1. Ha mindenhez értesz, de nem foglalkozol..., akkor A vagy.
2. Ha azt mondják neked, hogy A vagy, és te úgy válaszolsz, A vagy te!, akkor A vagy.
3. Ha kevesebb, mint 3 ezredmásodpercen belül meg tudsz sértődni bármire, akkor A vagy.
4. Reggel kinézel a kapun, de csak azért, hogy vajon ma ki akar veled kiBABrálni. Akkor A vagy.
5. Ha csak azért BABrálsz ki valakivel, hogy az nehogy azt higgye, hogy veled ki lehet BABrálni, akkor A vagy.
6. Ha érted a következő párbeszédet: – E’ hó-e, he’? – Há’ hó, há’!, akkor A vagy.
7. Ha már érveltél azzal, hogy Az anyád valaga!, akkor A vagy.
8. Ha szerinted a románok tehetnek arról, ha rossz az idő, akkor A vagy.
9. Ha azt gondolod, hogy te vagy egyedül normális, mindenki más retardált-hülye, akikkel nem kell foglalkozni, de közbe’ folyamatosan akadályoznak abban, hogy te haladni tudjál, például: amikor a parkolóban megállsz, és nagy lendülettel kinyitod a kocsid ajtaját, még lábból rásegítesz, és az a melletted parkoló autó oldalába csapódik, te a következőket gondolod:
a.) Mi az annyavalagát parkolt ez es ilyen szűkre, meg es érdemli! Jó es, hogy így meglikasztódott a pléje, így legalább lássa, hogy erős emberrel van dolga!
b.) Minek foglalja a helyet, örökkétig itt áll, s még vezetni sem tud.
c.) Ez direkt áll így bé előttem, me bisztos kilesett, hogy mikor érek ide, s azétt állt így bé, hogy az ajtómot a kocsijába belécsapassa, shogy osztán kezdjen velem cirkuszolni, hogy festyessem újra az egész kocsiját. Akkor pont A vagy.
10. Világbajnok sportoló lehettél volna, de lesérültél, mivel:
– Túl jól sportoltál.
– Ganyé volt az edző, esetleg román.
– Egy ganyé társad direkt irigységből sérültettetett meg. Akkor lehet, hogy pont A vagy.
11. Ha szerinted az űrkutatásra, a színházra és a könyvnyomtatásra szánt költségvetés csak pazarlása annak a pénznek, amit te sokkal jobban el tudnál költeni, s különben es pont tőled lopták el, akkor A vagy.
12. Ha szerinted ez egy normális mondat: „Hát nem telefonálódott, hogy közbe elintéződött, s a félreértődés megoldódódott?”, akkor válogatott szintű A vagy.
13. Ha szerinted a magyar nyelv összes nyelvtani szabálya hülyeség, sze’ úgyes úgy ír unk, ahogyan kiejtjük, pl: MIEN, IEN, JUK, JU, akkor fehéren-feketén A vagy.
14. Ha szerinted nincs értelme a Kihasználatlanság kifejezésnek, és inkább a Kihasználhatatlanság, Kinemhasználatlanság változatok érvényesek, akkor A vagy.
15. Ha a feleséged csak a házasság után érzi bűnnek a szexet, akkor Azok vagytok.
16. Ha szerinted az asszonyt verni, az anyóst utálni, a kölyket megalázni kell, akkor A vagy.
17. Ha az otthoni konfliktuskezelést rendcsinálásnak hívod, és úgy kezded a közös megbeszélést: „Úgy látszik, nektek a csend nem tetszik!”, akkor A vagy.
18. Ha szerinted a kölyökkel az apja 6 éves koráig nincs mit foglalkozzon, akkor A vagy. S lehet a gyermekből is A lesz.
19. Ha szerinted az asszony otthon a 3 gyermekkel egész nap nem csinál semmit, akkor A vagy.
20. Ha szerinted az összes pszichikai betegség végérvényesen kikezelhető lehetne egy hatalmas poffal, akkor A vagy.
21. Ha azt gondolod, hogy ebből az egészből semmi sem igaz, csupán mocskolódás, akkor A-nál inkább A vagy.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)
Hátamra kiterülve az ablak mellett hagyom, hogy az őszi napsugarak melegítsék a pocakomat. A napi harmadik szundimra készülök, csakhogy tervem meghiúsulni látszik. Nagy ricsaj, csapkodások, zörgések és ordibálás hangja csapja meg ismét fülecskéimet. Ez megy már egy jó ideje. Anya és apa megint veszekednek. Sőt, ölik egymást! Valamilyen „válást” emlegetnek, de hogy az mi a csoda lehet, arról halvány cica gőzöm sincs.
