Elize: Az iskola börtön. Ez egy metafora.
Aliza: Történelem-tanárnő elvtársnőnek jelentem, végül a múlt mindig jól alakul.
Elize: Fizikatanárnő elvtársnőnek jelentem, s ha bíráink szeszélye úgy akarja.
Aliza: Magyartanárnő elvtársnőnek jelentem, az egyetlen történet szertehull.
Elize: Matematikatanárnő elvtársnőnek jelentem, ezerkilencszázötvenhat darabra.
Aliza: Az osztály létszáma ezerkilencszázötvenhat, hiányzik Szabadság.
Olazi: Vigyázz! Fordítsd el az arcod! Süsd le a szemed! Térdelj le! Feküdj! Nyomd a fejed a homokba! Énekelj! Állj fel! Ugrálj egy lábon! Táncolj! Mindenki vidám és mosolyog! Boldog vagy! Boldog vagy! Boldog vagy!
Aliza: Ebből dolgozatot is írunk?
Olazi: Gyere ki a táblához! Írjad! Ezerkilencszázötvenhat osztva kettővel.
Aliza: Ezerkilencszázötvenhat osztva kettővel, tizenkilencben a kettő meg van kilencszer, mert kétszer kilenc tizennyolc. Tizenötben a kettő megvan hétszer, kétszer hét tizennégy. Tizenhatban a kettő megvan nyolcszor. Kilencszázhetvennyolc.
Olazi: Helyre mehetsz. Elize! Ezerkilencszázötvenhat osztva hárommal.
Elize: Tizenkilencben a három megvan hatszor, háromszor hat tizennyolc, tizenötben a három, öt, hatszázötvenkettő!
Olazi: Köszönöm. Aliza! Ezerkilencszázötvenhat osztva néggyel.
Aliza: Tizenkilencben a négy megvan négyszer, négyszer négy tizenhat, harmincötben a négy megvan nyolcszor, négyszer nyolc harminckettő, harminchatban a négy kilenc, négyszáznyolcvankilenc!
Olazi: Ezerkilencszázötvenhatban a hat megvan háromszázhuszonhatszor.
Aliza: Ezerkilencszázötvenhat osztva tizenkettővel. Tizenkilencben a tizenkettő megvan egyszer, hetvenötben a tizenkettő megvan hatszor, harminchatban a tizenkettő megvan háromszor. Százhatvanhárom.
Elize: Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Nem csak a puskázásban, a tanár szavában, hogy ez így van, ez nem így van, zsarnokság van a szorzótáblában, a periódusos rendszer elemeinek rendszámaiban, a természeti törvényben, a nyelvtani szabályban, zsarnokság van a tornasorban, az órarendben, a házi feladatban, a tanulásban és a nem tanulásban, a dicséretben és a bukásban, az ebédlőben, az osztályban, a tanári szobában.
Aliza: Jönnek!
Elize: Jönnek!
Olazi: Jönnek!
Aliza: Anton Pavlovics!
Elize: Fjodor Mihajlovics!
Olazi: Lev Nyikolajevics!
Aliza: Pjotr Iljics!
Elize: Mihail Afanaszjevics!
Olazi: Vlagyimir Iljics!
Aliza: Szergej Szergejevics!
Elize: Ivan Ivanovics!
Olazi: Akakij Akakijevics!
Aliza: Magyarország térképére az orosz érdek árnyéka vetül.
Olazi: Mit csináltok itt? Nem szégyellitek magatokat? Büntetésből leírjátok ezerkilencszázötvenhatszor, hogy soha többé nem csinálok forradalmat, még véletlenül se, megértettétek?
Elize: Aki ma büntet, az holnap lövet.
Olazi: Amikor pénteken felolvastam az első három jelenetet, Péternek az az ötlete támadt, hogy ötvenhat lehetne a közös nevező.
Aliza: Ötvenhat osztható kettővel, néggyel, héttel és huszonnyolccal. Ezek a számok lehetnének egy-egy tört nevezői. Úgy kellene bővíteni a törteket, hogy ötvenhat legyen a közös nevező, a számlálók összege pedig tizenkilenc.
