Patyi Szilárd: „Naposabb lett a kisebbségi pálya”

2021. június 24., 07:01
Dr. Szántó Gábor parlamenti képviselő

Dr. Szántó Gábor interjúja és Prokopy Imre helyreigazító cikke a Magyarország hasábjain

Dr. Szántó Gábor (1882–1957), a szabadkai Munkásbiztosító Pénztár főorvosa a királyi diktatúra idején a jugoszláv parlament egyetlen magyar képviselője volt, a diktatúra pártja, a Jugoszláv Nemzeti Párt (később Jugoszláv Radikális Paraszt-Demokrata Párt) színeiben. Politikusként a legfőbb feladata az volt, hogy demonstrálja a magyarok állam iránti hűségét, valamint hogy a magyarokat beterelje pártjának zászlaja alá. Ezért Szántóra a betiltott Országos Magyar Párt köreiben és Magyarországon egyaránt árulóként tekintettek. Erre jó példa a Magyarország című budapesti politikai napilapban készült Szántó-interjú és Prokopy Imrének, az Országos Magyar Párt főtitkárának az interjúra írt helyreigazító cikke, amelyet szintén a Magyarország közölt. A napilap a neves Est-konszern tulajdonát képezte. Reggel jelent meg a Pesti Napló, délben vagy kora délután Az Est, este a Magyarország. Bár a maga több százezres példányszámával kétségkívül Az Est volt a vállalat zászlóshajója, a Magyarország is elérte a negyven-ötvenezres példányszámot. Jelen írásunkban a Magyarországban megjelent Szántó Gábor-interjút és Prokopy Imre helyreigazító cikkét ismertetjük.

INTERJÚ A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR KÉPVISELŐVEL

1937 októberében dr. Szántó Gábor néhány napos látogatást tett Budapesten. A Magyarország című napilap ekkor készített vele interjút, amelyet az október 23-ai számban közöltek. Az interjúban Szántót a belgrádi parlament tagjaként, a bácska-topolyai kerület kisebbségi képviselőjeként, a szabadkai munkáspénztárnak, Jugoszlávia egyik legnagyobb betegsegélyezőjének főorvosaként és a szabadkai magyar olvasókör társelnökeként mutatták be, valamint „a jugoszláviai magyar kisebbségi élet vezetőjének” nevezték. A Naposabb lett a kisebbségi pálya! címet viselő írásban Szántó a „kisebbségi helyzet javulásáról”, valamint Jugoszlávia és Magyarország diplomáciai közeledéséről számolt be az olvasóknak.

„– Naposabb lett a kisebbségi pálya! – mondotta ma délelőtt beszélgetés közben az előkelő budapesti szálloda halljában az a magas, szélesvállú, feketeruhás, őszhajú úr, akit azért kerestünk fel, hogy megkérdezzük tőle, milyen a jugoszláviai magyar kisebbségek helyzete. Kétségkívül ő a legilletékesebb, hogy erre a kérdésre választ adjon” – vezette fel a Szántó Gáborral készült interjút a szöveg név nélküli szerzője.

Szántó Gábor az interjúban elmondta, hogy meglátása szerint Jugoszlávia és Magyarország közeledésének köszönhetően kedvező fordulat állt be a délvidéki magyarság kisebbségi életében. Dicsérte Milan Stojadinović kormányának intézkedéseit, példaként említve a kulturális egyesületek működésének engedélyezését, a belgrádi tanítóképző magyar tagozatának újbóli megnyitását, az elemi iskolák magyar tagozatainak magyar tanerőkkel való ellátását és a hatóságok igazságos magatartását.

„Én, aki sokáig figyeltem a belgrádi politikát és alkalmam volt közelebbről megismerni dr. Sztojadinovics Milán miniszterelnök szándékait, nyíltan megmondhatom, hogy a miniszterelnök ki óhajtja mélyíteni Magyarország és Jugoszlávia között azt a jóviszonyt, amely már pusztán az atmoszféra megjavításával is kedvezőbbé tette a magyar kisebbség életfeltételeit. Sztojadinovics Milán komolyan, nagysúlyú tömör politikai egyéniségének egész felelősségérzetével és határozottságával építi ezt a jóviszonyt Magyarország és Jugoszlávia között.”

Szántó Gábor külön kiemelte az olvasóköröknek nevezett kulturális egyesületek működésének engedélyezését. Elmondta, hogy ezekben a szervezetekben folyt a magyarság kulturális továbbképzése, az egyesületekben magyar színpadi szerzők műveit adták elő magyar nyelven, tudományos előadásokat tartottak, jutalomban részesítették a jó előmenetelű diákokat. Hozzátette, hogy a legnagyobb ilyen egyesület Szabadkán működött, valamint nagy olvasókörök alakultak Óbecsén, Újvidéken, Zomborban és Nagybecskereken is. Az olvasókörök mellett Szántó Gábor azt is elmondta, hogy az egyetemi városokban, Belgrádban és Zágrábban, a magyar egyetemi hallgatóknak külön, Bolyai Farkasról elnevezett szervezete működött.