Az ablakot már lehúztam, és az ajtót is kinyitottam, így sem mozdul a levegő. A bal vállam fáj a huzattól, két éve érzékeny. Miért nincs klíma? Előveszem a telefonom, megkeresem a neten, milyen vagonban utazom. Harmincéves, 1989-ben gyártották. Nem is gondoltam, hogy ilyen régi vasúti kocsik is üzemelnek még. Görgetem a vonatos híreket, a „Prémium osztályú és csendes fülkéket vezet be a MÁV” címnél felnevetek, és arra gondolok, biztos van egy másik MÁV, amivel eddig még nem utaztam.
Amikor olvasok, hetedhét országban járok és a napsárga hajú herceg ment meg a sárkánytól.
Amikor olvasok, megakad a csutka a torkomon és üvegkoporsóban várom, hogy rám találjon a szerelem.
Amikor olvasok, a bíró lánya vagyok, fel is vagyok öltözve, meg nem is, hozok is ajándékot, meg nem is.
Állítólag több mint hatvan éve nem vett magához semmiféle táplálékot és vizet sem! Tesztelték, vizsgálták híres indiai szanatóriumokban és nemzetközi kongresszusokon. Világszenzáció és érthetetlenség. Úgy döntünk, meglátogatjuk mi is a már bőven a nyolcvanas éveiben járó idős embert. Rengeteg átszállás, tévelygés, lélekpróbáló gyalogtúra, mert arrafelé nincs tömegközlekedés, se műholdas térkép, csak poros falvak, forróság és tehenek.
Az utolsó fecske fejét a szárnya alá dugva gubbasztott a kalitkában. Satnya kis lény volt, sokkal kisebb, soványabb, mint ahogy a fecskékre emlékezett. Persze ő is elég satnya volt már, sokkal aszottabb, töpörödöttebb, de mindenekelőtt öregebb, mint amikor utoljára füsti fecskét látott.
Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a hajamat. Gyámügy nem nagyon volt akkor, mert a gyámság ki volt helyezve, össznépi volt. Mindenki ránézett mindenki gyerekére. S az a fifikus anyám azt is elhitette a világgal, hogy milyen törődő, ráérős szülő ő. Hogy van ideje a hajammal bajmolódni.
Virág ott feküdt a hatalmas ágy közepén, törékenyen, mint egy kismadár, vagy mint egy apró nefelejcs, amelyből elszívta az életet adó nedvet a túl erős napfény és az emberi hanyagság. Egy pillanatra visszahőköltem, vissza is fordultam a folyosóra azt hiszem, mintha hangot hallanék, kellett pár pillanat, hogy helyrebillenjen a lelkem, mielőtt belépek. Nem ismertem rá.
Az értekezleteken egy nyugdíjas kolléga az iskolát gyárhoz hasonlította, ahol elsőben beteszik a nyersanyagot, és nyolcadikban kipottyan a végtermék. A párttitkár több Pajtás újság eladását kapacitálta, valamint hogy miért nem tömegek járnak velem kirándulni a hétvégeken. Amikor tanítottam, kívülről láttam magamat, akár egy filmben lennék, és csodálkoztam, hogy mit keresek itt tulajdonképpen.
Minden évben ezt várom legjobban: amikor újra összeáll a csapat, telepakoljuk az autót könyvekkel, promóciós anyagokkal, meg persze jókedvvel, és útra kelünk, megyünk. Nem az őszbe, vijjogva, sírva, kergetőzve, hanem a tavaszba, a nyárba (na jó, aztán végül az őszbe is), több száz, majd több ezer kilométert „felzabálva”, sokszor olyan városokba, kisebb-nagyobb településekre, ahol még sosem jártunk azelőtt.