Zorkóczy Zenóbia: A gyermekekkel együtt kell lélegezni – beszélgetés Bereczky Gyula bábművésszel

2021. január 11., 00:35

Bábosként nem elég távolról játszani a gyermekeknek, hanem oda kell hajolni hozzájuk, még ha paraván választja is el az előadót a kis nézőktől. A gyermekekkel együtt kell lélegezni, meg kell érezni az összetartozást a közös játékban – tartja Bereczky Gyula. A járvány kitörése óta gyári munkás.

Bereczky Gyula

 

– A rendszerváltás után az elsők között voltál, aki kipróbálta a független bábos létet. Honnan indultál? Mesélnél egy kicsit a kezdetekről?

– Désen nőttem fel, a legvadabb szórványban, és (azt hiszem) ez teljesen megszabta a gondolkodásmódomat. Felnőttként Kolozsvárra kerültem, ahol az elején a Maszkura csoportban játszottam, ahol Béres Laci volt a rendező. Őt aztán felvették a Puck Bábszínházhoz, és meghívott engem is a bemutatójára. Akkor láttam életemben először nagy bábszínházi előadást, rácsodálkoztam erre a világra, és nagyon tetszett. Ezért beálltam én is a Puckhoz, ahonnan aztán egy év után ki is szálltam, de úgy, hogy csinálok egy magánprodukciót. Ugyanebben az évben, tehát 1998-ban létrehoztam az 1001 Mese Bábszínházat.

– Milyen volt a fogadtatásod szabadúszó bábosként? Akkoriban még nem nagyon volt senki ezen a pályán…

– Meg akartak fojtani. A Puck magyar vezetősége egészen az inspektorátusig ment, hogy tiltsák le az óvodáknál és az iskoláknál az előadásaimat. Meg akarták tartani a monopolhelyzetüket a gyermekelőadások terén. Addig nem volt konkurenciájuk, aztán megjelentünk mi, és ez nagyon nem tetszett nekik. Pedig az előadásaimat sem látták, nem vették a fáradságot, hogy megnézzék, és mégis azonnal elítéltek. Én annak örülök, hogy azok a szakmai elképzeléseim, amikkel elindultam, hogy majd másképp és jobban fogom csinálni ezt a műfajt, nálam végig megmaradtak.

– A turnéiddal sikerült egész Erdélyt lefedned?

– Nagyjából igen, de olyan helyeken is megfordultam Temesvártól Bukarestig, ahol úgy veszik, hogy nincsenek is magyarok, pedig vannak. Az egyik célom az volt, hogy járjam a szórványt és játsszak az ottani kevés gyermeknek, mert  én is a szórványban nőttem fel, és tudom, hogy mennyire szükségük van a kultúrára.

– Az utazó színházad sofőrje is te voltál?

– Igen. de az elején még nem volt autóm, tehát vonatoztam, stoppoltam és gyalogoltam, még szekéren is utaztam. Nyilván az alapgondolattól a megvalósításig minden az enyém volt. Én írtam a darabokat, én játszottam el, de én menedzseltem a fellépéseket is.

– Milyen témákat dolgoztál fel, milyen üzeneteket fogalmaztál meg az előadásaidban?

– Sokszor egészen komolyakat. Az egyik mesémben például a megmaradni itthon, nem elvándorolni témát is feldolgoztam.

– Mi volt a legszebb ebben az életmódban?

– Minden. Szerettem játszani, szabad lenni, magam eldönteni, hogy mit akarok csinálni, improvizálni… és adni a gyermekeknek…

– Három gyermek édesapja vagy. Hogy tudtad összeegyeztetni ezt az utazós életmódot a gyermekneveléssel?

– Nem volt könnyű megszervezni az életünket, mert a feleségem, Varga Csilla is színésznő, neki is nagyon változatos a programja. Sokszor bébiszitter vigyázott a gyermekeinkre. A feleségem azt mondta, hogy ő nem tudná csinálni azt, amit én. Mert túl kockázatos ez az életmód, sok benne a bizonytalanság, a veszély… nincs lehetőség soha megpihenni… és anyagilag sem kifizetődő. Nem is beszélve az örökös utazások során felbukkanó veszélyekről, hogy elromlik az autód és egyedül maradsz az úton…

– Most, hogy nem tudsz játszani, bevételed nincs szabadúszóként. Támogatást sem kapsz, húsz év kemény szolgálat után. Hogy élitek túl ezt a nehéz időszakot?

– Úgy, hogy elmentem egy gyárba dolgozni. Több munkát is kipróbáltam, de egy sem volt jó. Nem számomra, hanem én nem voltam jó a munkáltatónak: mert nem vagyok nő, mert idős vagyok, meg mindenféle kifogásokkal jöttek. Nagyon nehéz volt munkát találnom. A családért viszont az ember mindent megtesz. Most ez van, így kell élnünk.

 

BERECZKY GYULA 1969-ben született, gyermekkora Déshez kötődik, 1997–1998 között a kolozsvári Puck bábszínház tagja. 1998-ban megalapítja az 1001 Mese Bábszínházat. Előadásai: Két gyűrű, Morgó Marci, Ügyes Tamás, Farkaskirály, Vízi Sándor, Szekrénymese, Borsóci, Napsugár, Nagymama meséje, Árvácska, A kígyónyelvű sárkány. Évi több száz előadást tart(ott) Erdély-szerte. Nyaranta gyermektáborokat szervez.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. decemberi számában)