A felvidéki Előretolt Helyőrség szerkesztősége a lapkészítés mellett további tevékenységeket is megvalósított. A múlt hónapban fejeződött be irodalmi mellékletünk, az EHF szakmai projektje, amely 2022 márciusától 2023 februárjáig tartott és két részből állt. Az egyikben a mellékletünk hasábjain megjelent irodalmi művek szerzői felolvasására, a másikban pedig az EH magyar tannyelvű középiskolákon történő lapbemutatóira került sor. A programot a Magyar Kultúráért Alapítvány és a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatta.
Szerzői felolvasások
Az író, költő számára mindig egyfajta megmérettetés, ha fel kell olvasnia a saját alkotásait, hiszen az írás magányos, „befelé-fordulós” tevékenység. Általában profi előadók, színészek adják elő a mások által megírt novellákat, verseket. Tájainkon még nincs nagy hagyománya a szerzői felolvasásoknak, bár szerencsére az utóbbi időben az író-olvasó találkozók egyre gyakoribb programpontjává váltak. A felvidéki Előretolt Helyőrség szerzőgárdája nagy lelkesedéssel és izgalommal vágott bele a videós projektbe. Sokan könnyedén vették a feladatot, mások számára nagyobb kihívást jelentett a kamera előtti szereplés. A végeredmény azonban önmagáért beszél. Sőt a projekt folytatásában bízva már most biztosak lehetünk abban, hogy amennyiben sor kerül egy újabb szerzői felolvasási sorozatra, egyre jobb videókkal jelentkezünk majd. A szerzői felolvasás keretében készült 50 videó a Vámbéry Polgári Társulás (PT Vámbéry) youtube-csatornáján, a Magyar7 internetes oldala (ma7.k) Múzsa rovatában, valamint lapunk facebook-oldalán nézhető vissza. Célunk az volt, hogy minél szélesebb körhöz juttassuk el a felvidéki kortárs magyar irodalmat.
Lapbemutatók a középiskolákon
Szintén izgalmas kihívásnak indult a középiskolákra fókuszáló program, melynek lapunk és a felvidéki magyar irodalom bemutatásán kívül nem titkolt célja volt az ifjú tehetségek felkutatása is. A projekt 23 magyar tanítási nyelvű középiskolán zajlott, felölelve a magyarlakta vidékek tanintézményeit kelettől nyugatig. A megvalósításban partnerünk volt a Tollforgatók Polgári Társulás, amely „előszobája” a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által indított Grendel Lajos Mentorprogramnak. Ugyanis a Tollforgatókhoz csatlakozó fiatalok közül a legtehetségesebbek átkerülnek a Mentorprogramba, ahol neves mentorok segítségével fejleszthetik tovább tehetségüket.
A középiskolákon zajló projekt lapunk részletes bemutatása mellett ismertette a diákokkal a SZMÍT által kiadott Opus irodalmi és művészeti folyóiratot, a felvidéki magyar kortárs irodalmárok, valamint a fiatal írók antológiáit. A találkozók alkalmával szóba kerültek az olvasásélmények, a kedvenc írók és könyvek témája, sőt mindig kiderült az is, kik foglalkoznak a diákok közül írással. Ők természetesen csatlakoztak is a Tollforgatókhoz. A projekt ideje alatt az is világossá vált, hogy sok feladat vár az Írótársaságra, hiszen tevékenységeit és kiadványait kevés diák ismerte, sőt hiányosságok mutatkoztak a felvidéki magyar kortárs írók ismertségében is.
Valamennyi tanintézményben aktív, jó hangulatú beszélgetések zajlottak, az egyes eseményeket vezető munkatársak mindig megtalálták a közös hangot a diákokkal, és sikerült felkelteni az érdeklődésüket a lap, a jelenlegi irodalmi élet, valamint az alkotás iránt. A projekt megmutatta azt is, milyen rendkívül fontos, hogy a SZMÍT keresse és megtalálja az utat a fiatalabb generációkhoz, hiszen köztük vannak a jövő írói, költői, művészei, akiknek tehetségét gondozni kell, arra az útra kell terelni őket, hogy ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő tehetséget, amely a felvidéki magyar irodalmat értékesebbé, gazdagabbá teheti.
A projektet a következő munkatársak vezették: Gyurkovics Anikó, Hodossy Gyula, Jankus Zsolt, Morva Mátyás, Nagy Erika, Póda Erzsébet, Virsinszky Tamás.
