Juhász Eszter: Gondolatok gulykafőzés közben

2023. május 09., 09:33
Aknay János: Emlék (akril, vászon, 80 × 70 cm, 2021)

A gulykának nincs receptje. Egyike azoknak a titokzatos gömöri ételeknek, amelyeket szemre készítünk.

– Majd ráérzel! – biztatott édesanyám egykor, mert úgy, ahogy az életre is, amihez szintén nem kapunk receptet, ráérzünk egy idő után. Igaz, ahhoz, hogy ráérezzünk, hibázni kell. Sőt muszáj, különben honnan nyernénk tapasztalatot?

Nagy bátorság kell a szemre készítéshez – akár az élethez –, hisz százféle tényező befolyásolhatja a végeredményt. Mondjuk fő összetevője a krumpli. Ha nyers, reszelt formában nem nyomkodjuk ki eléggé a levét, akkor sok lisztet vesz fel. Hasonló veszély fenyeget, ha a főtt krumplit melegen törjük össze. Boldogult fiatalkoromban belefutottam ebbe a hibába a krumplilángos készítése közben. A tészta csak nem akart összeállni, végül alig fért el a gyúródeszkán.

Igen, itt Gömörben a krumplit is krumplival esszük, nem véletlenül. Eleink keményen megdolgoztak, míg a helyenként agyagos földben megtermelték a betevőt. Nagyanyám szavajárása szerint: „Ha krumplid, zsírod, liszted van, fiam, akkor már nem haltok éhen.” Boltban, ugye, cukrot, sót meg petróleumot vettek, a többit kiszerkesztették maguknak.

A gulykához még őrölt tepertő szükséges. Ez a sava-borsa. Puccos helyeken darált füstölt húst is tesznek bele, de ha már füstölt húsunk van, akkor bablevest főzünk, nem pocsékoljuk el, mondaná nagyanyám. Jó lesz az őrölt tepertővel, főleg a disznóölést követő zsírsütés alkalmával félretett törmelékkel, amit megszűrni alig lehetett, így egy nagyobb fazékba került.

A gulyka nehéz étel. Kapás-kaszás, vagyis nagy munkák idején készítették. Főzővizéhez, mielőtt belerakjuk a gombóccá formált masszát, hozzáöntjük a kicsavart reszelt krumpli levét. Ez tartja össze, s mire végzünk, a lébe pár szem babérlevelet, fokhagymát dobunk, majd behabarjuk. Így ehetjük levesként, vagy fő ételnek zsírban, dinsztelt hagymával nyakon öntve.

Majdnem kifelejtettem a fokhagymát. Öreg hiba lenne! Jó sok darált-őrölt fokhagymát tegyünk a tésztába, sót, borsot, majoránnát! Na és lisztet, mondanom sem kell, amennyit felvesz. Keverjük, kóstoljuk, reménykedünk, hisz csak az első vetet kifőzésénél derül ki, hogy egyben marad vagy sem. Ha nem, akkor még állítunk a tésztán.

Közben emlékezünk, könnyünk potyog a nagy fazékba, mert gulykát leginkább azok miatt főzünk, akik nincsenek már velünk.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)