Amikor elkészült a könyv kéziratával, többen is megkérdezték tőle, hány esztendő alatt gyűjtötte össze az anyagát – magyarázta Halász Péter, aki, noha személyesen nem tudott jelen lenni, videóüzenetben köszöntötte a bemutatón jelen lévőket:
– Minden nagyképűség nélkül, nyugodt lelkiismerettel válaszolhattam, hogy több mint ötven esztendő munkája fekszik benne, hiszen az 1966-ban történt első moldvai látogatásom óta figyelem, gyűjtöm és igyekszem megérteni ennek a hagyományos műveltségű, oly fontos hagyományőrző és -hordozó népcsoportunknak számunkra már részben elfeledett, vagy csak a népélet útjával foglalkozó könyvekből ismert világát – mondta.
A könyv foglalkozik a gyermekkor játékos ismerkedésével, majd az udvarlással/párválasztással, a Moldvában hagyományosan menyegzőnek, újabban nuntának nevezett lakodalommal (annak racionális és rituális mozzanataival, érzelmi, társadalmi, vallási, jogi vonatkozásaival), költészeti, erotikus és gazdasági összefüggéseivel, valamint hiedelemvilágával. Majd következik a gyermek foganása, születése, aztán nevelése, közösségbe illeszkedése.
– Nem foglalkoztam a könyvben olyan hiábavalóságokkal, hogy bizonygassam a moldvai csángók magyarságát, magyar eredetét, vagy cáfolgassam az ezzel kapcsolatos, tudatlanságból vagy rosszindulatból fakadó téveszméket, hiszen, aki nem akarja, az nem is fogja elfogadni az igazságot. Pedig az igazság mindig nyereség, akármilyen nehéz is alkalmazkodni hozzá. De nem mulasztottam el sohasem, hogy rámutassak azokra a tanulságos összefüggésekre, amelyekben jól felismerhetők a Moldvában és a Kárpát-medencében élő magyarok szokásainak, hiedelmeinek és általában egész műveltségüknek szoros összetartozása.
Másképpen elmondott történelem
A kötetet bemutató dr. Balázs Lajos néprajzkutató elmondta, Halász Péter történelmi visszapillantással kezdi, amelynek tematikai egységei vezetik az olvasót a moldvai magyarság térben és időben való megjelenésétől a mai drámai helyzetéig. „Ünnepi alkalmak, ünnepélyes cselekedetek és ünnepi érzelmek tárháza lesz tehát ez a könyv, a szegény, sőt sokszor nyomorult, istenverte, gyakran csak tengődő csángó életnek elsősorban a ritka, megismételhetetlen, szivárványos pillanatairól szól majd. Legalábbis így gondoltam, amikor hozzáfogtam. De ahogy haladtam a szöveggel, látnom kellett, hogy a valóság megismerésével és kibontásával egyre kevesebb az ünnep, és egyre több a gond és a munka, vagyis a baj” – idézte a szerzőt Balázs Lajos. Majd feltette a kérdést: mi ez, ha nem történelem? Másképp elmondott történelem.
Balázs szerint Halász Péter nagy érdeme, hogy az említett tárgykör ürügyén elkészítette a moldvai magyar közösségekről megszólaló egyháziak, történészek, néprajzosok, tanítók, demográfusok, politikusok, utazók stb. kataszterét, amivel igen jelentős segítséget nyújt mindazok számára, akik horizontálisan vagy vertikálisan kutatni akarják ennek a közösségnek elsősorban népi kultúráját és ezzel összefüggő történelmét.
– Halász Péter könyvének különleges erényét abban látom, hogy a párosodás kultúrájának egyéni és közösségi panorámáját tárja fel lenyűgöző módon: titkolt kapcsolat és nyilvánossá válása, a titokzatos tudakolózások, a beteljesedés vágya, élménye, kudarca, a mágikus és gyakorlati lépések megtétele, titokzatos praktikák végzése. Az események, szokások, rítusok rendezése a zeneművek struktúráját juttatja eszembe. Az ok és okozati összefüggéseket kereső, rendszerező munka egy népközösség – a moldvai magyarság – történelmi, néprajzi, demográfiai, szellemtörténeti, érzelmi, vallásos életének lenyomatát nyújtja, és együvé tartozásunk tudatának meggyőző szintézisével gazdagítja a magyarságtudományt – összegzett dr. Balázs Lajos.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)
Ki mindenkinek a történetét mondja el Szerb Antal élettörténete? Így is közelíthetünk a százhúsz éve született magyar író, irodalomtörténész életművéhez, amit én most e kérdés felől szeretnék kicsit áttekinteni. Pontosabban nem is az egész életműnek a kiemelkedő történéseire figyelek, amelyekhez valamiképpen kapcsolódni tudunk (olvasmányaink, irodalmi érdeklődésünk vagy tanulmányaink révén, például az irodalomérettségire készülve stb.), inkább csak egy kultúrtörténeti jelentőségű mozzanatra.
Sorozatunk harmadik részében sorra vesszük a magyar hitvilág és népmesék tipikus alakjait. Természetesen nem teljes, azonban igyekeztünk a meglévő források és tudományos munkák alapján kiválogatni azokat a lényeket, melyek vélhetően az ősi, pogány hithez kapcsolódnak. Cikkünk alapjául főként a Mitológiai enciklopédia szolgált, azonban vannak olyan fejtegetések, melyek más következtetésekre jutnak az alább olvasható megállapításoktól.
„Nekem olyan kis lovam van, amelyik minden házba benyerít.”
Szabolcsi találós kérdés, megfejtése: dob.
A sámánizmus központi alakja a sámán, aki egyfajta közvetítőszerepet tölt be a szellemvilág és az emberek között. A cikkben nem konkrétan a magyar, hanem az össznépi sámánképre szorítkozunk.
Az elfogadás alapja nem lehet a pozitív megkülönböztetés, diszkrimináció. A sokszínűség elfogadásának vezérelve nem lehet az erőszakos „egyszínűsítés”, a homogenizáció, az egyenlőségjel erőltetett kitétele. A szólásszabadság vesszőparipája nem lehet fogalmak kriminalizálása, cenzúrázása.
Nagyapámat nem ismertem, mert egy hónappal a születésem után elütötte egy autóbusz. Bár ez így nem teljesen pontos, mert ő egyetlenegyszer látott engem. Anyám mesélte, hogy születésem után egy zacskó narancsot szorongatva – amely akkoriban ritkaság volt – ment be hozzá a kórházba, rám nézett, legkisebb leányának gyermekére, és azt mondta: – Meglátod, ez a leányka fogja továbbvinni mindazt, ami nekem fontos.
olt életükben emlékkönyvük, más, erdélyi szóval emlékeskönyvük, azaz szép, színes kötésű albumuk? Csupa fehér lappal, melyek hívogatóan tekintettek osztálytársak, jó barátok, családtagok verses vagy prózai bejegyzéseire? Esetleg virágdíszektől körülövezve vagy iniciáléval kezdett, szépen formált betűkkel?
A regénycímeket tekintve – Iszony és Irgalom – akaratlanul is valamiféle keresztény retorikát érzünk a fogalmak mögött, ha pedig még néhány Németh-regény címválasztását is hozzávesszük – a Gyászt és a Bűnt – ugyancsak sejthető, hogy e metaforák jelentéseit valamilyen teológiai tartalommal telíti eleve a szerző.