Farkas Kriszta: Ihlet a névjegyzékben

2022. május 31., 10:10
Todor Tamás: Az elrendeződés (90×70 cm, olaj, vászon, 2021)

Jó barátok voltunk. A mai napig eszébe jutok párszor, de már nem látogat meg minden reggel. A délutáni kávézáshoz is csak ritkán csatlakozik. Dolga van – szokta mondogatni olyan gyakorisággal, hogy néha el is hiszem neki. Talán az a baj, hogy mind a ketten kezdünk felnőni. A mai napig úgy érzem, ez kényszerbarátság, csak nem tudom, mi van mögötte. Nem tudok átlátni rajta.
Ő keresett meg engem legelőször, akkor még csak diákocska voltam – meg is lepődtem első találkozásunkkor. Nem mondott semmit, még csak be sem mutatkozott. Biccentett egyet, majd óvatosan figyelte, hogy merre lép az írószer a papíron. Így telt el a délután. A tinta ide-oda táncikált a fehér lapon, mind a ketten virágzó szemekkel néztük a koreográfiát. Ő néha még bele is szólt a maga módján, hogy ez így nem jó, próbáljuk meg másképp.
Hamar összemelegedtünk. Egyre többször kezdett meglátogatni, de olykor annyira megbátorodtam, hogy én csengettem az ő ajtaján. Mindenről tudtunk beszélgetni, valahányszor összeültünk. Izgalmas projektek pattantak ki a fejből. Ha valamelyikünknek elvetemült cél jutott eszébe, megesküdtünk, hogy igenis megcsináljuk, még akkor is, ha mind a ketten belehalunk. De nagyon sok minden változott azóta.
Már nem nézzük ketten a tintagörbék játékát, csak a képernyőn pattognak a betűk – viszonylag ritkán, hozzá kell tennem. Minden barátságban van egy pont, amikor már eleget kaptunk a másikból, valami újra vagyunk kíváncsiak. A történet jól végződő verziójában azonban a cimborák újra egymásra találnak, és belátják, milyen gyerekesek. Ezért van még mindig meg a névjegyzékben az elérhetősége – hiába, hogy azóta az megváltozott. Valahányszor megpillantom, elhiszem, hogy még van jövőnk.
Egy ideje érzem a késztetést, hogy keressem fel, írjak levelet neki. A minap már találkoztunk, eszébe jutottam valamiért, de nem voltunk annyira felszabadultak, mint régen. Jó lenne tisztázni mivoltunkat. Miképpen alakul kettőnk sorsa, nem tudhatom, de egyvalami biztos: kettőnk késztetése kiküszöböli a kényszert.