Pócsmegyer, huszonkettő szeptember négy, vasárnap. Tegnap Eszterrel megbeszéltük, hogy a szeptember a legszebb hónap. Felhívott Laci. El is jött. Megcsinálta a biciklit. Egerben olvastam az Apfelbaumot. A város jobban tetszik, mint a könyv, a természet jobban tetszik, mint a város. Nem érzem jól magam. Fáj a fejem. Visszafekszem. Ittam egy korty pálinkát. Fél tizenkettőkor Horányba megyünk. Tegnap voltunk Verőcén. A férfi úgy tesz, mintha naplót írna. Nem találom Cini naplójában azt a bejegyzést, amikor arról ír, hogy Spiró jár náluk, hoz valamit nekik Franciaországból, talán Pierre és Jutka küldi. Spiró írt valami drámát is Karinthyról, Marcinak nem tetszett.
Pócsmegyer, huszonkettő szeptember egy, csütörtök. Mindössze két fájdalmas dolog történt velem. Az egyik, amikor rádöbbentem, hogy mindenki hazudik. A másik, hogy én is. Esik az eső. Sötét van. Szombaton Verőcén babérkoszorút raknak majd a fejemre. Nem gondoltam volna júniusban, hogy szeptemberben is eljutok Verőcére. Nem gondolta volna Buddha a fügefa alatt, hogy a megvilágosodás is sötétség, az egyetlen értelmetlenség, aminek értelme van. Petrarcának is babérkoszorút helyezett a fejére a pápa Rómában, aztán Petrarcát a Róma környéki rablók kirabolták. Lót hitelt adott az angyalok szavainak, Lótot viszont vejei kinevették.
Pócsmegyer, huszonkettő augusztus huszonhét, szombat. Tegnap biciklivel mentem Monostorra. Túl sok pálinkát iszom. Tegnap be se kapcsoltam a gépet. Túl jón és rosszon című könyvében azt írja Nietzsche, hogy a filozófusok nem értenek a nőkhöz. Tegnap Gellérttel lementünk a posványhoz, de nem találtunk se rákot, se békát. Túl sokszor gondolom azt, hogy nincs értelme semminek, elég lenne naponta háromszor. Tegnap Kriszta biciklivel jött Megyerre. Túl jónak gondolnak azok, akik szerint jó vagyok. Tegnap Kinga arról beszélt, mennyire drága egy temetés. Túl sokan alkotnak egy kevés tömeget. Tegnap Áronról és Mózesről olvastam a Kivonulás könyvében.
Pócsmegyer, huszonhárom március harminc, csütörtök. Semmit nem tudok erről a helyről. Azért vagyok itt, mert itt fogyott ki a taxiból az üzemanyag. Az utcákon nincsenek halottak. Persze elnehezíti az ember fejét az a tudat, hogy minden ház tele van halottal. Amikor a taxi leállt, kiszálltam belőle, és otthagytam a taxit nyitott ajtóval egy sárga ház előtt. A túlélésre kellene koncentrálnom, ami a test számára nem lehetetlen, a lélek azonban éhezik. Egyre gyakrabban jut eszembe a reneszánsz klarinétos lány. Nem úgy gondolok rá, mint gyönyörforrásra a vágy, hanem úgy, mint az emberi lelket tápláló szépségre. Lehet, hogy ő sem él. Életben tartja a gondolat.
Pócsmegyer, huszonhárom április tíz, hétfő. Fekete tintával írja a verset. Évekkel ezelőtt Eszter olvasott egy könyvet. Az egyik betűből egy másik betűt csinál. Izlandon játszódik. Izland egy sziget, a neve is ezt jelenti. Először ír szerzetesek telepedtek le ott, akiket elűztek vagy lemészároltak a vikingek, akik aztán maguk is felvették a kereszténységet. Ennek a könyvnek a címében halak úsznak nemlétező égtájak felé. Ezt a tollat, amiben fekete tinta csörgedez, Esztertől kaptam, karácsonyra hozta az angyal. Van abban valami szimbolikus, hogy karácsonytól húsvéthétfőig írok vele. Amikor le akartam írni azt a szót, hogy égtájak, a génél majdnem átlyukasztottam a papírt.
Pócsmegyer, huszonhárom április tizenegy, kedd. Úgy érzem, mindenki kinevet, a gyerekek, a szülők, az egész társadalom. Persze van, aki ebből él, a bohóc például. Van tarka bohóc és fekete-fehér. Esztertől kaptam egyszer egy könyvet. A színházról szól. Wagner operáiról például. Egymáshoz nincs közünk. Se a gyerekekhez, se a szülőkhöz, se a társadalomhoz. Magányos emberek klubja a társadalom. Éposz Wagner maszkjában. Kassák első kötetének a címe ez. Mindössze tizenegy verset tartalmaz, ha jól emlékszem. Ady, akiért Kassák annyira rajongott, nem tartotta költészetnek Kassák Lajos verseit, de ez nem jelent semmit, fejünk fölött elrepül a nikkelszamovár.
Pócsmegyer, huszonhárom április tizenkettő, szerda. Különös dolog az írás. Leír az ember néhány mondatot, amit soha senki nem olvas el. Soha nem tartottam irodalomnak a levelet, kivéve azt, amit az ember kizárólag saját magának ír. Ezért irodalom a napló. Persze az irodalom nem a megfelelő kifejezés, nem szeretem. Vesztes vagyok. Talán elviselhetőbb az illúzió, amíg nem tudatosul, hogy csak illúzió. Te tanárnak születtél, mondta tegnap Eszter, aki A héber színjátszás kezdetei című könyv második részében azt írja, hogy a színész a teremtőt utánozza, minden előadás az első hat nap megismétlése. Ám a színész is csak a néma súgó teremtménye.
