Péter Beáta: Tovább él Nagy Ödön emléke

2020. november 21., 22:38

Ödi még köztünk van, és ez a könyv tovább fogja éltetni – hangzott el a szeptember végi Csíkszeredai Könyvvásáron. A Hargita Megyei Kulturális Központ kiadásában jelent meg az Akiért az angyal szólt – Nagy Ödön élete és munkássága című monográfia. A Székedi Ferenc jegyezte kötet létrejöttét Botár László és Ádám Gyula munkája segítette.

Székedi Ferenc és Botár László a monográfi a bemutatóján - Fotó: Kelemen Kinga / Csíkszeredai Könyvvásár

Nagy Ödön (Nagyercse, 1957. december 1. – Csíkszereda, 2017. június 12.) erdélyi magyar szobrász, festőművész, grafikus, művészetpedagógus. Köztéri szobrai Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, csíki településeken és Magyarországon találhatóak. Az ő keze nyomát őrzik a Makovecz Imre-tervezte csíkszeredai Millenniumi-templom hatalmas rézangyalai – áll a kötet fülszövegében.

A bemutatón Székedi Ferenc elmondta, amikor Ödi meghalt, a sírjánál megfogadta, hogy megőrzi az emlékét és megpróbál egy kiadványt összeállítani róla. Ez a vállalkozás külön nyomozást igényelt, mert a művész után csak egy-két írott interjú maradt, sok alkotásáról nem lehet tudni, hogy hol, kinél van. „Elolvastam majdnem mindent, amit lehetett róla, rengeteget beszéltem a művésztársaimmal, mindenfele, amerre Ödi járt. Eldöntöttem, hogy ez a könyv nem lehet csupán műkritika, hanem legyen benne egy kis társadalomrajz, zsurnalizmus is. Ez a három műfaj keveredjen benne valamiféleképpen olvasmányossá. Így Nagy Ödönnek az élete be van építve azokba az évekbe, abba a társadalomba, amelyben élt.”

A monográfi a első része összefoglalja Nagy Ödön életét. Ezt követően mintegy száz oldalon élete kibontása következik, majd egy román és egy angol összefoglaló, a névmutató és a forrásmunkákra való hivatkozás. „Van műmelléklet is, de Botár Lászlónak – aki a könyvet tördelte – és Ádám Gyulának köszönhetően – aki a reprodukciókat készítette, digitalizálta – a színes képek bekerültek oda is, ahol találnak a szöveggel. Ez a válogatás mindenképp a Laci érdeme. Ödön rengeteget dolgozott, rajzolt, rengeteg pasztellt készített, és ezek szerteszóródtak. Meg kellett keresni a gyűjtőket, volt, aki szívesen engedte, hogy fotózzuk a nála lévő alkotást, volt, aki nem. Nem volt egyszerű a dolog, de minden képnek, minden sorvégződésnek, üres felületnek megvan a maga funkciója. Akárcsak Ödön művészetében. Mi is így voltunk méltók hozzá, hogy egy míves, igényes munka legyen, amely mindenképpen a talapzatát jelentheti a jövőbeni kutatásoknak.”

A könyvbe bekerült néhány a Nagy Ödönről közszájon forgó rengeteg anekdotából is. Botár László elmondta, nem telik úgy el nap, hogy ne jutna eszükbe barátjuk valamilyen huncutság kapcsán. Több évtizedes barátság fűzte hozzá, együtt jártak iskolába, volt közös műtermük, és készítettek közös munkákat is. „Ödi még köztünk van. Ő nem tűnt el, és ez a könyv tovább fogja éltetni” – hangsúlyozta. Az is elhangzott, hogy Ödi a képzőművészet majdnem minden ágában kiemelkedőt tudott alkotni, Márton Árpád úgy jellemezte őt: „szotyogott a tehetség róla.”

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. októberi számában)