sajátos lüktetést adjon, hiszen néhány gondolata szóról szóra visszaköszön a könyv második felében helyet kapó Hangszínekben, azt az érzést keltve, mintha egy sosem lejáró lemezt hallgatnánk: „A konvektor takaréklángon ég, fennebb tekerem, hogy ha szeretne, nyugodtan kandallóvá változhasson. [...] Nem nézek az ablakra, nem akarom tudatosítani, hogy a kilátás csak egy másik betontömb. El akarom hinni, hogy a zoknim nem azért nedves, mert nem vártam eleget mosás után, hanem a melegben olvadozó hófoltok okozzák a didergést.” Azonban több másik novellában is találkozunk efféle refrénszerű, akár egy íráson belül többször ismétlődő részekkel, az Akik a favályúhoz tapicskolnak esetében például háromszor: „Teljes súlyukkal mélyednek bele a masszába, éles peremet képezve, melyben szabadon levegőzhetnek a molekulák. Néhány másodpercig.”
Ezek a különleges szerkezetek pedig nem pusztán formai érdekességek, hanem a tartalommal is összhangban, folyamatos kölcsönhatásban vannak. A megörökített természeti jelenségek, az emberi test működése magában hordozza a ritmust: a szúnyog szárnyrezegtetése épp úgy, mint a levegő cseréje a légcsövekben vagy a beszédhangjaink megformálása. Az egész köteten átívelő madár-motívumháló és a repülés-zuhanás oppozíciója az ember testi-lelki-szellemi szabadságára világít rá, hiszen az még szavaink áramlásában is tetten érhető. Az élővilágba való beleolvadás végett a narrátor időnként túllép önön korlátain, és négykézlábra ereszkedve ügetni kezd és hempergőzik a homokban (Vízesés), vagy éppen a madarak magukkal rántják, és átrepülnek vele árkon-bokron (Ki látta Pólingot?).
Szente Anita írásait nem tudja az ember hová tenni, mert semmilyen műfajba, kategóriába, skatulyába nem illeszkednek. Kicsit mesések, kicsit groteszkek, kicsit álomszagúak, de leginkább megfoghatatlanak. A novellák színvonala végig egységes, nincsenek kilógó szövegek, a kötetkompozíció pedig pályakezdőtől szokatlanul tudatosan felépített és megszerkesztett. Ritka, amikor egy debütkötet – jó értelemben – próbára teszi olvasóját.
Szente Anita: Blues, libabőr és köntös. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021.
Juhász Kristóf minden művészeti ágba belekóstolt már, és az így megszerzett tapasztalatokat nem sajnálta felhasználni írásművészetébe. Ezt támasztja alá legújabb elbeszéléskötete is, a Történelmi esemény utáni tabletta.
Isten szolgája, Márton Áron 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokoson, a Gyulafehérvári (Erdélyi) Római Katolikus Egyházmegye püspöke volt 1939-től 1980-ig. Szülőfalujában a püspök iránti tisztelet jeléül múzeumot hoztak létre 2010-ben, halálának harmincadik évfordulóján.
Milán vagyok, a családom legfiatalabb tagja. Édesanyám Ruzicska-Panák Annamária, a népművészet ifjú mestere. Csodálatos dolgokat alkot és imád engem, most is csinosan felöltöztetett ebbe a kékfestő ruhába. Vendégeket várunk, megmutatjuk nekik, hogyan készül a kékfestő kelme.
Mi a vonzat? A legegyszerűbb meghatározása: kötött bővítmény. Szorosan (elválaszthatatlanul) hozzátartozik az alaptaghoz (többnyire igéhez), lényeges mozzanattal egészíti ki. Persze a vonzatok egy része sem örökkévaló: az alaptag elveszítheti vonzatát vagy kicserélheti másra. Pontosan ugyanúgy, mint az életben…
Klasszikus költői műfajok művelője, aki hexameterekben nemcsak verset írni, de akár beszélni is tud. Mostanában leginkább alkaioszi sorokban gondolkozik, az emberi DNS-t leképező lírai eposzát kutyasétáltatás és jógázás közben, fejben írja. Egy kis bakonyi faluban él felesége, kutyája, macskái és aranyhalai társaságában, ahol különleges, egzotikus növényeket is nevelget kultúrdzsungelében. A kortárs írók kortárs szerzőkről sorozatban Babics Imrével beszélgettünk.
Meghatározni nem fogom magam, de azok számára, akik foglalkoznak ilyesmivel, a következő támpontokkal szolgálok:
• támogatom a magyart a magyartalannal szemben és az embert az embertelennel szemben
• a bölcső pártján állok a koporsóéval szemben
• a megszólaló harangok pártján az elnémult harangokéval szemben
Zürichben megtudtam a hírt, hogy barátom többé már nem lesz velünk. Szőcs Géza kiemelkedő és bonyolult egyéniségéről sokan írtak és beszéltek, és mindezt sokkal hozzáértőbben, mint ahogy én erre képes vagyok. Miközben a festményen dolgoztam, számtalan gondolat és emlék merült fel bennem
Újabban egyes szerzők előszeretettel használják a tűpontos jelzőt. Főleg akkor, ha nagyon egyetértenek valakinek az álláspontjával. Például így:
• Péter tűpontos tájékoztatást adott H. Á.-nak arról, mi várható egy ellenzéki győzelem esetén
Eléggé szerteágazó az érdeklődésem, nagyon sok minden foglalkoztat – mondta Papp Attila Zsolt egy interjúban Varga Melindának. Ez a sokféleség a munkáiban is jól látszik: költő, a kolozsvári Helikon film- és interjúrovatának szerkesztője, a Főtér munkatársa, korábban főszerkesztője, a Filmtett munkatársa. Jellegzetes stílusú publicisztikáival is gyakorta találkozhatunk a különböző fórumokon. Saját elmondása szerint bizonytalan(kodó) alkat, óvatos, mélabús.
Szente Anita 1995-ben született Székelyudvarhelyen. Diákként festészetet, színjátszást tanult, később diplomát szerzett pedagógiából és biblioterápiából. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem papír- és bőr-restaurátorművész szakos hallgatója, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, az A38 hajó Deck-sorozatának szerkesztője. Novellái, recenziói, naplójegyzetei, interjúi megjelentek többek között az Előretolt Helyőrségben, az Életünkben, a Bárkában, az Irodalmi Jelenben, a Hajónaplóban, a Pannon Tükörben és a Kultúra.hu-n. De vajon hogy látják mások Anitát?