Szentmártoni János: Irodalmi helyőrségek a Kárpát-medencében

2020. július 22., 12:23

Kuti Dénes: Álomfa (olaj, vászon, 180 × 240 cm, 1997)

„Magyarország akkora, a-mekkorára a magyarul beszélők nyújtják.” – vallotta a magyar költészet utolsó apostola, a két éve eltávozott Kányádi Sándor. Mernénk mi vitatkozni a mesterrel? Nyújtsuk inkább minél nagyobbra hazánkat, ameddig a szívünkben elfér. Ott ugyanis nem húztak trianoni határokat, sőt, még a tengeren túl is dobog sok-sok magyar mellkasában. Versében él a nemzet – hajolhatunk vissza játékosan e gondolat mentén egy korábbi költőhöz is –, és prózájában, képzőművészetében, zenéjében…, egyszóval: kultúrájában.

Meggyőződésem, hogy a magyar irodalom egy, még ha időnként szeretünk is erről vitákba bonyolódni. Akkor is egy, ha a különböző régiókban sajátos történelmi emlékek, szemléletek, ízek gazdagítják. Mert mindez nem a széttagoltság bizonyítéka – épp ellenkezőleg: a sokszínűség fedezete. Ennek a gazdagságnak és sokszínűségnek a felmutatására és megörökítésére vállalkozunk, amikor elindítjuk – a már működő anyaországi, erdélyi és vajdasági mellett - az Előretolt Helyőrség havonta jelentkező felvidéki irodalmi-kulturális mellékletét. Minden területen helyi szerkesztőség dolgozik, amelynek tagjai nem csupán kiváló alkotók maguk is, de jó ismerői szűkebb hazájuk, szülőföldjük kulturális örökségének és közösségi lélektanának.

Minden szerkesztőség szimbiózisban működik az anyaországival, ennek eredményeképpen egy olyan irodalmi-kulturális érték- és információáramlást biztosítunk az egész Kárpát-medencére kiterjedően, amely jelentősen segítheti az anyaországi, az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki és majd a kárpátaljai magyar olvasót abban, hogy széleskörűen tájékozódhasson, megtudhassa, mi történik napjainkban irodalmunk és kulturális életünk háza táján. Mindezt még hatékonyabbá teszi az idén elindult Helyőrség portál, amelynek révén már nem csupán a Kárpát-medence határaiig nyújthatjuk Magyarországot, de a világ bármely pontján élő magyar olvasót is elérhetjük és megszólíthatjuk.

Nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, minthogy visszahódítsuk a kortárs magyar irodalom olvasóinak azt a körét, amely az elmúlt két-három évtizedben igencsak megfogyatkozott, amiért az írók egy része olyan belterjes nyelven kezdett el írni, amit sokszor még maga sem igen értett. Az olvasás szeretete összefűz mindnyájunkat, és joggal várhatjuk el költőinktől, íróinktól, hogy műveikben a magunk életének nagy kérdéseire, küzdelmeire, kudarcaira és örömeire is hiteles igazolást találjunk.

Forgassák szeretettel mellékletünket, és ha jó szívvel tehetik, ajánlják másoknak is. Köszönjük!

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)

Hodossy Gyula | A negyedik síp

Mostantól az Előretolt Helyőrség magyarországi, erdélyi és vajdasági kiadása után a felvidéki lapszámot is kezébe veheti az olvasó, megszólal a lapcsalád negyedik sípja, bízva abban, hogy hamarosan megjelenik a kárpátaljai változat is. Hisszük azt, hogy a felvidéki síp különösen szépen fog szólni.

Pál-Lukács Zsófia

Megmaradni a határhelyzetben

2023. január 19., csütörtök

Mielőtt elolvasnánk Böszörményi Zoltán Regál című művét, amely idén második kiadásban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában (az első kiadást, amelyet az Ulpius-ház publikált, öt nyelvre fordították le, 2016-ban a Frankfurti Könyvvásárra jelent meg németül), érdemes megismerkednünk a szerző élettörténetével, amely ebben a műben a történet előzményeként szolgál.

Demeter Arnold

Négy ló és más versek

2023. január 19., csütörtök

Törékeny itt minden, mint apró állatok
vadászat idején. Egykor sír volt ez a legelő.
A fölötte elszálló madarak visszanéznek rá,
árvák a halottak, akár apró gyermekek
szegénység idején, ahol a jó szó is csak néha terem.

Szurkos András

Tetesd el, avagy tedd el, s elé se vedd

2023. január 17., kedd

Spirituális fénylény az emberembrió,
keresi a szüleit, s ha megtalálja,
rájuk bízza életét.
Nem tudja, „milyen lóra tett”,
s védekezésképtelen.

Sántha Attila

Melyik úton látta Heydte ,,Petőfit’’?

2023. január 16., hétfő

1929-ben Deák Imre kutató megtalálja a bécsi Állami Levéltárban August von Heydte báró 1854-es jelentését az 1849. július 31-én zajlott fehéregyházi csatáról és az általa Petőfinek nézett személy holttestének leírásáról, azt saját fordításában közzé is teszik (1) (a jelentés eredeti német szövege mindmáig közöletlen). Ebben szó van arról, hogy a Petőfinek nézett holttest a „Landstraße” melletti „Sprigbrunnen”-nél (szökőkútnál, szökőforrásnál) feküdt. Alább azt járom körül, melyik „Landstraße”-n is járt pontosan Heydte.

Acsai Roland

Tímea – versek

2023. január 13., péntek

A száradó ruhák kint
fehéren lengenek,
a napfény, mint az árvíz,
sodor emlékeket.

Kudelász Nóbel

A felesleges ember

2023. január 12., csütörtök

Feltételezem, hogy anyja szomorúan, apja mérgesen mondogatta Lisnyi Móricnak, hagyjon fel a dologgal. Ő azonban egy álomért nemcsak a családi fészket, de a jogi és a közgazdasági egyetemet is otthagyta, mindkettőt még az első vizsgaidőszak előtt. És most itt ül a sarki presszóban, annak is a legsarkában, ahonnan az egyik ablakon át a márkaboltokkal teli rendezett, tiszta sugárútra, a másikon meg a szutykos, hófoltos sikátor bejáratára lát. Most végre van egy pályázat, amelyre benevezhet, jó eséllyel nyerhet is.

Bálint Tamás - Péter Beáta

A csíkrákosi erődtemplom tornya

2023. január 12., csütörtök

A csíkrákosi-göröcsfalvi római katolikus erődtemplom a bástyaszerű tornyán lévő rejtélyes ábrázolásokról vált híressé. A négyzetes kockákba osztott, figurákkal díszített festménysorozaton állatok, emberek, égitestek, különféle jelek tűnnek fel, amelyek értelme mindmáig megfejtetlen. A toronyhoz kapcsolódik egy friss botrány is: a 2001–2004 között végzett szakszerűtlen restaurálás következményeit csak most sikerült nagyjából felszámolni.