A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.
A két írót fogadta a Dunaszerdahelyi Városházán Hájos Zoltán polgármester, majd a vendégek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága irodájában tettek egy rövid látogatást, ahol Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke ismertette az Írótársaság, a Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum kiadó tevékenységét. A küldöttség útja ezután a Csallóközi Múzeumba vezetett, ahol megtekintették az intézmény állandó kiállítását. Ezután látogatást tettek a város református és katolikus templomában, majd a városnézés következett.
Kora este került sor a SZMÍT és a kanári-szigeteki NACE közt 2019-ben létrejött együttműködési megállapodás keretében kiadott egyedülálló antológia, az El habitante de la Poesía című spanyol nyelvű kötet bemutatására a Csallóközi Könyvtárban. A könyv három felvidéki költő – Tőzsér Árpád, Tóth László és Hodossy Gyula – verseiből összeállított antológia, melyet Végh Zsoldos Péter fordított spanyol nyelvre, és amely Madridban került kiadásra. A kötet (a versek két nyelven szerepelnek benne: spanyolul és magyarul) ünnepélyes bemutatása után a kanári-szigeteki vendégek kifejezték örömüket azzal kapcsolatban, hogy a megkötött együttműködés gyümölcsözőnek bizonyul és teljesíti az eredeti elképzelést, miszerint a költészet és az irodalom a szív nyelvén szól, és ez összehozza az embereket, éljenek akár a világ bármely tájékán.
A kötetbemutatót szavalatok is színesítették: a kanári-szigeteki irodalmárok műveinek magyar nyelvű fordítását két fiatal szavaló adta elő, Pápay Dániel és Kiss Bence, a Közös Igazgatású Szakközépiskola (Szabó Gyula 21) első osztályos tanulói. Az est része volt egy vetítés is, a 2021-es La Palma szigeten (a Kanári-szigetcsoport része) történt vulkánkitörés képei voltak láthatók, amely természeti katasztrófa mindkét vendéget személyesen is érintette: otthonuk ugyanis a láva és a tűz martalékává vált.
A kanári-szigeteki vendégek ellátogattak Pozsonyba is. Elsőként a spanyol nagykövet-asszonyhoz vezetett az útjuk, majd Peter Juščák, a Szlovákiai Írók Közösségének elnöke fogadta őket az irodájában. Ezután városlátogatást tettek, majd késő délután az Egyetemi Könyvtárban bemutatták a szlovák nyelvre fordított kanári-szigeteki költészeti antológiát.
A következő napon a SZMÍT elnöke, Hodossy Gyula Budapestre, a Magyar Írószövetségbe kísérte a vendégeket. A barátságos hangulatban zajlott találkozón a Magyar Írószövetség jelen helyzetéről, a jövő terveiről, a NACE és az Írószövetség kapcsolatáról, a nők irodalomban betöltött helyéről tanácskoztak, és párbeszéd folyt a további teendőkről, a digitális kor kihívásairól határon innen és túl. A meghívottak ezután az irodalmi emlékek gyűjtését és őrzését végző Petőfi Irodalmi Múzeumba látogattak el, ahol különböző időszakos tárlatokat tekintettek meg, és eszmecserét folytattak a magyar irodalmár kollégákkal. Az egésznapos eseményt az ország legjelentősebb műemlék-együttesének látogatása tette még tekintélyesebbé, amikor is a Budai Várpalota Szent István termével és a Szent Korona másolatával, s annak történetével ismerkedhettek meg a kanári-szigeteki vendégek.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?