Menyhért az 1880-as évek közepén született, az volt az álma, hogy ügyvéd lesz. Ambiciózus, kiváló joghallgató volt.[1] Nem kerülhette el az első világháború viharait sem, de igaz hazafiként úgy érezte, a csatatéren a helye. Mint mindent az életben, ezt a küldetését is tökéletesen szerette volna véghez vinni, kétszer is kitüntetéssel ismerték el haditetteit.[2] Gyalogezrede minden front legsúlyosabb küzdelmeiből kivette a részét a Kárpátok védelmében, a doberdói és az isonzói csatákban. Az ezred „megfogyva bár, de törve nem” harcolta végig a háborút. Az ezred jelvényén a „négyfejű tüzet okádó sárkánnyal”, szuronyával küzdött a hatalmas magyar baka.[3] A háború második felében jótékonysági rendezvényekkel segítették hősi halált halt bajtársaik özvegyeit, árváit.
Aztán jött az összeomlás, a minden hiába érzése, a menekülés Szabadkáról, út az ismeretlenbe. Dunavecse lett az első lakhelye a csonka Magyarországon,[4] itt azonban nem tudott gyökeret verni, idegennek érezte a tájat, az embereket, így Szabadszállásra költözött. Úgy érezte, nemcsak az ország sorsa pecsételődött meg Trianonnal, hanem az övé is. Szabadszálláson azonban új otthonra talált, ügyvédként és végrehajtóként dolgozott.
Árverési hirdetményei rendszeresen megjelentek a Kecskeméti Közlönyben, például ez is: „Szabadszállás 212. házszám szám alatt leendő árverés (…), mely 1932. évi november 3-ra tűzetik ki, amikor a bíróilag lefoglalt bútorok, borjúk, tehenek, üszők, birkák, páva, disznók, kályha, bor, sonkák s egyéb ingóságokat a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés ellenében, esetleg becsáron alul is, de a kikiáltási ár kétharmadánál alacsonyabban nem – el fogom adni” – hirdette Menyhért.[5] Páva, igen, egy páva is a részese volt az ingó vagyonnak 1932. október 20-án. Szerencsére készpénzfizető vevő érkezett, és megvette becsáron az ingóságokat. Máskor előfordult szecskavágó és varrógép is az ingóságok között. Változatos munkát végzett, szívesen csinálta. Mindezzel anyagi biztonságot is teremtett a családjának, így nem jelentett számára gondot lányának kiházasítása sem. Aznap este, amikor Menyhért a tornácán pipázott, mellette felesége az Új Időket olvasta,[6] azon töprengett, vajon min múlik, mely tényező az, amely egy helyet otthonossá varázsol számunkra. Meg volt győződve arról, hogy az emberi életútban a szerencse is fontos tényező, és persze a barátságok. Az, hogy bármerre is vetette a sors, mindig sikerült kapcsolatokat építenie. Határozott és magabiztos maradt egész életében. Egész további életét Szabadszálláson töltötte el, ügyvédként. Pályáját 1949-ben, megöregedvén, egészségügyi okokból fejezte be, ekkor törölték az ügyvédek névsorából.[7] Menyhért életútja egy az ezres nagyságrendű értelmiségi menekülteké közül, akik Szabadkát kényszerűen otthagyva, másutt sikeres egzisztenciát építettek fel.
Cornélnak 1906-ban nem sikerült aranyérmet nyernie. De az ezüsttel is beérte, hiszen Magyarország második legjobbja lett súlyemelésben.[8] Aztán gyógyszerésznek tanult, bár máshogy tervezte, de nem bánta meg, hogy így alakult. Szabadkán a Szent Antal gyógyszertárban dolgozott, legnépszerűbb terméke az Ámor bajuszpedrő volt. Árusított Ámor hintőport és kenőcsöt, fogfájásra Ámor cseppet, rühesség ellen Contraculin kenőcsöt.[9] Hirdetéseiben a katonákat célozta meg, azokat, akiknek izzadt a lábuk, vagy frontsebesüléseikből épültek fel. Szabadkán szilvóriumot is lehetett venni a patikájában. Majd menekülnie kellett neki is.
