Amikor elkészült a könyv kéziratával, többen is megkérdezték tőle, hány esztendő alatt gyűjtötte össze az anyagát – magyarázta Halász Péter, aki, noha személyesen nem tudott jelen lenni, videóüzenetben köszöntötte a bemutatón jelen lévőket:
– Minden nagyképűség nélkül, nyugodt lelkiismerettel válaszolhattam, hogy több mint ötven esztendő munkája fekszik benne, hiszen az 1966-ban történt első moldvai látogatásom óta figyelem, gyűjtöm és igyekszem megérteni ennek a hagyományos műveltségű, oly fontos hagyományőrző és -hordozó népcsoportunknak számunkra már részben elfeledett, vagy csak a népélet útjával foglalkozó könyvekből ismert világát – mondta.
A könyv foglalkozik a gyermekkor játékos ismerkedésével, majd az udvarlással/párválasztással, a Moldvában hagyományosan menyegzőnek, újabban nuntának nevezett lakodalommal (annak racionális és rituális mozzanataival, érzelmi, társadalmi, vallási, jogi vonatkozásaival), költészeti, erotikus és gazdasági összefüggéseivel, valamint hiedelemvilágával. Majd következik a gyermek foganása, születése, aztán nevelése, közösségbe illeszkedése.
– Nem foglalkoztam a könyvben olyan hiábavalóságokkal, hogy bizonygassam a moldvai csángók magyarságát, magyar eredetét, vagy cáfolgassam az ezzel kapcsolatos, tudatlanságból vagy rosszindulatból fakadó téveszméket, hiszen, aki nem akarja, az nem is fogja elfogadni az igazságot. Pedig az igazság mindig nyereség, akármilyen nehéz is alkalmazkodni hozzá. De nem mulasztottam el sohasem, hogy rámutassak azokra a tanulságos összefüggésekre, amelyekben jól felismerhetők a Moldvában és a Kárpát-medencében élő magyarok szokásainak, hiedelmeinek és általában egész műveltségüknek szoros összetartozása.
Másképpen elmondott történelem
A kötetet bemutató dr. Balázs Lajos néprajzkutató elmondta, Halász Péter történelmi visszapillantással kezdi, amelynek tematikai egységei vezetik az olvasót a moldvai magyarság térben és időben való megjelenésétől a mai drámai helyzetéig. „Ünnepi alkalmak, ünnepélyes cselekedetek és ünnepi érzelmek tárháza lesz tehát ez a könyv, a szegény, sőt sokszor nyomorult, istenverte, gyakran csak tengődő csángó életnek elsősorban a ritka, megismételhetetlen, szivárványos pillanatairól szól majd. Legalábbis így gondoltam, amikor hozzáfogtam. De ahogy haladtam a szöveggel, látnom kellett, hogy a valóság megismerésével és kibontásával egyre kevesebb az ünnep, és egyre több a gond és a munka, vagyis a baj” – idézte a szerzőt Balázs Lajos. Majd feltette a kérdést: mi ez, ha nem történelem? Másképp elmondott történelem.
Balázs szerint Halász Péter nagy érdeme, hogy az említett tárgykör ürügyén elkészítette a moldvai magyar közösségekről megszólaló egyháziak, történészek, néprajzosok, tanítók, demográfusok, politikusok, utazók stb. kataszterét, amivel igen jelentős segítséget nyújt mindazok számára, akik horizontálisan vagy vertikálisan kutatni akarják ennek a közösségnek elsősorban népi kultúráját és ezzel összefüggő történelmét.
– Halász Péter könyvének különleges erényét abban látom, hogy a párosodás kultúrájának egyéni és közösségi panorámáját tárja fel lenyűgöző módon: titkolt kapcsolat és nyilvánossá válása, a titokzatos tudakolózások, a beteljesedés vágya, élménye, kudarca, a mágikus és gyakorlati lépések megtétele, titokzatos praktikák végzése. Az események, szokások, rítusok rendezése a zeneművek struktúráját juttatja eszembe. Az ok és okozati összefüggéseket kereső, rendszerező munka egy népközösség – a moldvai magyarság – történelmi, néprajzi, demográfiai, szellemtörténeti, érzelmi, vallásos életének lenyomatát nyújtja, és együvé tartozásunk tudatának meggyőző szintézisével gazdagítja a magyarságtudományt – összegzett dr. Balázs Lajos.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.