SZE, 21:32
Itt leszel holnap este? :)
21:32
szia… igen.
21:33
Tudtam, hogy így lesz. Köszönöm.
21:35
de miért olyan fontos egyáltalán?
21:35
Azt majd a vacsora közben elmondom.
Higgy nekem.
21:36
hiszek…
21:37
Hat órakor várlak a városban.
Utána a Kedronhoz megyünk beszélgetni. A kertben leszek.
21:38
ahogy mindig, tudom.
21:41
Valami baj van?
21:41
aggódom érted…
21:41
Ne félj.
21:42
de pászka van, mindenütt hemzsegni fognak!
még mindig keresnek az átkozottak?
21:42
Te is tudod, hogy igen. A nyomravezetői díj, mondjuk úgy, hogy busás.
√Látta
21:59
Miért nem válaszolsz?
CSÜT, 04:03
bocsánat. figyelek rád, csak elaludtam. igen… harminc csengettyű nem kevés
04:03
Semmi baj, éjjel sétáltam egy nagyot. :)
04:04
nem is aludtál?
04:04
Nem, nem tudtam.
Azt hiszem, érzem, hogy nem rejtőzködhetem már sokáig.
04:05
figyelj… én ezt nem értem.
04:05
Mit?
04:06
úgy tűnik, mintha nem is igazán félnél tőlük…
attól hogy rád törnek fegyverekkel és valami baj történik.
miért?
04:15
Ki kell innom a poharat, amit Ő nekem szánt. Nincs választásom.
04:16
üzent azóta valamit?
04:16
Nem. Hallgat.
De tudom, hogy ez így helyes.
04:17
de ez igazságtalan! TE nem tehetsz SEMMIRŐL, amit mások elkövettek! nem a te felelősséged! nem lehet.
04:17
Fogd fel úgy, hogy ez egy küldetés, és én vagyok a követ
Nehéz. Félelmetes feladat.
De értsd meg, akkor sem futamodhatok meg.
04:17
kérlek, gondold át, őrültség az egész, miért tennéd ezt magaddal??
04:18
Értetek. Csak bízz, és akkor nem lesz baj. Ígérem.
04:19
persze…
04:19
Tamás szokott kételkedni bennem, nem te.
04:19
nem kételkedem, hanem dühös vagyok
04:20
Ne légy.
04:20
veszélybe sodorsz mindenkit magad körül, a többieket, engem!
04:20
Ezerszer megbeszéltük.
04:21
egyikünk se tudta, hogy ez lesz a vége, túl gyors, ezt nem mondtad!
04:21
A szavak nem segítenek az embereken.
04:21
hát azt látom, mert hiába beszélek hozzád, meg sem hallod, amit mondok
04:22
Figyelj. Kérnem kell tőled valamit.
04:22
pont tőlem?
tizenketten vagyunk, akármelyik az életét adná érted.
én úgysem tudok segíteni, hiába szeretnék.
04:22
Igenis fogsz! Holnap az asztalnál mindenki előtt felajánlok majd valamit. Kérlek, fogadd el te, amit adok.
Minden kétely nélkül.
04:24
akármi is az,
nem vagyok rá méltó
04:24
Még az előző éjjel álmodtam valamiről. Furcsa volt. A Gecsemáné-kertben imádkoztam.
Jakab, János meg Péter is ott voltak. Péter megtagadott, háromszor is.
De valahogy nem tőle tartottam leginkább. Egy áruló volt közöttünk.
Már sejted, hogy mit fogok tőled kérni, igaz?
√Látta
04:33
Itt vagy?
04:57
Ne fordulj el tőlem.
6:00
Júdás?
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. március 31-i számában)
Hátamra kiterülve az ablak mellett hagyom, hogy az őszi napsugarak melegítsék a pocakomat. A napi harmadik szundimra készülök, csakhogy tervem meghiúsulni látszik. Nagy ricsaj, csapkodások, zörgések és ordibálás hangja csapja meg ismét fülecskéimet. Ez megy már egy jó ideje. Anya és apa megint veszekednek. Sőt, ölik egymást! Valamilyen „válást” emlegetnek, de hogy az mi a csoda lehet, arról halvány cica gőzöm sincs.