Arra a kérdésre, hogy melyek azok a problémák, amelyeknek megoldása a délvidéki magyar politikai vezetők számára elsődleges, Szántó Gábor így válaszolt:

„Legégetőbb problémánk a magyar nincsteleneknek, a földmunkásoknak, a kisegzisztenciáknak, kisiparosoknak, kiskereskedőknek és kisgazdáknak, a magyar egyetemi hallgatóknak és intellektueleknek elhelyezése, helyzetüknek kedvezőre fordítása, a magyar nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése, jogos igényeiknek biztosítása. Ugyancsak a belgrádi helyzet és Sztojadinovics Milán egyéniségének teljes ismeretében mondhatom, hogy a magyarság anyagi boldogulását ugyanolyan férfiasán támogatja, mint ahogy a két nemzet közeledését műveli. A két ország közeledése megnyitja a vajdasági magyarság előtt a szabad fejlődés útját és garancia arra, hogy Magyarország és Jugoszlávia között az együttműködés a jövőben még bensőségesebbé váljék. Elsősorban mi, kisebbségi magyarok örülünk ennek. A jugoszláv és magyar nép egymás iránt érzett rokonszenvében és Sztojadinovics Milán miniszterelnök személyiségének ismeretében teljes biztonsággal remélem, hogy a két ország barátsága a jövőben szilárdabb lesz.”

A jugoszláviai magyar parlamenti képviselő tehát igen kedvezőnek ítélte a délvidéki magyarság helyzetét a Jugoszláv Királyságban. Szántó Gáborral azonban nem mindenki értett egyet.

A VOLT FŐTITKÁR HELYESBÍTÉST ÍRT

Szántó Gábor interjújához már a másnapi, október 24-ei Magyarországban Prokopy Imre, Bács-Bodrog vármegye utolsó magyar főispánja, az 1929-ben betiltott Országos Magyar Párt főtitkára Naposabb lett-e Jugoszláviában a kisebbségi pálya? címmel írt helyreigazítást. Prokopy Zomborban született 1873-ban. 1922-től töltötte be a Magyar Párt főtitkári tisztét. A párt egyik legtevékenyebb és legharcosabb politikusa volt. 1927-ben települt át Magyarországra. 1929 és 1933 között Budapestről húsz panaszt terjesztett be a Népszövetség titkárságára a kisebbségi magyarság jogsérelmei ügyében. A napilap Prokopyt „a jugoszláviai magyar kisebbség volt szervező főtitkáraként” mutatta be. Prokopy Imre a cikkben leszögezte, hogy azért ragadott tollat, mert megítélése szerint dr. Szántó Gábor nyilatkozata „több szempontból helyesbítésre szorul”.

„– Szántó dr. tudvalevőleg nem a jugoszláviai magyar kisebbség bizalmából, hanem mind az 1931. évi, mind pedig az 1935. május 5-i képviselőválasztásoknál a kormány akaratából, az előbbi esetben mint a zentai, az utóbbiban pedig a bácstopolyai kerületre rákényszerített hivatalos jelölt kapott mandátumot a diktatúrás kormányoknak jobb ügyhöz méltó buzgósággal szállított lojalitási nyilatkozatok és hűségi fogadalmak jutalmául” – szögezte le az Országos Magyar Párt egykori főtitkára.

Prokopy szerint Szántó Gáborhoz hasonló politikusok nem lehetnek a magyar kisebbség képviselői, mert „a mindenkori kormány uszályhordozóivá szegődnek még akkor is, ha ezek a kormányok a legszélsőségesebb és legkíméletlenebb kisebbségellenes politikát folytatják”, és mert „a kormányok rendszerint őket használják fel a kisebbségi jogokat lábbal tipró politikájuk igazolására és mentőtanukul a külföld felé”. Hozzátette, hogy legfőbb feladatuk a behódolás, nem pedig a kormány bírálata.

„– Hogy ez mennyire így van, azt mutatja dr. Szántónak a Magyarországban leközölt nyilatkozata is, melynek néhány vaskosabb tárgyi tévedés mellett, mint amilyen például a magyar tanerőkre és a »magyarság anyagi boldogulásának a kormányelnök által eszközölt előmozdítására« vonatkozó állítás, az a főhibája, hogy a Sztojadinovics-kormány nyújtotta apró és szinte borravalószerű engedményeket túlzottan feldicséri, az orvosolatlan sérelmek és teljesítetlen jogos kívánságok nagy tömegét viszont tudatosan elhallgatja.

– Ettől eltekintve a tudósításban is »optimistának« jelzett nyilatkozat többi része, különösen pedig a Sztojadinovics-kormány alatt tényleg bekövetkezett »légkörváltozásról« és Sztojadinovicsnak a magyar–jugoszláv viszony normalizálását célzó törekvéseiről szóló megállapítások ellen aligha lehet komolyabb tárgyi kifogást emelni” – írja Prokopy.

A fentiek fényében a cikk szerzője megállapítja, hogy dr. Szántó Gábor nem a délvidéki magyarság vezetője.

„– Mindez azonban még nem jogcím arra, hogy őt »a jugoszláviai magyar kisebbségi élet vezetőjeként« szerepeltessék. A magyar kisebbség tömegei mindenütt zárt sorokban a gerinces vezetők mögött állanak és még a tisztességes többségbelieket is többre becsülik azoknál, akik önös érdekeiket a kisebbség jogai és egyetemes érdekei fölé helyezik” – állapította meg Prokopy Imre.

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. június 19-i számában)