Somogyi Szilárd, a Budapesti Operettszínház rendezője számos musical és operett színpadra állítását tudhatja maga mögött, a Csíki Játékszínben az ő nevéhez kötődnek az Isten pénze, a Viktória és a Mária főhadnagy című nagysikerű előadások is. Somogyi 2004-ben már rendezője volt a Valahol Európában című musicalnek a budapesti városmajori színpadon, annak előtte pedig Hosszú szerepét játszotta el a darabban – ezzel az előadással székelyföldi turnén is részt vettek.
Egy intenzív próbafolyamat volt, hasonló egy edzőtáborhoz, mert az első táncpróba után azt mondták a gyerekek, hogy ez nem is próba, hanem edzés – mutatott rá a rendező. A vírushelyzet miatt online tartották a színészválogatást, Bene Zoltán zenei vezető harmincegy gyereket választott ki a szólista- és statisztaszerepekre. Mellettük a Csíki Játékszín társulatából tizennyolc színész játszik az előadásban.
A darab aktuális ma is, tartja Somogyi: „A világon sok helyen van háború, olyan nincs, hogy sehol ne legyen, és ott mindig vannak gyerekek, akik árván maradnak. Mindig vannak olyan emberek, akik elveszítik az otthonukat, és vannak, akiket üldöznek. És ez az az alapmotívum, ami örökérvényűvé teszi ezt a musicalt. Azért ez valahol Európában, valahol a Duna mentén történik. Én ezt kiegészíteném, hogy valahol a Kárpát-medencében, mert azért itt az előadásban nagyon sok olyan dolog is megjelenik, kicsi jelzésekben, ami utal arra, hogy valaha ez az ország sokkal nagyobb volt.”
A Valahol Európában című filmet 1947-ben forgatták, és 1948. január 1-jén mutatták be. A Radványi Géza és Balázs Béla azonos című filmforgatókönyve alapján készült musical történetén egy egész generáció nőtt fel. A musical zenéjét Dés László szerezte, a dalszövegeket Nemes István, a szövegkönyvet pedig Böhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter jegyzi. A darab ősbemutatója 1995-ben a második világháború véget értének ötvenedik évfordulója alkalmából Horváth Péter rendezésében volt látható a Fővárosi Operettszínházban.
„Nem elég az, hogy ismert, nagyon jól megírt dalok vannak benne. Talán elég lehetne, de az nagyon fontos, hogy nagyon jól énekel mindenki a szereplőgárdából. És amikor az ötven ember szájából harsog az, hogy »A zene az kell, hogy ne adjuk fel«, azért ott megmoccan a lélek. De mindez nem elég, hanem ehhez a darabhoz hit kell. Hit egymásban, hit abban, hogy az emberiség képes még arra, hogy ember legyen és emberien gondolkodjon, és mindig, amikor nagy katasztrófa, őrület van, világégés, vagy éppen most a pandémia, képes az összefogásra. Mert noha sokan el akarják ezt felejteni, de mégis ez a genetikánkba van kódolva. Erről teszünk mi tanúbizonyságot” – összegezte a rendező. Nagyszabású produkcióval jelentkezett a Csíki Játékszín az évad utolsó bemutatójaként. A mintegy ötven szereplőt felsorakoztató musical dupla szereposztásban készült.
DÉS LÁSZLÓ – NEMES ISTVÁN – BÖHM GYÖRGY – KORCSMÁROS GYÖRGY – HORVÁTH PÉTER: VALAHOL EURÓPÁBAN Egy csapat árván maradt gyerek a háborút próbálja túlélni, azonban az élelem megszerzése ezekben a nehéz időkben is lopásnak számít. Az összetartás menti meg őket, és az, hogy egy elhagyatott birtokon a valamikori karmester, Simon Péter személyében találkoznak azzal a felnőttel, aki megtanítja őket remélni, szeretni, gondoskodni. Szívszorító történet a szeretetről, a barátságról, az egymásra figyelésről és a félelem legyőzéséről.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.