N. Juhász Tamás: Amikor a kevesebb több

2023. augusztus 14., 08:24

2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.

A történet szerint Kacagóciában a sok eső miatt már nem kacagnak az emberek. A termés is pusztul. Ekkor a királykisasszony – még ha szüleinek nagyon nem is tetszik az ötlete –, kitalálja, hogy kacagóversenyt kellene rendezni, aminek a győztese elnyerné az ország legértékesebb kincsét: a Napmorzsát. Ez a varázslatos tárgy fényt hoz bárki életébe. Természetesen megjelenik a gonosz boszorkány, aki ellopja a verseny díját, így Vadalma (azaz a királykisasszony) és a versenyen részt vevő fiú a szomszéd országból, Hilárusz, a lator nyomába ered. Harmadik társuk is akad: Vihogonc és Nyihogonc is, aki két testvér egy testben. Együtt elindulnak, hogy visszaszerezzék a mágikus tárgyat. A két fiatal és furcsa kis társuk sok-sok bolyongás után és némi segítséggel eljut a világ végére. Természetesen felfedezhetünk egy kis utalást a Gyűrűk Urára is (sasok helyett egy kacagó gerle személyében), de ugyanúgy a régi magyar népmesék fantasztikus állati motívumára is gondolhatunk. Itt találkoznak a Világvégi Bolyongóval és ráakadnak a boszorkányra is, akiről kiderül, hogy egész végig csak vissza akarta juttatni a Bolyongó jogos tulajdonát. A Napmorzsa ugyanis nem más, mint a lényből kihullott könnycsepp. Természetesen a történet hepienddel zárul, és a királyságokban eláll az eső, újra kisüt a nap. A felnőtt nézők felfedezhetnek maguknak egy mögöttes tartalmat is, amely lényegében a bolygónk megóvásának fontosságára hívja fel a figyelmet.

A gyerekközönséget – az ifjú színházlátogatók reakciói alapján – igencsak elszórakoztatta a darab, és ennél az alkotásnál pontosan ez a cél. Bár felnőttként sokszor kedvem támad felállni az olyan (pl. Disney-) meséktől, amelyekben „random“ időközökben a karakterek elkezdenek énekelni, azonban furcsa módon A kacagó királykisasszonynak nem vált éppen előnyére, hogy a nézőit nem „idegesítette” ilyen megoldásokkal. Volt egykét jelenet, ahová a készítők nyugodt szívvel beilleszthettek volna egy-egy zenés betétet, ezzel színesítve az előadást. Szerencsére a hiányérzet nem fájó: úgy vélem, a mű a maga egyszerűségében is a székhez szegezte célközönsége tagjait.

A kacagó királykisasszony remek előadás, leginkább a kisgyerekes családok számára, de végeredményben mindenki megtalálhatja benne magának a kis Napmorzsáját.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)