„Szülővárosodnak, Szabadkának községi főgimnáziuma, iskolatársaid, jópajtásaid, a Szabadkai öreg-diákok Társasága s a Szabadkán maradt sok-sok tisztelőd és barátod nevében búcsúzom Tőled, Decskó. Mi voltunk az elsők, akik tanúi voltunk a Te szárny-próbálgatásaidnak, az első költeményeket mi hallottuk először szavalni az önképzőkörben” – Kosztolányi Dezső temetésén hangzottak el a Kerepesi úti temetőben e megható búcsúszavak. Dr. György Károly ügyvéd a szabadkai öregdiákok nevében köszönt el a halhatatlan költőtől. [1]
A trianoni katasztrófa után a szabadkai öregdiákok találkozóikat Budapesten tartották. Így összetartozásuk töretlen maradt a legnehezebb időkben is. Törzshelyük a Pannónia Szálló lett, ahol szabadkai vacsoraesteket tartottak. 1932-ben a bírák és bírósági alkalmazottak kiutasításának emléknapját rendezték meg. 1933-ban az összejövetelen a 86- os gyalogezred, valamint a 6. honvéd gyalogezred és két volt huszárezred katonái is részt vettek, vacsoráztak és táncoltak. [2] 1935-ben a szabadkaiakból alakult tamburazenekar is muzsikált. [3] 1937-ben a Britannia Szálló különterme adott helyet a találkozónak 1937. április 3-án. [4] 1938-ban az 1903- ban érettségizettek azért találkoztak Szegeden, hogy megtekinthessék a szabadtéri játékokat is. [5]
1938-ban pedig nagy részvét mellett temették el a szabadkai főgimnázium utolsó tudós tanárát, Toncs Gusztávot. A Farkasréti temetőben a gyászbeszédet vitéz Esztergomi Ferenc főgimnáziumi igazgató és dr. György Károly ügyvéd tartották. [6]
Mint láthattuk, az elszármazottak összetartozás-tudata a szabadkai öregdiákok egyesületének hajtóerejét képezte. György Károly ügyvéd, az egyesület elnöke szívügyének tekintette e tevékenységét.
György Károly 1905-ben érkezett Budapestre, de tartósan nem rendezkedett be a fővárosban, Győrben építette ki ügyvédi praxisát, és aktív résztvevője lett a város életének. Kétszer kötött házasságot, az elsőt Wiesel Mariskával, a másodikat 1912-ben Plesch Mirzával – Budapest Főváros Levéltára megőrizte házassági szerződésüket is. Wiesel Mariskáról annyit sikerült kiderítenem, hogy Baján született, és az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné Leányiskoláját végezte el. [7] A válás után a Bajai Hengermalom Társaság tisztviselőjeként dolgozott. [8] Plesch Mirza Budapesten a Felsőerdősori Polgári Leányiskolát végezte el. [9]
György Károly ügyvéd leghíresebb esete az volt, amikor egy gyilkos leányt, Molnár Erzsit olyan sikeresen védett, hogy az előre megfontolt gyilkosság és hamis vád miatt életfogytiglani fegyházra ítélt leány végül elmegyógyintézetbe került elme- és idegállapotára való tekintettel. A korabeli sajtót élénken foglalkoztatta a gyilkosság, a leányt szerencsétlennek tartották. Nem György Károly volt az első ügyvédje a leánynak, dr. Matusovszkytól vette át az ügyet. Kérelmet adott be az ítélőtáblához, hogy a leányt Győrből Budapestre szállítsák, és az országos megfigyelő- és elmegyógyintézetben tanulmányozzák állapotát. [10]
Mi történt? Molnár Erzsi, a fiatal, jó családból való leány meggyilkolta Koncz Vilmos alhadnagy feleségét 1929. november 11-én. A megölt asszony a legjobb barátnője volt. Barátságuk négy éve tartott. Amikor a férj szolgálatban volt, a leány ott is aludt náluk, hogy az asszony ne legyen egyedül. A gyilkosságot a szomszéd fedezte fel: „A hálószoba csupa vér volt és arccal a földreborulva, egyszál ingben a szekrény mellett feküdt a fiatalasszony, nyakán csontig hatoló kegyetlen vágásokkal.” [11] Hamar Molnár Erzsire terelődött a gyanú, mivel zavartan viselkedett, és a nyomozók a lakásán frissen mosott fehérneműt találtak, amelyen még