Kisebbségi sorban minden magyar embernek megvan a maga Himnusz-élménye, lévén a nemzeti imádságunk vállalása egyben közösségi hitvallás is, melyet olykor – elkeseredettebb időkben, ahogyan keletkezésének pillanatában is – rejtegetni kellett. Erkel Ferenc emelkedett, ünnepi zenéje olykor eljutott hozzánk a rádió hullámain, de Kölcsey Ferenc versének megismerése már komolyabb kihívást jelentett a délvidéki ifjú nemzedékek számára. Hogy miért is történhetett így, arra megbízható választ kap az olvasó az újvidéki Forum kiadó és a belgrádi Collegium Hungaricum közös kiadásában magyar és szerb nyelven megjelent Nemzeti imádságunk – a Himnusz című kötet olvasásakor. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete a kiadványhoz írt Előszó a Himnusz szerb fordításához című beköszöntőjében kiemelte: Kölcsey Himnuszának első, olasz fordítása alig két évtizeddel a mű születése után, 1842-ben keletkezett, majd hamarosan héberre, franciára és angolra is lefordították. Napjainkig a magyaron kívül összesen huszonhat nyelven olvasható, szerb fordítására azonban csak a közelmúltban került sor: két kiváló fordító, Milosevits Péter és Draginja Ramadanski ültette át szerb nyelvre. „Tekintettel a kiváló kétoldalú kapcsolatokra – hangsúlyozta Pintér Attila –, úgy gondoltuk, fontos lenne, ha a Himnuszt a déli szomszédunk nyelvére is lefordítanánk, hozzájárulva ezzel a két nép közti kapcsolatok további mélyítéséhez.”
A kötetben Csőke Márk Nemzeti imádságunk – a Himnusz című tanulmányában foglalta össze Kölcsey Ferenc művének keletkezéstörténetét, és méltatta annak jelentőségét. Az 1790. augusztus 8-án Sződemeteren született Kölcsey tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, ahol elsajátíthatta a protestáns és kurucos szellemiségű, nemzete sorsáért aggódó gondolkodást, mely alkalmat adott a számára a magyar reformkor fölvilágosult értelmiségi köréhez történő csatlakozásra, Kazinczy Ferenc mellett meghatározó alakja lett a nyelvújítási mozgalomnak. Ő maga fogalmazta meg kora progresszív üzenetét: „régi lakjaiból s földéről el lehet űzni a nemzetet, s egy más földön megtelepedve még is nemzet maradhat: de a nyelvétől megfosztott nép többé nem él”. Költeménye, a Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból – „mely egyszerre Istenhez forduló fohász, kortársainak szóló politikai üzenet és lelkesítő példabeszéd, mely a magyar történelem összefoglalása is” – a kézirat szerint 1823. január 22-én született, de csak 1828 végén, 1829-es keltezéssel Kisfaludy Károly Auróra című almanachjában jelent meg. Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg.
A tanulmány szerzője kiemelte: a 19. század elején a magyarságnak nem volt egységes nemzeti himnusza, „a kort a vallási széttagoltság határozta meg, ami a himnuszként elfogadott ének esetében is tükröződött: a katolikusok a Boldogasszony Anyánk című imádságot és a Szent István életéről szóló Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű éneket tartották himnuszuknak, a reformátusok pedig a Tebenned bíztunk, elejétől fogva című zsoltárt énekelték himnuszuk gyanánt”. Szóljon azonban bárhogyan is a himnusz, éneklő közönsége a nemzet és a haza fölvirágzására kérte isten áldását. A reformkor íróinak, szellemi vezetőinek és politikai szereplőinek gondolatvilágában már ott szerepelt – a jobbágyfölszabadítás, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség mellett – minden haladó gondolat és követelmény, ami azután sorra bekerült az 1848. március 15-én megfogalmazott Mit kíván a magyar nemzet? címen megjelentetett 12 pontba. Fazekas Mihály Lúdas Matyi (1815), Katona József Bánk bán (1817), Vörösmarty Mihály Zalán futása (1825) és Szózat (1836), valamint Petőfi Sándor János vitéz (1844) és Arany János Toldi (1847) című költeményei jelezték a magyar reformkor költészetét, valamint azt a politikai közhangulatot, amely elősegítette, hogy 1844-ben Magyarország hivatalos nyelve a némettel szemben a magyar lett.
Csőke Márk tanulmányában rámutatott: Kölcsey Himnuszában jelen van az egész magyar történelem emlékezete, megtalálhatók benne a középkori krónikaírók fájdalma, a református és a katolikus prédikátorok sóhaja mellett Zrínyi Miklós nemzetét féltő gondolatai, akitől Kölcsey a „kollektív bűnbánat motívumát is kölcsönözte”. A költő – Vörösmarty Mihály Emberek (1846), A vén cigány (1854), Arany János Buda halála (1862) című verseihez hasonlóan – a letűnt korok hatalmas tudását egyesítette a költeményében. „Őseinket felhozád / Kárpát szent bércére, / Általad nyert szép hazát / Bendegúznak vére” – szólal meg a krónikák emléke, és a vers soraiban „egy ezredév története és történelmi tapasztalata” tekint vissza ránk. Nemzeti imánk népszerűségét mutatja, hogy 1845-ben erdélyi útja során Deák Ferencet és Vörösmarty Mihályt Kolozsvárott az ünneplő tömeg a Himnuszt énekelve köszöntötte. 1848. március 15-én, a forradalom napján a Nemzeti Színházban is felcsendültek Kölcsey Ferenc sorai. Kölcsey és Erkel műve azonban csak az 1867-es kiegyezés utáni évtizedekben, a nemzeti újjászületés korában kezdte betölteni mai szerepét, hivatalos nemzeti himnusszá válását csak a magyar alkotmány 1989-es módosítása mondta ki.
Andrić Edit és Toldi Éva A magyar himnusz szerb fordításairól című tanulmányában gondos elemzését végezte Milosevits Péter és Draginja Ramadanski szerb fordításainak. A szerzőpáros kiemelte: Kölcsey Himnuszának fordításakor nem elegendő, hogy a fordító kiválóan ismerje mindkét nyelvet, ismernie kell a kiinduló nyelvi kultúrát is. Különös odafigyelést igényel annak fölismerése, hogy Kölcsey a versében tudatosan archaizált. „Már első pillantásra kiderül – emelték ki a tanulmány írói –, hogy Petar Milošević szövege minden tekintetben ragaszkodik az eredeti alkotás formai jellemzőihez”, megtartja a nyolcsoros versszakokat, a sorok szótagszámát, míg Draginja Ramadanski kötetlenebbül bánik a poétikai elemek alkalmazásával.
Óriási a kulturális és a politikai jelentősége annak, hogy 2021-ben Kölcsey Ferenc Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból címmel írt költeménye, a magyar nemzet Himnusza a Forum Könyvkiadó és a Collegium Hungaricum közös gondozásában – jelezve egyszersmind a kor szellemét is – egy igazán tetszetős, remekül illusztrált kötetben megjelenhetett.
Nemzeti imádságunk – a Himnusz. Forum Könyvkiadó Intézet – Collegium Hungaricum, Újvidék–Belgrád, 2021
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség decemberi számában)
