Somogyi Szilárd, a Budapesti Operettszínház rendezője számos musical és operett színpadra állítását tudhatja maga mögött, a Csíki Játékszínben az ő nevéhez kötődnek az Isten pénze, a Viktória és a Mária főhadnagy című nagysikerű előadások is. Somogyi 2004-ben már rendezője volt a Valahol Európában című musicalnek a budapesti városmajori színpadon, annak előtte pedig Hosszú szerepét játszotta el a darabban – ezzel az előadással székelyföldi turnén is részt vettek.
Egy intenzív próbafolyamat volt, hasonló egy edzőtáborhoz, mert az első táncpróba után azt mondták a gyerekek, hogy ez nem is próba, hanem edzés – mutatott rá a rendező. A vírushelyzet miatt online tartották a színészválogatást, Bene Zoltán zenei vezető harmincegy gyereket választott ki a szólista- és statisztaszerepekre. Mellettük a Csíki Játékszín társulatából tizennyolc színész játszik az előadásban.
A darab aktuális ma is, tartja Somogyi: „A világon sok helyen van háború, olyan nincs, hogy sehol ne legyen, és ott mindig vannak gyerekek, akik árván maradnak. Mindig vannak olyan emberek, akik elveszítik az otthonukat, és vannak, akiket üldöznek. És ez az az alapmotívum, ami örökérvényűvé teszi ezt a musicalt. Azért ez valahol Európában, valahol a Duna mentén történik. Én ezt kiegészíteném, hogy valahol a Kárpát-medencében, mert azért itt az előadásban nagyon sok olyan dolog is megjelenik, kicsi jelzésekben, ami utal arra, hogy valaha ez az ország sokkal nagyobb volt.”
A Valahol Európában című filmet 1947-ben forgatták, és 1948. január 1-jén mutatták be. A Radványi Géza és Balázs Béla azonos című filmforgatókönyve alapján készült musical történetén egy egész generáció nőtt fel. A musical zenéjét Dés László szerezte, a dalszövegeket Nemes István, a szövegkönyvet pedig Böhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter jegyzi. A darab ősbemutatója 1995-ben a második világháború véget értének ötvenedik évfordulója alkalmából Horváth Péter rendezésében volt látható a Fővárosi Operettszínházban.
„Nem elég az, hogy ismert, nagyon jól megírt dalok vannak benne. Talán elég lehetne, de az nagyon fontos, hogy nagyon jól énekel mindenki a szereplőgárdából. És amikor az ötven ember szájából harsog az, hogy »A zene az kell, hogy ne adjuk fel«, azért ott megmoccan a lélek. De mindez nem elég, hanem ehhez a darabhoz hit kell. Hit egymásban, hit abban, hogy az emberiség képes még arra, hogy ember legyen és emberien gondolkodjon, és mindig, amikor nagy katasztrófa, őrület van, világégés, vagy éppen most a pandémia, képes az összefogásra. Mert noha sokan el akarják ezt felejteni, de mégis ez a genetikánkba van kódolva. Erről teszünk mi tanúbizonyságot” – összegezte a rendező. Nagyszabású produkcióval jelentkezett a Csíki Játékszín az évad utolsó bemutatójaként. A mintegy ötven szereplőt felsorakoztató musical dupla szereposztásban készült.
DÉS LÁSZLÓ – NEMES ISTVÁN – BÖHM GYÖRGY – KORCSMÁROS GYÖRGY – HORVÁTH PÉTER: VALAHOL EURÓPÁBAN Egy csapat árván maradt gyerek a háborút próbálja túlélni, azonban az élelem megszerzése ezekben a nehéz időkben is lopásnak számít. Az összetartás menti meg őket, és az, hogy egy elhagyatott birtokon a valamikori karmester, Simon Péter személyében találkoznak azzal a felnőttel, aki megtanítja őket remélni, szeretni, gondoskodni. Szívszorító történet a szeretetről, a barátságról, az egymásra figyelésről és a félelem legyőzéséről.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)
1950 szeptemberében Gidófalva lakossága jelentős része megtagadta, hogy beálljon a kollektív gazdaságba. Egy hétig tartó lázadás után, szeptember 22-én a katonaság bekerítette a falut, majd a milicistákkal és szekusokkal közösen, az éjszaka közepén 32 embert hurcoltak el. Kilencüket bíróság elé állítottak a lázadásban való részvétel miatt, a többi 23 embert Dobrudzsába deportálták. Két személyt a kommunisták megöltek. A gidófalvi Kövér Álmos (1925–2009) elbeszélése alapján próbálom rekonstruálni, mi is történt a lázadás előtt és után.
Paradoxnak hangzik, de ahhoz, hogy szabad lehessek, előbb meg kell élnem az ütközéseket, hiányokat, vágyakat, lemondásokat, zátonyokat, viharokat… Aztán feszítem ki a vitorlámat, amit közben, képletesen, magam varrok. Arra is vágyom, hogy végre annyira jóba legyek magammal, hogy már csak másra, másokra fókuszálhassak, ehhez is kell a szabadság.
A vasi megyeszékhely 1970 óta ad otthont a kezdetben két, majd 2003 óta háromévente megrendezett rangos eseménynek, amely a kortárs textilművészet egyik legnagyobb ünnepe. Több mint húsz éve már, hogy öt kategóriában mérhetik össze tudásukat az alkotók: fal- és tértextil, textildesign, miniatűrtexil, zászló és szalag.
Ne csodálkozzon, ha bolondnak hiszik, amikor leírja, hogy velem sétált ma Szekszárdon – mondja, és kacag. Halott íróval csevegni valóban őrültség, még akkor is, ha ez egy különleges alkalom, mert az illető száz éve született. Kezét csókolom: Mészöly Miklós vagyok – mutatkozik be. Magával tarthatok, hogy ezen a szeles tavaszi napon összerakjuk életem mozaikjait? Vezessen!
„A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda se figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot…”
Losoncon született, itt írta első szövegeit, s hiába voltak Móricz Zsigmond biztató szavai („Neked, fiú, írnod kell!”), még az érettségi előtt eltanácsolták szülővárosából. Végül Bánrévén érettségizik le, s azonnal bele is vág a nagybetűs élet közepébe. Újságíró (Miskolci Szabad Szó, Északi Szabad Szó, majd a Szabad Szó budapesti szerkesztősége) lesz, átesik a sematizmus gyerekbetegségén, és szerencsésen kinövi azt. 1956-ban, még a forradalom előtt megírja a korszak első szatirikus regényét (Szalmácska), s a groteszk, ironikus hang később is meghatározó eleme lesz az írásainak.
A Balázs F. Attila szerkesztésében megjelenő Rimay Antológia színpompás lapjait az első Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztivál költőinek versei díszítik. A kulturális sokszínűséget fókuszba helyező fesztiválra meghívott harminc művész fele magyar anyanyelvű, a másik fele idegen ajkú, az antológia pedig hűen örökíti meg ezt a nemzetközi kavalkádot.
„Hülye focisták!” – hangzik el Hunyadvári Erzsébet (Kovács Gyopár) szájából a leendő férjével való megismerkedésekor. Ilyen és ehhez hasonló sztereotípiákkal is leszámol Szente Vajk 21 színészt, harminc gyerekszínészt, hatvan táncost felvonultató, húsz dalt tartalmazó, grandiózus előadása, mely a műfaji megjelölésből adódóan könnyed zenés-táncos produkciónak tűnhet, ám ennél jóval mélyebb rétegei vannak, hiszen akár történelmi drámaként is tekinthetünk rá.