látszódott a vérnyom. Molnár Erzsi a detektívek kérdéseinek hatására még akkor bevallotta, hogy ő a gyilkos. A gyilkosság estéjén 8-kor tértek nyugovóra. A leány a párnája alá már elrejtette a kést, a gyilkos fegyvert. A későbbi áldozat épp egy gyilkosságról szóló cikket olvasott fel az újságból, amikor a leány rátámadt. Hosszasan birkóztak, közben a kés az ágy alá csúszott, onnan vette ki a tettes, és átvágta áldozata nyakát. A gyilkosság indítéka, hogy az asszony férjébe volt szerelmes, köztük titkos szeretői kapcsolat alakult ki. A gyilkos magával vitt 400 pengőt és az asszony arany karkötőóráját is, hogy rablógyilkosság látszatát keltse. Az eljárás során az ártatlan Koncz hadnagyot is próbálta a leány belekeverni az ügybe, sikertelenül. Olvasva a vérfürdőt és az áskálódási szándékot, meglepő, hogy a közvélemény mégis a gyilkos leány mellé állt. A fellebbezésben szerepelt, hogy Erzsi és áldozata között több volt, mint barátság, egy sajátos szerelmi sokszög alakult ki: nemcsak a férjet, hanem a feleséget is szerette. Ez a felfokozott érzelmi állapot is előidézhette a gyilkosságot, legalábbis a korabeli sajtó szerint. „A gyilkos leány ugyanis letartóztatása óta rendkívül furcsán és idegesen viselkedett és több esetben úgy látszott, hogy a borzalmas vérengzés vissza-visszatérő rémképei teljesen feldúlták az idegrendszerét” – a sajtó szerint. György Károly ügyvéd remek taktikai húzásának megfelelően a leányt négy hónapig vizsgálták Budapesten. „Az elmegyógyintézetben azt állapították meg, hogy épelméjű, ugyanakkor azonban azt is megállapították az orvosok, hogy különös lelki és idegbeli elváltozásai következtében a gyilkosság éjszakáján csak korlátolt lehetett a beszámíthatósága.” Ezután a győri Táblán elrendelt zárt tárgyaláson a kérelemnek helyt adtak, és fő büntetésül tizenöt évi fegyházra, mellékbüntetésül tízévi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen időtartamú felfüggesztésére ítélte a leányt.
György Károly ügyvédnek ez az ügye váltotta ki a legnagyobb sajtóvisszhangot. Briliáns védőügyvéd volt, még egy ilyen lehetetlennek tűnő helyzetet is meg tudott fordítani, mint a gyilkos leány ügye. Mindeközben szívügyét, a szabadkai öregdiákok társaságát sem hanyagolta el, fáradhatatlanul szervezte a találkozókat, biztosította az összetartozás érzését a szülőföldjüktől kényszerűségből távol élőknek. György Károly 1937-ben egészségügyi állapotára való tekintettel visszavonult az ügyvédi pályáról, további sorsa nem ismeretes.
1 Pesti Napló, 1936. november 6. 8. o.
2 MTI, 1933. január 21. 1. o.
3 Magyar Országos Tudósító, 1935. március 7. 1. o.
4 MTI Napi Hírek, 1937. április 1. 1. o.
5 Új Magyarság, 1938. július 1. 12. o.
6 Magyarország, 1938. december 2. 2. o.
7 Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné Leányiskolája. Évkönyv. Budapest, 1889. 35. o.
8 Nagy Magyar Compass 43/2. 304. o.
9 Évkönyv, Budapest, 1889. 16. o.
10 Pesti Hírlap, 1931. január 6. 20. o.
11 Kis Újság, 1931. október 17. 3. o.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. február 20-i számában)
A folklór mint fogalom lényegét nem lehet csupán önmagában megragadni, hiszen mindenki számára valami absztrakt dolgot jelent, amit szubjektív tapasztalatai során alakít ki önmagában. Másképpen nyilvánul meg gesztusainkban, cselekedeteinkben. Ugyanazt a történetet máshogy éli meg a drámaíró, a színész és a közönség. Így szokásbéli különbség nem csupán eltérő népek között, de kisebb közösségen belül is ugyanúgy előfordul. Mindennek ellenére létezik egy kapocs, amely összetűzi a folklór sokrétű jelentését, mégpedig az, hogy mindenki számára jelent valamit.
