– Színészi diplomával hogyan lett belőled rendező?
– A budapesti Gór Nagy Mária Színitanodában tanítottam évekig, ahol egy idő után diákjaimnak vizsgaelőadásokat kellett rendeznem. Utána felkértek, hogy rendezzek a József Attila Színházban is, akkor az volt az „anyaszínházam”. Aztán következett egy gyergyószentmiklósi munka, majd Szatmárnémeti és a többi… De a tanítás sem volt betervezve, csak úgy jött, én meg nem mondtam nemet. Közben nagyon megszerettem: rákényszerített, hogy én is fejlődjem, mert mindig újat kellett a diákoknak mondani. Soha nem gondoltam például azt sem, hogy dalszövegeket fogok írni gyerekeknek. Úgy kezdődött, hogy a József Attila Színházban Babszem Jankót kellett rendeznem, ahol felvetődött a kérdés, hogy zenés előadás legyen-e… Mondtam, hogy persze, egy mesejáték legyen zenés! Ki írja meg? – kérdezték. Mondtam, hogy házon belül megírjuk az egyik zeneszerző kollégával. De ki írja a szöveget? – kérdezték. – Hát én. Miután kijöttem a megbeszélésről, és tudatosult bennem, hogy mit vállaltam, majdnem elájultam. Nem is értettem, honnan jött ez az elképzelés részemről. Azóta elég sok előadásomba írok dalokat.
– Gyermekkorodtól a színházban élsz, hiszen édesanyád, Krizsovánszky Szidónia Sepsiszentgyörgyön színésznő volt.
– Ideális játszótér a színház gyerekként. Roppant érdekes dolgokat találtunk a kelléktárban, bújócskáztunk a ruhatárban, gurultunk a puffos-bársonyszőnyeges lépcsőkön. Szerettem a kiszállásokat, turnékat. Nekem ezek maradtak meg leginkább…
– Színészgyermekként küldtek-e szavalóversenyekre? Mikor döntötted el, hogy színésznő leszel?
– Nem szerettem szerepelni, és közben mégis. Nagyon nehéz volt kiállnom a színpadra, és mégis vágytam rá. Ez a mai napig így van. Egyre inkább erősödik bennem a színpadfrász, és hiába van felkészülve az ember, egyre nehezebb kiállni.
– Szerinted milyen az ideális rendező–színész viszony?
– A rendező a kapitány, ő irányítja a hajót, ő lát át minden apró részletet. A színész nagyon jó matrózként, az összes csomózást ismerve dolgozik, a szakmát tudva együtt gondolkodik. És hozzátesz. – Tavaly a budapesti Nemzeti Színházban Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című mesejátékát rendezted. Hogyan dolgoztatok a pandémia alatt, és mi a sorsa az előadásnak? – Nehéz volt az első online olvasópróba, főleg hogy nem ismertem jól a színészeket. Aztán amikor már élőben találkozhattunk és próbálhattunk, az nagyon jó volt. Online nem lehet színházat csinálni. Szeptemberben volt bemutató, meg még két előadás, aztán leálltunk. Ősztől, ha a színházak működhetnek újra, felújító próbák után újra műsorra tűzik.
– Itthon most mit csinálsz, ha éppen nincs színház?
– Mentek egy nagyon öreg parasztházat, kertet művelek, kaszálok. Jó itthon lenni.
– Akkor itthon maradsz?
– Itthon vagyok.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt,
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.