Eliza. Huszonnyolcból hét az huszonegy, huszonegyből négy az tizenhét, tizenhét meg kettő az tizenkilenc.
Aliza: A végén zavarba kellene hozni a közönséget. Az utolsó mondat után sokáig állnánk némán, senki se tudná, mi van. Tapsolni kell? Vége? Miért nem hajolnak meg? Aztán valaki meg akar gyújtani egy gyertyát, de nem sikerül. Megszólal a csengő, a gyerekek kitódulnak szünetre.
Olazi: Nem sikerült elgondolni a tökéletest, így aztán énekeltünk.
Elize: Ha én rózsa volnék.
Olazi: Péter még azt is megkérdezte, honnan és miért a nevek.
Elize: Az én nevem Elizeus próféta nevének rövidülése, Elize, persze aki csak olvassa a nevem, könnyen gondolhatja, hogy egy könnyű lány vagyok. Elize az Erzsébet német változata.
Aliza: Elize most Olazihoz fordul, neki mondja.
Elize: Egy alkalommal elvétetted, Elize helyett azt írtad, Eliza.
Olazi: Nem könnyű drámát írni. Nem könnyű úgy tenni, mintha az ember drámát írna.
Aliza: Olazi most Arisztotelészre gondol, a Poétikára, amit olvasott zötyögő villamoson.
Olazi: Jézus Lázár barátja volt. Mit tett Jézus Lázárral?
Aliza: Feltámasztotta.
Olazi: Ki tehát a barátunk?
Elize: Aki feltámaszt.
Olazi: Lázár persze, aki Jézusnak barátja volt, halála után a mennyországba jutott.
Elize: Sejthető, de nem tudható.
Aliza: Arra akarsz célozni, hogy Jézus kiszúrt Lázárral?
Elize: Olazi most a zsebébe nyúl. Elővesz egy borítékot. A borítékból kiveszi a levelet. Percekig némán olvas. Amikor a közönség elunja magát, fészkelődni kezd. A feszültség egyre elviselhetetlenebb. Néhányan zavartan felkacagnak. Aztán Olazi felolvas egy mondatot.
Olazi: A mi munkánk a feltámadás.
Elize: Leszünk barátok?
Aliza: Péter János barátja volt.
Olazi: János Péter barátja volt.
Elize: Péter és János barátok.
Olazi: Aliza megáll Elize előtt, összecsapja a bokáját, tiszteleg.
Aliza: Kajafás elvtársnak jelentem, a szovjet katonák elfogták Jézust.
Elize: Jobb, ha egy ember hal meg a népért.
Olazi: A körülötte állók azt mondták, nem magától mondja ezt, a súgó súgja neki.
Elize: Péter a vacsora előtt azt mondta Jánosnak, cseréljünk helyet.
Olazi: Jézus egy alkalommal barátainak nevezi tanítványait.
Elize: Péter Jézus keblére hajtotta fejét.
Aliza: Péterről nehezen tudom elképzelni, hogy Jézus keblére hajtja a fejét. Péter egyszerre büszke és gyáva figura.
Elize: János szerint éjszaka volt.
Aliza: Karddal a főpap szolgájának a fülére sújtott.
Olazi: Gondolod, hogy elhibázta? Szerinted a fejét akarta elmetszeni a testétől?
Aliza: Jézus feltámasztja a barátait, a főpap szolgájának meggyógyította a fülét.
Elize: Volt egy festő, aki nagyon szerelmes volt, éppen ezért levágta a saját fülét.
Aliza: Saját füle.
Olazi: Barát füle.
Aliza: Saját barát füle.
Olazi: Hogyan lehet egy levágott fület meggyógyítani?
Elize: Levágta a fülét, becsomagolta, majd elküldte a szerelmének.
Olazi: Ebből is látszik, hogy nem volt igazán szerelmes. Ha igazán szerelmes lett volna, a szemét küldi el.
