2021. augusztus 10., 09:00
„Amíg kapálsz, azalatt is tudsz színházon gondolkodni, de színpadon nem lehet kapálni” – vallja a sepsiszentgyörgyi származású Márkó Eszter. Ennek ellenére a szellemi munkát időnként szívesen felcseréli fizikaira.
– Színészi diplomával hogyan lett belőled rendező?
– A budapesti Gór Nagy Mária Színitanodában tanítottam évekig, ahol egy idő után diákjaimnak vizsgaelőadásokat kellett rendeznem. Utána felkértek, hogy rendezzek a József Attila Színházban is, akkor az volt az „anyaszínházam”. Aztán következett egy gyergyószentmiklósi munka, majd Szatmárnémeti és a többi… De a tanítás sem volt betervezve, csak úgy jött, én meg nem mondtam nemet. Közben nagyon megszerettem: rákényszerített, hogy én is fejlődjem, mert mindig újat kellett a diákoknak mondani. Soha nem gondoltam például azt sem, hogy dalszövegeket fogok írni gyerekeknek. Úgy kezdődött, hogy a József Attila Színházban Babszem Jankót kellett rendeznem, ahol felvetődött a kérdés, hogy zenés előadás legyen-e… Mondtam, hogy persze, egy mesejáték legyen zenés! Ki írja meg? – kérdezték. Mondtam, hogy házon belül megírjuk az egyik zeneszerző kollégával. De ki írja a szöveget? – kérdezték. – Hát én. Miután kijöttem a megbeszélésről, és tudatosult bennem, hogy mit vállaltam, majdnem elájultam. Nem is értettem, honnan jött ez az elképzelés részemről. Azóta elég sok előadásomba írok dalokat.
– Gyermekkorodtól a színházban élsz, hiszen édesanyád, Krizsovánszky Szidónia Sepsiszentgyörgyön színésznő volt.
– Ideális játszótér a színház gyerekként. Roppant érdekes dolgokat találtunk a kelléktárban, bújócskáztunk a ruhatárban, gurultunk a puffos-bársonyszőnyeges lépcsőkön. Szerettem a kiszállásokat, turnékat. Nekem ezek maradtak meg leginkább…
– Színészgyermekként küldtek-e szavalóversenyekre? Mikor döntötted el, hogy színésznő leszel?
– Nem szerettem szerepelni, és közben mégis. Nagyon nehéz volt kiállnom a színpadra, és mégis vágytam rá. Ez a mai napig így van. Egyre inkább erősödik bennem a színpadfrász, és hiába van felkészülve az ember, egyre nehezebb kiállni.
– Szerinted milyen az ideális rendező–színész viszony?
– A rendező a kapitány, ő irányítja a hajót, ő lát át minden apró részletet. A színész nagyon jó matrózként, az összes csomózást ismerve dolgozik, a szakmát tudva együtt gondolkodik. És hozzátesz. – Tavaly a budapesti Nemzeti Színházban Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című mesejátékát rendezted. Hogyan dolgoztatok a pandémia alatt, és mi a sorsa az előadásnak? – Nehéz volt az első online olvasópróba, főleg hogy nem ismertem jól a színészeket. Aztán amikor már élőben találkozhattunk és próbálhattunk, az nagyon jó volt. Online nem lehet színházat csinálni. Szeptemberben volt bemutató, meg még két előadás, aztán leálltunk. Ősztől, ha a színházak működhetnek újra, felújító próbák után újra műsorra tűzik.
– Itthon most mit csinálsz, ha éppen nincs színház?
– Mentek egy nagyon öreg parasztházat, kertet művelek, kaszálok. Jó itthon lenni.
– Akkor itthon maradsz?
– Itthon vagyok.
MÁRKÓ ESZTER Sepsiszentgyörgyön született 1978-ban, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatán színész szakon diplomázott 2000-ben, ugyanitt színházpedagógiai oklevelet is szerzett. 2000–2004 között a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának, 2004-től a budapesti József Attila Színháznak a tagja, 2006-tól a GNM Színitanoda színészmesterség-tanára, 2011 óta szoros együttműködésben a Bugaci Futóhomok Ifjúsági Egyesülettel kulturális programok tervezése és megvalósítása, valamint a Bugaci Tanyaszínház szakmai kurzusainak felelőse, 2013-ban a budapesti Nemzeti Színház gyermekprogramjainak, 2013 óta a dunaszerdahelyi Rivalda Színház szakmai kurzusainak felelőse. Díjai: Harag György Emlékplakett, a szatmárnémeti társulat díja, 2001, Nádai István Emlékdíj – Szatmárnémeti, 2002. Az év színésznője – Szatmárnémetiben a közönség díja, 2002, Kisvárda város polgármesterének különdíja – Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, Kisvárda, 2003, Legjobb női alakítás díja – Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma, Gyergyószentmiklós, 2003, II. díj a Versünnepen, 2006, Nívódíj a 2009–2010-es évadban nyújtott kimagasló művészi teljesítményéért, József Attila Színház, Legjobb mellékszereplő díja, a közönség szavazatai alapján – József Attila Színház, 2016.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)