Budapesten próbálta folytatni életét, a Wesselényi utcában nyitott patikát.[10] Akárcsak Menyhértnek, neki sem az első hely hozta meg a sikert. Szeretett volna lakást vásárolni, modern, négy-öt szobásat, de nem talált megfelelőt,[11] így Miskolcra költözött családjával, feleségével, Bertával és lányával, Elzával. Megnyitotta a Farkas drogériát a Búza téren.[12] Leányát, Elzát magyar királyi honvédszázados jegyezte el 1928-ban.[13] 1931-ben már a Magyar Gyógyszerész lap kiadója, tulajdonosa és főszerkesztője.[14] 1936-ban nőknek adott kozmetikai tanácsokat az Új Barázda hasábjain arról, hogyan tartsák tisztán az arcukat, gátolják meg azt, hogy idő előtt öregedjen a bőrük: „A bőr, de különösen az arcbőr még szabadszemmel is látható kis nyílások (pórusok) számtalan sokaságával van telítve, mely kis nyílások száma négyzet-centiméterenként egyénenként váltakozik. Ezen nyiláskáknak (pórusoknak) sokféle rendeltetése van, de legfőbb rendeltetése azonban az, hogy lélegzést végezzen (bőrlégzés). Mint ilyenek, tehát, mint légző szerveknek nagyon fontos, hogy ezek állandóan nyitva legyenek s mint nyitott ablakon keresztül a levegő állandóan be-és kiáramolhassék. Legnagyobb gondot arra kell fordítani, miszerint a pórusok állandóan nyitva álljanak, azok el ne duguljanak, mert akkor a lélegzés elmarad. A lélegzés elmaradása a bőr fonnyadását s így az arcbőr elszíntelenedését, az arcbőr sorvadását idézheti elő. Ezt kell tehát megakadályozni, illetve a bőrlégzést fokozni. Ezt pedig az arcbőr tisztántartásával érhetjük el. Tisztántartás alatt természetesen nemcsak a mosakodást kell érteni, hanem azt a műveletet is, mi a pórusok állandó nyitvatartását segíti elő, sőt a már bedugult pórusok megnyitását. Az arcot ezért lehetőség szerint törülgessük át hígított alkoholba mártott vattával. Mivel azonban az alkohol a zsírt jól oldja és így zsírelvonó hatása van s talán kiszárítaná az arcot, ezen művelet után masszírozzuk át, illetve gyöngén töröljük át az arcbőrt a világhírnévnek örvendő NÍVEA-krémmel, mely tudvalevőleg Eucerint tartalmaz, mely Eucerin a legjobban és leggyorsabban felszívódó anyag. A pórusok bezáródása bőratkák, mittesszerek képződésére a legalkalmasabb lehetőség. Mindezekből nyilvánvalóvá válik, hogy az arcbőr tisztántartása a szépségápolásnak mily fontos kelléke.”[15] 1937-ben már sikerült visszatérnie Budapestre, a József körúton nyitott drogériát.[16] További sorsa nem ismeretes.
Ügyvéd és gyógyszerész: értelmiségiek, akiknek életében nagy törést okozott a trianoni döntés. Ott kellett hagyniuk szeretett városukat, Szabadkát, ahol sikereket értek el, egzisztenciát építettek. Mindent a nulláról kellett újrakezdeniük. Az első lakóhely egyikük számára sem vált be, de kitartásuk, szorgalmuk és egy másik lakóhely meghozta a békét és a révbe érést mindkettőjüknek. Még akkor is, ha egész életükben hiányzott a szülőföldjük.
Min múlik a sikeres beilleszkedés? A család összetartó erején? Nyilván azon is, mindketten házasok voltak. Fontos tényező lehetett azonban tudásuk, valamint az is, hogy mindketten olyan szakmát műveltek, amelyben fontos a kapcsolatteremtési képesség az emberekkel. Az ügyvéd és a gyógyszerész is sok emberrel találkozik, nem mindegy, hogyan kommunikál velük, és milyen hírét viszik a világban az ügyfelek és a vásárlók. Feltételezhető, hogy mindketten sikeresen építettek emberi kapcsolatokat, ez elengedhetetlennek bizonyult szakmai sikereikhez.
1) A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Almanachja, 1904–5, 1905–6, 1906–7.
2) Legfelsőbb elismerés. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. 1916. Személyes ügyek. 818. o. Legfelsőbb elismerés újólag a kardok egyidejű adományozása mellett. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. Személyes ügyek. 1917. 2610. o.
3) Pécsi Napló, 1917. október 11. 3. o.
4) Budapesti Közlöny, 1923. május, 8. o.
5) Kecskeméti Közlöny, 1932. október 20. 4. o.
6) Új Idők, 1930. 23. sz.
7) Magyar Közlöny, 1949. október 18. 3. o.
8) Sportvilág, 1907. 39. 334. o.
9) Friss Újság, 1916. december 17. 10. o.
10) Friss Újság, 1919. október 10. 4. o.
11) Borsszem Jankó, 1919. szeptember 7. 15. o.
12) Reggeli Hírlap, 1927. augusztus 24. 2. o.
13) Nemzeti Újság, 1928. augusztus 24. 7. o.
14) Sajtóalmanach, 1931. 91. o.
15) Új Barázda, 1936. április 12. 8. o.
16) Magyarság, 1937. május 2. 29. o. Távbeszélő hálózatok betűrendes névsora, 1939. 72. o., 1942. 82. o.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. december 19-i számában.)
