Nagy Ödön (Nagyercse, 1957. december 1. – Csíkszereda, 2017. június 12.) erdélyi magyar szobrász, festőművész, grafikus, művészetpedagógus. Köztéri szobrai Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, csíki településeken és Magyarországon találhatóak. Az ő keze nyomát őrzik a Makovecz Imre-tervezte csíkszeredai Millenniumi-templom hatalmas rézangyalai – áll a kötet fülszövegében.
A bemutatón Székedi Ferenc elmondta, amikor Ödi meghalt, a sírjánál megfogadta, hogy megőrzi az emlékét és megpróbál egy kiadványt összeállítani róla. Ez a vállalkozás külön nyomozást igényelt, mert a művész után csak egy-két írott interjú maradt, sok alkotásáról nem lehet tudni, hogy hol, kinél van. „Elolvastam majdnem mindent, amit lehetett róla, rengeteget beszéltem a művésztársaimmal, mindenfele, amerre Ödi járt. Eldöntöttem, hogy ez a könyv nem lehet csupán műkritika, hanem legyen benne egy kis társadalomrajz, zsurnalizmus is. Ez a három műfaj keveredjen benne valamiféleképpen olvasmányossá. Így Nagy Ödönnek az élete be van építve azokba az évekbe, abba a társadalomba, amelyben élt.”
A monográfi a első része összefoglalja Nagy Ödön életét. Ezt követően mintegy száz oldalon élete kibontása következik, majd egy román és egy angol összefoglaló, a névmutató és a forrásmunkákra való hivatkozás. „Van műmelléklet is, de Botár Lászlónak – aki a könyvet tördelte – és Ádám Gyulának köszönhetően – aki a reprodukciókat készítette, digitalizálta – a színes képek bekerültek oda is, ahol találnak a szöveggel. Ez a válogatás mindenképp a Laci érdeme. Ödön rengeteget dolgozott, rajzolt, rengeteg pasztellt készített, és ezek szerteszóródtak. Meg kellett keresni a gyűjtőket, volt, aki szívesen engedte, hogy fotózzuk a nála lévő alkotást, volt, aki nem. Nem volt egyszerű a dolog, de minden képnek, minden sorvégződésnek, üres felületnek megvan a maga funkciója. Akárcsak Ödön művészetében. Mi is így voltunk méltók hozzá, hogy egy míves, igényes munka legyen, amely mindenképpen a talapzatát jelentheti a jövőbeni kutatásoknak.”
A könyvbe bekerült néhány a Nagy Ödönről közszájon forgó rengeteg anekdotából is. Botár László elmondta, nem telik úgy el nap, hogy ne jutna eszükbe barátjuk valamilyen huncutság kapcsán. Több évtizedes barátság fűzte hozzá, együtt jártak iskolába, volt közös műtermük, és készítettek közös munkákat is. „Ödi még köztünk van. Ő nem tűnt el, és ez a könyv tovább fogja éltetni” – hangsúlyozta. Az is elhangzott, hogy Ödi a képzőművészet majdnem minden ágában kiemelkedőt tudott alkotni, Márton Árpád úgy jellemezte őt: „szotyogott a tehetség róla.”
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. októberi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.