Leczo Bence: Hol a szabadság mostanában?

2023. szeptember 14., 12:24
Csillag István: A székely Szabadság szobor

Légy szabad, hagyd kint a valóságot! – hirdeti ezer meg ezer fesztivál szlogenje. Kortrend, politikai jelszó és életstílus lett a szabadság. Digitális nomádok, az erre az életformára ácsingózó irodai dolgozók, a „szabadítsd fel magad!” jellegű motivációs könyvek mind jelzik, mekkora érték is a mindennapi szabadság. És paradox módon a szabadság hajszolása kéz a kézben jár az „én, enyém, nekem” mantrájával. Weöres Sándor írja: „előny értékében ne higgyetek, / s lemállik rólatok a százféle téboly”. Nem arról van szó, hogy egy nép azt mondta: „Elég volt!” Nem remegtek világrendek. Nem olyan szent ügy az egyéni szabadság, amiért ezrek kiáltanak fel. A XXI. századra minden egyéniesült, még a szabadság érzése is. Saját béklyóinkat a szabadság hiányában látjuk, és ebben igazunk is van. Viszont a szabadság nem áru.

Egyáltalán mit jelent szabadnak lenni? Nem törődni a következményekkel, vagy inkább a döntéseket a következmények teljes tudatában, azokat felvállalva, szabad akarattal meghozni? Mi a szabadság, ha nem ez? És ki az, aki ezt árulhatja?

Mindenféle külső eszközök jelentik az egyéni szabadság csúcsát: nyaranta öt nap, amikor olyan koncertről olyan koncertre megyünk, amit nem mi kértünk, legfeljebb valahol metszi a zenei ízlésünket. Sorban állni italért a tűző napon, vagy a forró éjszakában. Hogy egy darabig úgy érezhetem, én vagyok a saját életem ura. Hogy itt és most nincsenek következmények. Ez nem szabadság, csupán annak illúziója.

Jóval nehezebb elérni, hogy ne csak átmenetileg legyünk az életünk ura. Ha sikerül, akkor a fesztiválozás, vagy a komfortzónából való kilépés félreértelmezett aktusa is más megvilágításba kerül. Nem az lesz a fontos ugyanis, hogy egy darabig lerázzam magamról az iga nyomát, hanem az, hogy gyarapodjak. De nem is biztos, hogy sikerült. A szabadságra való törekvésben benne van a bukás lehetősége, ez teszi kockázatossá és rendkívül ősivé ezt a vágyunkat. Minden annyit ér, amennyire nehéz megszerezni.

A szabadság olyan dolog, amiért meg lehet és meg is kell halni – konkrét és átvitt értelemben. A szabadság kivívásához le kell győznünk valakit. Ha az egyéni szabadságot nézzük, akkor saját magunkat, rossz beidegződéseinket, kis túlzással démonainkat, ha a valódit, akkor pedig azt, aki az útjában áll. Ez a szabadság pedig nem pusztán előny, ez a szabadság már végcél, nem pedig átmeneti állapot. A carpe diem zavaros és rövid távú diadala.

Fesztiválra menni nem a szabadság megélése. Fesztiválra menni sokkal inkább szórakozás, kizökkenés a mindennapokból, pihenés. Felejtsük el a túlzott misztifikációt! Korunk ugyanis tobzódik abban, hogy középszerű jelenségeket ruház fel mindenféle misztikus töltettel. A fesztivál után úgyis ugyanolyan lesz az életünk, mint korábban.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. augusztus számában)