Pócsmegyer, huszonhárom április tizenhárom, csütörtök. Úgy érzem magam, mint az az ember, aki harminc napja egy falatot sem evett, aztán jön valaki, aki azt mondja, adj ennem, mert három órája ettem utoljára. Eszter a szépségének köszönheti az életét, annak, hogy a király lábai közt örömöt talál. A király lehet alany is és birtokos jelző is. Persze nem erről van szó. Ragaszkodik az ember az ő gondolataihoz, még azokhoz is, amiket másoktól lopott, azokhoz leginkább. Herélt vagyok, nem impotens. Szekéren utazom Etiópia irányába. Valakit mellém hajít a szekérre a szél. Izajás próféta szavait olvasom, olvasom, de nem értem. Aztán megállítom a szekeret a víz mellé érve.
Pócsmegyer, huszonhárom április tizennégy, péntek. Van az a fáradtság, amikor minden betű áttetszővé és lebegővé válik. A szavak elvesztik jelentőségüket. Eszter könyvének második részében egy perzsa zsoltártöredéket idéz. Az ember, aki fáradt, nem azt írja, amit írni akar. A szavak elvesztik jelentésüket. Amikor fáj a fejem, Vivaldit hallgatok. A tizenhatodik születésnapomra kaptam Szilvesztertől egy négysorost, Vivaldi volt a címe. Egyáltalán nem biztos, hogy nem semmisítettem meg. Nem panasz, ez volt az első sora, csak kókadt csüggedés, ez volt a második, hogy nem vagy az, ez volt a harmadik, a negyedik sor pedig megismételte a harmadikat.
Szigetmonostor, huszonhárom április tizenhét, hétfő. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam egy verset Szilvesztertől. Ő írta. Vivaldi, ez volt a címe. Nincs csodálatosabb a versnél, mondta Zelk Zoltán, persze ő költő volt. Ha építész lett volna, talán azt mondja, nincs csodálatosabb dolog egy templomnál. Kövekből épül a templom, a vers szavakból, de mi a vers, kérdezhetnénk. Kányádi Sándor szerint, aki szintén költő volt, a vers az, amit mondani kell. Április tizenharmadikán a szigetmonostori faluházban megtapasztalhattuk a költészetet. A kétszáz éve született Petőfi tiszteletére rendezett szavalóversenyen és ki mit tudon versangyalok röpködtek körülöttünk.
Szigetmonostor, huszonhárom április tizennyolc, kedd. A vers az, amit mondani kell, és végső soron minden vers csöndből csöndbe vezet. Április tizenharmadikán Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc és József Attila verseit kellett mondani, remélhetőleg nem külső kényszertől, hanem belső szükségszerűségtől hajtva. A zsűrinek könnyű dolga volt. A faluház vezetőjének köszönhetően minden színpadra lépő gyermeket megajándékozhatott egy Petőfihez kapcsolódó könyvvel. Díjakat, helyezéseket nem osztott, de hat előadást magas színvonaluk miatt kiemelt. Ezeket a produkciókat oklevéllel jutalmazta. Azt hiszem, mindenki lélekben gazdagodva távozhatott.
Szigetmonostor, huszonhárom április tizenkilenc, szerda. A versmondók közül Marlen Diánát, Marlen Dórát és Horváth Gellértet emelte ki a zsűri. Mindhárman Petőfi egy-egy költeményét szavalták. A kiemelt produkciók közt szerepel a negyedikesek szerkesztett műsora, akik svéd gyerekverseket adtak elő, továbbá izgalmas színfoltként egy rap, valamint a furulya tanszak játéka, akik csodálatos muzsikával örvendeztették meg a hallgatóságot. A vers az, amit mondani kell. Akkor is, ha könyveket égetnek körülöttünk. Hiszen vers vagy te is, ahogy Áprily mondja. Köszönet a gyerekeknek, a szülőknek, a tanároknak és a faluháznak a szervezésért.
Szigetmonostor, huszonhárom április húsz, csütörtök. A vers az, amit mondani kell. A költészet a kimondhatatlant ostromolja. Amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell. A többi néma csend. Eszter könyvtárából kihoztam Peer Krisztián könyvét, a Negyvenkettőt, mert valakinek olvasnia kell. Most tél van és hó és csend és halál. Aztán rájöttem, hogy nem valaki vagyok, hanem akárki, de valakinek akárkinek is lennie kell. Néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért. A szavakért tehát sakkozni kell. Nem olvastam végig a negyvenkettőt. Azt hiszem, azok a szavak maradnak életben, akikért meghal valaki. A szavakért a csend is életre kel.
Pócsmegyer, huszonhárom április huszonegy, péntek. Eszter kihozta nekem a szentendrei könyvtárból Truffaut filmjét, a Fahrenheitet. Több mint húsz éve láttam. Néhány hete elolvastam Bradbury regényét is. A film a regény alapján készült, mégis úgy érzem, a regény élesebb és sötétebb képet fest a társadalomról. Tegnap átgurultunk Péterrel Monostorra. Mindenki önző. A különbség legfeljebb abban áll, hogy egyesek a magányban igyekeznek kiteljesedni, mások viszont mások körvonalának kiradírozása által. Krisztián mondott valami érdekeset a boldogságról és a szabadságról. A szabadság nem természetes állapota az embernek. Hazudtak nekünk Debrecenben.
