2022. november 10., 09:22
Rég történt, nagyon rég. Nyolcszáz esztendő is eltelt e szerelem be nem teljesülése óta. Úgy esett, hogy egy Isztrián, közelebbről Poreč városában élő nemes fiatalember, aki a Gábriel nevet viselte, egy napon olthatatlan szerelmet kezdett érzni egy Nova Vas-béli, Milka nevű hölgy iránt. Ha a szerelmüknek nem lett volna akadálya, valószínűleg semmit nem tudnánk manapság az esetről. Csakhogy Milka ugyan gyönyörű volt, de társadalmi státusa problémát jelentett: egyszerű pásztorlány volt. Ahogyan ilyenkor lenni szokott, a fiatalember anyja mindenféle kunszt bevetésével megpróbálta kioltani, de legalább csillapítani fia érzelmeit, ám nem sikerült. Egy idő után, nem tudván elviselni sikertelenségét, valamint a körvonalazódó frigyre lépés esélyét, gonoszsága és reménytelensége arra vitte, hogy megbízzon egy útonálló csapatot a lány eltüntetésével: három aranyat adott a bandának, hogy titokban öljék meg a gyönyörű Milkát. A banditák a pénzt elfogadták, a feladatot azonban sajátosan teljesítették: Milka életét nem vették el, hanem egy barlangba dobták a lányt. A gaztett – mint általában történni szokott – kiderült, és híre eljutott Gábriel fülébe is. A nemes ifjú ekkor felnyergelte jó lovát, és elvágtatott a nagyvilágba. Soha senki nem látta többé – a paripát viszont megtalálták egy közeli barlang szája előtt…
A barlang, amelybe a legenda szerint az útonállók Milkát vetették, Porečtől, az isztriai horvát kikötőtől egy-két órányi járóföldre található, egy Baredine nevű helyen. Elképesztő környék, történelem előtti régészeti lelőhelyektől erődökön, antik villákon keresztül középkori kolostorokig mindent megtalálunk, mi szem-szájnak ingere. A környék neve valószínűleg a „bared” szóból származik, ami a helyi nyelvjárásban elhanyagolt földet jelent – bár a vidék kifejezetten gondozott, olajfaligetek és szőlősök húzódnak egészen a tengerig. De nem tudhatjuk, milyen volt a táj ezer évvel ezelőtt.
Baredine – ezt a nevet viseli az említett csodálatos barlang is. Manapság a karsztjelenség látogatható: 1986-ban a barlangot védett geomorfológiai emlékké nyilvánították, ám az 1990-es évek elején elkezdtek dolgozni azon, hogy látogathatóvá tegyék. Az üreg 1995 májusa óta áll nyitva a turisták előtt. A következő években kialakítottak egy olyan infrastruktúrát, amely megteremtette a feltételeket a látogatók hosszabb tartózkodására a barlang környékén. (Hogy ez manapság hogyan működik? Nos, nem jól. Igaz, hogy több nyelven zajlik az idegenvezetés, ami jó, az viszont már nagyon visszatetsző, hogy egymásra eresztik a látogatócsoportokat, a lefele menő németesek kerülgethetik a felfele jövő angolosokat és az ácsorgó olaszosokat. Ahelyett, hogy a cseppkőképződményekben gyönyörködnénk, arra kell figyelnünk, hogy ne tapossuk meg egymás lábát.)
Rég történt, de a töretlen szerelemnek nincs vége. A megkövesedett Milka – életnagyságban látható a barlangban – évszázadok óta centiről centire csúszik lefelé, a barlang feneke felé. A barlangkutatók úgy vélik, némi ásással össze tudnák kötni a Baredinét a szomszédos barlanggal, amelynek bejárata előtt annak idején Gábriel lovát megtalálták, s így a szerelmesek újra egymásra találnának, s örökre együtt lehetnének.
Néhány évszázad múlva újra odalátogatok.