Hiába figyeltem évekig a takarásban, nem tudtam leleplezni, hogyan csinálja, de most, hogy nem láthatom többet, tudom, nagyon egyszerű a válasz. Börcsi ezzel az igazkönnyel született a földre. Küldetésként kapta és magával cipelte egész életén át. Gyűlt benne a sok lelki fájdalom, nehéz sorsának harcos küzdelmeiben folyamatosan termelődött és ha éppen meríteni kellett ebből a végtelen vízből, egyszerűen kicsordult a szeméből.
2013-ban jelent meg a Csíki Székely Krónikáról szóló tanulmányom a csíkszeredai Székelyföld folyóiratban, amelyben arra a következtetésre jutottam elsősorban filológiai érvek alapján, hogy azt nem hamisították 1796-ban, hanem kizárólag 1533-ban írhatták, mint ahogy maga is állítja. Azóta is foglalkozom e szöveggel – most két, abban előforduló tisztségnévvel kapcsolatban jövök új elemekkel.
"A kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra.”
„Nagyon nem értek egyet azzal, hogy ha valakinek fontos a nemzeti hovatartozása, akkor megpróbálják negatívan megbélyegezni. Nem tetszik, de tudomásul kell vennünk és együtt kell élnünk ezekkel a hangokkal, amelyek akár ösztönzőek is lehetnek a józanul gondolkodó, a nemzetét féltő, értékeket mentő, hagyományokat megőrző ember számára” – mondja Bárdos Gyula. A felvidéki Csemadok országos elnökével a magyar kultúra sajátosságai mellett Esterházy Jánosról és a Beneš-dekrétumokról is beszélgettünk.
A magyar kultúra napja alkalmából fiatal írókat, költőket kerestünk meg az alábbi kérdéssel, kéréssel:
1. Melyik az az öt szó, amelyik először eszedbe jut, ha azt hallod, hogy magyar kultúra?
2. Kérlek, nevezz meg három olyan értéket a kultúránkból (lehet az műalkotás, étel, szokás, bármi), amelyet szeretnél, hogy ötven év múlva az akkori fiatalok is értékként ismerjenek!
A magyar kultúra alig várja, hogy eljöjjön a napja. Hiába van jelen a nap 24 órájában és az év 365 napján, ki kell várnia a sorát, hogy őt ünnepeljék. 1989 óta van a magyar kultúrának napja, ezért kicsit mintha az új magyar szabadság nyitóünnepsége is volna egyben. Voltaképpen ő kezdi az évet január 22-én, Himnuszunk letisztázásának évfordulóján – aztán jönnek a kistestvérek: magyar széppróza napja (február 18.), magyar költészet napja (április 11.), magyar dráma napja (szeptember 21.); végül, mintegy a híd túlsó pilléreként: a magyar nyelv napja (november 13.).
Az ember által alkotott műveket – nagyságukat, mélységüket – sohasem a szerint mérték, mely korban, vagy hol, a világ mely sarkában, szegletében íródtak. Értékük, időtállóságuk, sokszor csak évtizedek, évszázadok múltával mérhető. Mégis, amikor letűnt korok távolából vizsgálunk egy művet, annak irodalmi értékét, hajlamosak vagyunk arra, hogy a már általunk ismert valóságnak és tényeknek, a mű megírását felvezető vagy kísérő történéseknek olyan jelentőséget tulajdonítsunk, mely abban a korban, melyben játszódnak, még egyáltalán nem látszanak.
Mégis, talán ennél is szerencsésebb helyzetben van az, aki most szeretné olvasni vagy újraolvasni a Mészöly-életművet, hiszen az utóbbi években-évtizedekben megkezdődött a „rehabiliztációja”, jóvátétele a Rákosi- és Kádár-korszakban tapasztalt kiszorításnak, elnyomásnak (az életmű színházi részét például ellehetetlenítette az akkori kultúrpolitika). Most a primér szövegek mellett hasznos tudományos munkák, konferenciák és emlékkonferenciák, kiadványok, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeumban található Mészöly-hagyaték alapján is alaposabban tájékozódhatunk.
Ignácz Rózsa író, színművésznő és Makkai János országgyűlési képviselő fia 1956-ban, alig 21 éves korában hagyta el Magyarországot, és korábban emigrált édesapja után Amerikába ment. A Harvardon és a Yale-en szerzett tudással felvértezve elismert amerikai nyelvész lett, édesanyja magyarországi könyvcsomagjainak is köszönhetően pedig széles látókörű, magyar költő, műfordító. 2015-ben tért haza végérvényesen szülővárosába. Mint mondta: „Annyiszor elszakadtam a hazától, hogy a végén már sosem szakadtam el tőle.”