Tamási Áron életének fontosabb eseményeit, állomásait, meghatározó helyszíneit, szereplőit és írásainak létrejöttét, történetét több mint száz különleges fotográfián keresztül mutatja be a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában megjelent kötet. A könyvbemutatóval egybekötött Irodalmi Szalon-esteken Tamási Áronról Juhász Anna irodalmár beszélgetett a szerzővel, közreműködött Kányádi Szilárd színművész. A Szalon-estek házigazdája Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója volt.
A csíkszeredai esten felidézték az 1956-os és 1957-es eseményeket, azt, hogy abban a forradalmat követő zűrzavaros időszakban, a véres leszámolás éveiben hogyan élt, írt Tamási, és milyen üzeneteket közvetített az írásain keresztül. Majd kitértek azokra a személyekre, helyszínekre, történésekre, amelyek meghatározták Tamási fiatalkorát és későbbi munkásságát.
A Tamási-család történetét 1601-ig vissza lehet követni – mutatott rá Sipos Lajos. „Ez egy szegény földműves család volt, olyan, amilyent ma már nem lehet elképzelni. Hat-hét hold földjük volt, az erdőben volt két-három holdnyi részük. Mivel a föld rossz minőségű, a termés nagyon kevés, keményen meg kell dolgozni érte, ezért minden farkaslaki családnak volt egy mellékfoglalkozása. Volt, aki Korondra járt cserepet égetni, volt, aki fuvarozást vállalt, volt, aki elment szolgálni Bukarestbe, Budapestre. És Tamási Áronra is ez a sors várt. Ő volt a legidősebb fiú, ő örökölte meg a földet, neki kellett kifizetni a testvéreket. Az édesapja nagyon kevés beszédű ember volt, szemben az édes anyjával, akinek csilingelt ajkán a szó. Az édesapja ennek az életnek a zord oldalát volt hivatott megjeleníteni a fia számára. Nem csak azzal, hogy befogta a munkába, és Áronnak már négyéves korától kezdve volt feladata. Híres kaszás lett tízéves korában a faluban, aztán ellőtte a bal kezén a hüvelykujját patronpuskával, és alkalmatlanná vált a mezőgazdasági munkára. Az apa megváltoztatta a tervét, azt mondta, hogy a mezőgazdasági munkát Gáspárnak kell átvennie. Gáspár kapta meg a családi vagyon öröklésének a jogát, Áront pedig, az édesanyja kérésére, a nagyprépost nagybátya segítségével, aki patronálója volt a családnak, a székelyudvarhelyi gimnáziumba küldték. Ez a nagybácsi támogatta a családot minden módon, ahogy csak tudta. Így került Áron gimnáziumba, utána Amerikába, ismerje meg, próbáljon szerencsét.”
A beszélgetésen szó esett még Tamási Áron amerikai útjáról és a hazatéréséről, a temetése körül kialakult legendáról, valamint arról is, hogy kik voltak azok az alkotók, írótársak, akik meghatározóak voltak az életében.
Sipos Lajos József Attila-díjas irodalomtörténész évtizedek óta foglalkozik Tamási Áron munkásságával. Juhász Anna kérdésére, hogy van-e valami új, amit a kötet összeállításakor kapott Tamásitól, elmondta, voltak kedvenc Tamási-szövegei, ezeket újraolvasta, és ezek hitében megerősítették:
„És most nagyon erősen éltem meg azt, hogy az összes politikai handabandázás közepette, amikor ilyen-olyan politikai jelszavak uralták a mezőnyt, akkor Tamási Áron azt mondta, hogy emberi tisztesség, írói tisztesség. Ez azt jelenti, hogy a legalapvetőbb emberi erkölcsi tulajdonságok kell meghatározóak legyenek.”
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt,
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.
A magyar tájon barangolva, hallgatva az emberek beszédét, beindul az ember felfedező ösztöne, hiszen szinte mindig fölfigyelhetünk eddig észre nem vett, le nem jegyzett és nem elemzett nyelvi sajátosságokra. Nem is létezik ennél nagyobb öröm és siker az antropológus nyelvész számára.
1934. október 9-én Vladimir Georgev Csernozemszki, egy bolgár–macedón származású terrorista Marseille-ben lelőtte I. Sándor jugoszláv királyt és Louis Barthou francia külügyminisztert. A király a merénylet során azonnal életét vesztette, míg a külügyminiszter megsebesült, és sérüléseibe néhány óra múlva halt bele.