Molière zseniális komédiája régi kedvencem, de színpadon eddig még csak egy alkalommal, a tatabányai Jászai Mari Színház kamaratermében tekinthettem meg. Ha üzenhetnék az akkori énemnek valamit, valószínűleg azt mondanám: „Figyelj oda. Szívd magadba a légkört, és örülj annak, hogy nevetnek, tapsolnak, s köhintenek melletted. Fogd meg a melletted lévő szék karfáját és érezd tenyereid közt a szövetet. Hidd el, egy nap még a véletlenül megszólaló telefon hangja is hiányozni fog.”
Sepsiszéken Szépmezőnek nevezik az Olt és a Feketeügy közötti sík területet. E hatalmas, több mint ötszáz hektáros székely birtok a századok során termékeny mezőgazdasági területté alakult át, amelyen magányos tanyák sokasága volt található. A szépmezői tanyarendszert a kommunizmus tette semmivé, a földeket államosították, a legtöbb épületet lebontották. Ám történetük, mint a Kolcza-tanyáé is, megmaradt.
1990 tavaszán készítette Sárosi Csaba azokat a karikatúrákat, melyeket sorozatban fogunk közölni az elkövetkezőkben. A rajzok ma is döbbenetes erővel bírnak: nemcsak azt mutatják, hogyan érzékelték a kortársak a Ceaușescu-féle nemzeti kommunizmust, hanem a mindenkori, mindenfajta totalitarizmus leleplezései. Ezek közül most három karikatúrát mutatunk be.
Milyen jó neked, hogy ennyi év után sem vagy öreg, semmit sem változol évszázadok óta! De tudod-e, felség, hogy milyennek maradtál meg a szemünkben, most már örökre?
Szépnek és jónak. Még akkor is, ha nagy volt az orrod, és – állítólag – nem voltál szép férfi, és nem is voltál mindig olyan nagyon igazságos, de még tökéletes sem, és nem volt mindig kifogástalan a viszonyod a hozzád közel állókkal.
Néhány éve ott voltam a születésnapi bulidon Kolozsváron, az még csak az ötszázhetven-valahányadik volt
Itt minden (igaz, a lélek nyugalmával viselt) szenvedés mellett is érezni lehet még a tárnicsgyökér fanyar illatát, a tárkony illatát s mintha megtapasztalnánk, milyen is egy hágó, miért lehet elragadtatott állapot például a bolyongás, az erdő szemrevételezése. Az élet legnagyszerűbb pillanatait sűríti egybe a Sinistra körzetből ismert mondat: „Az erdőt szeretem nagyon, a fát és a bokrot.”
Olvasni mindig szerettem. Sokáig csak népmeséket. Apám bosszankodott, vagy tán félt szellemi képességeim esetleges hiányosságai miatt. Mi lesz ebből a gyermekből? Néha esténként A kőszívű ember fiaiból olvasott fel, és végül nyert. Emlékszem Marcsa nénire is, Jókai kisvárosi nagykövetére, aki a nagy író regényeiből lazán idézni tudott. A legjobb krémest ő sütötte Ipolyságon, és közvetlenül a szomszédunkban lakott. Sorsa 4-6 elemis árnyékából büszkén nevelte érettségire készülő lányait. Megvásárolta (1960-as évek!) a Jókai-összest elegáns díszkötésben, és ő valóban végigolvasta valamennyit.
Az anyanyelv nemzetközi napján talán épp ezt volna jó tudatosítani, hogy az anyanyelv minden aspektusa érték. A nyelv csak több lesz az ódivatúnak titulált, régről fennmaradt szavaktól, az első hallásra furcsának, viccesnek ható kiejtéstől, attól, hogy a tájszólásban beszélők ellenálltak a köznyelv dominanciájának, és tartották magukat ahhoz, amiben nevelkedtek.