Immár 24. alkalommal került sor a Fiatal Írók Táborára, amelyet ismét a Csallóközben, a nagyszegpusztai Villa Filiában rendezett meg augusztusban a Szlovákiai Magyar Írók Társasága. A csöndes, idilli környezet éppen megfelelő arra, hogy megmozgassa az irodalom művelése iránt érdeklődők fantáziáját, felébressze kreativitásukat, és inspirálja őket az alkotásra.
Az ötnapos rendezvény minden esetben érdekes műsoros esttel indít. Ezúttal az első napon Petőcz András költő, író hivatalos tábornyitóját egy érdekes beszélgetős-zenés program követte. A Budapestről érkezett Szabó Zoltán Attila írót és Farkas Izsák hegedűművészt Nagy Erika faggatta. Az író A Tabán a világ közepe című legújabb könyvét mutatta be, a zenész pedig csodálatos népzenei feldolgozásaival nyűgözte le a közönséget.
A második napon délelőtt az Irodalmi Karaván vajdasági vendégei, Bíró Tímea, Benedek Miklós és Beszédes István látogattak el a táborba, és beavatták a hallgatóságot az igazán gazdagnak és pezsgőnek nevezhető délvidéki irodalmi élet részleteibe. Megosztották velük azt is, hogyan zajlik náluk az alkotói folyamat, és felolvastak a műveikből. Ezután a Kortárs Hangon kreatív írásművészeti műhely Magyarországról érkezett nyertesei kaptak teret, akik bemutatták a programot és az ott született műveiket is. Délután a Komáromban megjelenő Levél Kedvesemnek elnevezésű irodalmi kiadványt ismertette Z. Németh István, a kiadvány szerzőivel közösen. A harmadik napon délelőtt Petőcz András József Attila-díjas költő Az öregasszony, aki valamikor kislány volt című kötetéről mesélt. Délután pedig a SzMÍT mentorprogramjának ünnepélyes átnevezésére került sor. Ezentúl a program Grendel Lajos író nevét viseli majd. A meghitt névadó ünnepségen a mentorprogram vezetője, Z. Németh István beszélt az ezzel kapcsolatos jövőbeli tervekről és feladatokról. Ugyanezen a napon este került kihirdetésre, szintén ünnepélyes keretek közt, a 2022-es Pegazus Alkotópályázat eredménye. A beérkezett pályaműveket Bolemant László költő, Gál Éva irodalomtörténész és Petőcz András költő, író értékelte. Bolemant László az írások pozitív értékelését vállalta magára. Gál Éva hangsúlyozta, korunk nem kedvez a lírának, ezért is sikerültek erősebbre a prózai művek. A világunkat felforgató események mindent és mindenkit érintenek, és ennek kifejezésére inkább az utóbbi „kézenfekvőbb”. Petőcz András problémaként jelölte meg az olvasottság hiányát. Kiemelte, fontos szempont lenne, hogy megértsük, részei, részesei vagyunk a „mindenségnek”, vagyis gondolataink, érzéseink nem a „semmiből”, és nem csupán önmagunkból fakadnak. A 2022-es év Pegazus-díjazottjai próza kategóriában: 1. helyezett Balogh Ildikó, 2. helyezett Finta Viktória, 3. helyezett Gubó Mária. Líra kategóriában: 1. helyezett Nagy Erzsébet, 2. helyezett Szőcs László, 3. helyezett Bittera Sophie Iman.
A negyedik nap délelőttjén az Irodalmi Karaván Kárpátaljáról érkező vendégei, Dupka György, Shrek Tímea és Sz. Kárpáthy Kata keresték fel a tábort, akik a kárpátaljai irodalom helyzetén kívül természetesen az aktuális politikai helyzetről is beszámoltak. A helyenként megrázó történetek mélyen elgondolkodtatták a résztvevő fiatalokat, és a téma a beszélgetés után is ott motoszkált a fejekben. Ezután Bordás Sándor pszichológus érdekes előadása következett, amely a történelmi traumáink hatásait vizsgálta a jelenünkhöz kapcsolódóan. Majd egy lendületes, már-már interaktív jelleggel bíró programpontra került sor, melynek keretében Fűzfa Balázs irodalomtörténész posztmodern költészetről szóló élvezetes előadásán vehettek részt a táborlakók.
A táborozás minden napján több alkalommal is sor került műhelymunkára, melyen a fiatal „írópalánták” különböző kreatív írásfeladatokat kaptak a mentoraiktól. Rengeteg újszerű, ötletes, és kivételesen üde alkotás született – prózai művek és versek is. És ami a mentoroknak a legnagyobb örömöt szerezte: a fiatal írók nagyszerűen alkalmazták szövegeikben a szellemes és humoros megoldásokat.
A tábor programjainak felelőse és a beszélgetések vezetője Nagy Erika volt. A műhelymunkákat Bódi Péter, Petőcz András, Póda Erzsébet és Z. Németh István mentorok vezették.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. szeptemberi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.