A programban résztvevő 23 középiskola listája: Királyhelmeci Gimnázium, Tőketerebesi Gimnázium, Kassai Ipari Szakközépiskola, Rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium, Füleki Gimnázium, Rimaszombati Magán Szakközépiskola, Zselízi Comenius Gimnázium, Ipolysági Gimnázium, Párkányi Gimnázium, Komáromi Ipari Szakközépiskola, Komáromi Selye János Gimnázium, Gútai Magán Szakközépiskola, Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia, Dunaszerdahelyen a Magán Gimnázium, a Vámbéry Ármin Gimnázium, a Szabó Gyula 21 Szakközépiskola, az Egészségügyi Szakközépiskola, a Neratovice téri Magán Szakközépiskola, az Érsekújvári Gimnázium, a Diószegi Magán Szakközépiskola, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium, a Somorjai Madách Imre Gimnázium és a Pozsonyi Gimnázium. Valamennyi intézmény vezetőjének ezúton köszönjük az együttműködési lehetőséget!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)
Kislányunk a hirtelen kezdődő májusi zápor elől a kertből – hol mezítláb bóklászott – felszaladt a veranda lépcsőjéhez, fel akarta venni az előzőleg odatett cipőcskéit. Látva, hogy gyepi hangyák jönnek-mennek benne, így méltatlankodott: „Hangyák! Volt olyan, hogy én beleléptem a ti cipőtökbe?” A feleletet sem ő, sem mi hallottuk egy kisebb mennydörgés miatt, ám leánykánk mondását nem hallgattatták el az évtizedek, mint ahogyan a hangyák kertben, mezőben, erdőben, irodalomban ismeretes élete és viselkedése sem felejtődik el gyerekkorunk óta.
1886-ban jelenik meg Gárdonyi Géza első kötete, a Szerelmes történetek. És ekkor jelentkezik – igaz, folytatásokban – az első regény, az Álmodozó szerelem. A négyoldalas Győri Közlönyben volt olvasható 1886. január 3. – 1886. június 3. között. Az Álmodozó szerelem tehát mindmáig egy mára már csak egyes könyvtárakban elérhető, régen megszűnt vidéki folyóiratban rejtőzködött. A Gárdonyi-kutatás persze tudott róla, de nem tartotta érdemesnek elővenni.
Egyetlen vékonyka, 1968-ban megjelent kötet maradt utána. Többször kérdeztem tőle, miért hagyta abba a versírást, de a válasza többnyire kitérő volt, vagy egyszerűen elintézte ennyivel: „József Attila után?” Vagy még őszintébben: „Nem akartam szaporítani a középszerű költők sorát.” Pedig erre a filigrán kis kötetre, amely Tükör előtt címmel látott napvilágot, bármit lehet mondani, még ennyi év távlatából is, csak azt nem, hogy középszerű lett volna.
Dusík Dániel néven született, s talán nem a legszerencsésebben választott írói nevet magának. Dénes György néven ugyanis egy vele egyidős geológus és egy hírneves színész (másodállásban író) is részese lett a magyar művelődéstörténetnek. Pelsőcön és Rozsnyón végezte alap- és középiskoláit, s amikor az első verseit írta, légüres térben leledzett a felvidéki irodalom.
Ezek a kövek ugyanazok, amelyek mai napig sugározzák Athén, Róma és Jeruzsálem nagyságát. Ezekből épült a kölni Dóm, a párizsi Notre-Dame, az esztergomi székesegyház, a budapesti Szent István-bazilika, a Szent Mihály-templom Kolozsváron vagy a brassói Fekete templom. Ezekből a kövekből raktuk össze az universitasainkat is.
A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Választmánya 2021-ben Csóka Ferencnek ítélte oda a Simkó Tibor-díjat, akinek első írása 1986 szeptemberében jelent meg az Új Szóban, Mese a Kék lovagról címmel. Írt regényt, elbeszéléseket, rádiójátékot, amatőrszínház-történetet, és festéssel, zeneszerzéssel, videoklip-készítéssel is foglalkozik.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején Zombor törvényhatósági jogú város adminisztratív központként Bács-Bodrog vármegye, valamint a Zombori járás székhelye is volt egyben. A város soknemzetiségű volt: az 1910-es népszámlálás szerint 30 593 lakosából 32,94 százalék magyar, 39,11 százalék délszláv (bunyevác, horvát, szerb), 7,13 százalék pedig német, míg a lakosság egyötöde más nemzetiséghez tartozott. Felekezeti szempontból a római katolikus vallást követték a legtöbben (54,91 százalék), a görögkeletiek/ortodoxok 38,83, míg az izraeliták a lakosság 3,32 százalékát képezték.
Bár nagyon jól mutatnak, nem egyértelműek, sőt félrevezetők a betűvel jelzett mai fiatal(os) nemzedékek. Ma már szinte mindenki kívülről fújja a népszerű tudományosság terminusait: X, Y, Z generáció. De mit jelentenek ezek, és vajon valóban nemzedékek, és ha igen, meddig érvényesek?
Lányi Ernőt (1861–1923) elsősorban mint számos költő versének megzenésítőjét ismerjük. Kevesen tudják, hogy több dalának a szövegét is maga írta: előbb lejegyezte a dallamot, majd megfelelő szöveget talált ki hozzá. De még kevesebben lehetnek azok, akik azt is tudják, hogy Lányi olyan verseket is írt, amelyeket sohasem zenésített meg. Egy csomó költeménye nyomtatásban is megjelent Consonanzen und Dissonanzen eines ungarischen Musikers (Egy magyar muzsikus konszonanciái és disszonanciái) címen 1899-ben Boroszlóban, a mai lengyel Wrocławban.
A magyar irodalomban nincs sok „hazai fejlesztésű” strófaszerkezet, és versforma még kevesebb. A Zrínyi-versszak egy laza metszetű, négyes rímes felező tizenkettes, s a már fejlettebb, egyedibb Balassi-strófa ennek rokona, viszont a Himfy-strófa, amit Kisfaludy Sándor (1772–1844) hozott létre, ezeknél is kidolgozottabb.