Az ablakot már lehúztam, és az ajtót is kinyitottam, így sem mozdul a levegő. A bal vállam fáj a huzattól, két éve érzékeny. Miért nincs klíma? Előveszem a telefonom, megkeresem a neten, milyen vagonban utazom. Harmincéves, 1989-ben gyártották. Nem is gondoltam, hogy ilyen régi vasúti kocsik is üzemelnek még. Görgetem a vonatos híreket, a „Prémium osztályú és csendes fülkéket vezet be a MÁV” címnél felnevetek, és arra gondolok, biztos van egy másik MÁV, amivel eddig még nem utaztam.
Amikor olvasok, hetedhét országban járok és a napsárga hajú herceg ment meg a sárkánytól.
Amikor olvasok, megakad a csutka a torkomon és üvegkoporsóban várom, hogy rám találjon a szerelem.
Amikor olvasok, a bíró lánya vagyok, fel is vagyok öltözve, meg nem is, hozok is ajándékot, meg nem is.
Állítólag több mint hatvan éve nem vett magához semmiféle táplálékot és vizet sem! Tesztelték, vizsgálták híres indiai szanatóriumokban és nemzetközi kongresszusokon. Világszenzáció és érthetetlenség. Úgy döntünk, meglátogatjuk mi is a már bőven a nyolcvanas éveiben járó idős embert. Rengeteg átszállás, tévelygés, lélekpróbáló gyalogtúra, mert arrafelé nincs tömegközlekedés, se műholdas térkép, csak poros falvak, forróság és tehenek.
Az utolsó fecske fejét a szárnya alá dugva gubbasztott a kalitkában. Satnya kis lény volt, sokkal kisebb, soványabb, mint ahogy a fecskékre emlékezett. Persze ő is elég satnya volt már, sokkal aszottabb, töpörödöttebb, de mindenekelőtt öregebb, mint amikor utoljára füsti fecskét látott.
Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a hajamat. Gyámügy nem nagyon volt akkor, mert a gyámság ki volt helyezve, össznépi volt. Mindenki ránézett mindenki gyerekére. S az a fifikus anyám azt is elhitette a világgal, hogy milyen törődő, ráérős szülő ő. Hogy van ideje a hajammal bajmolódni.
Virág ott feküdt a hatalmas ágy közepén, törékenyen, mint egy kismadár, vagy mint egy apró nefelejcs, amelyből elszívta az életet adó nedvet a túl erős napfény és az emberi hanyagság. Egy pillanatra visszahőköltem, vissza is fordultam a folyosóra azt hiszem, mintha hangot hallanék, kellett pár pillanat, hogy helyrebillenjen a lelkem, mielőtt belépek. Nem ismertem rá.
Az értekezleteken egy nyugdíjas kolléga az iskolát gyárhoz hasonlította, ahol elsőben beteszik a nyersanyagot, és nyolcadikban kipottyan a végtermék. A párttitkár több Pajtás újság eladását kapacitálta, valamint hogy miért nem tömegek járnak velem kirándulni a hétvégeken. Amikor tanítottam, kívülről láttam magamat, akár egy filmben lennék, és csodálkoztam, hogy mit keresek itt tulajdonképpen.
Minden évben ezt várom legjobban: amikor újra összeáll a csapat, telepakoljuk az autót könyvekkel, promóciós anyagokkal, meg persze jókedvvel, és útra kelünk, megyünk. Nem az őszbe, vijjogva, sírva, kergetőzve, hanem a tavaszba, a nyárba (na jó, aztán végül az őszbe is), több száz, majd több ezer kilométert „felzabálva”, sokszor olyan városokba, kisebb-nagyobb településekre, ahol még sosem jártunk azelőtt.