Miklóssi Szabó István: Milyen diktatúra?

2022. január 16., 10:53
Simon Anikó: Boldogság

Harmincegy éve véget ért a diktatúra, ennyi idő kellett nekem a pontosabb látáshoz.

1997 környékén Veress Dániellel (Veress Gerzson költő édesapjával) beszélgettem lelkendezve a változásokról, a szabadságról. A karakán úr komolyan meghallgatott, majd ezt mondta: „Ugyan, István, most a pénz diktatúráját éljük”.

2000 után rájöttem, nem csupán a pénz, hanem az én, a mindennél előbbre való ego diktatúráját is éljük, amelynek komoly piaca van, hihetetlen összegekért kínálnak ún. ébresztő könyveket, előadásokat, hogy ettől a fajta veszélytől megszabadítsanak. Nyilván becsapás volt ez, nem az ént kellett elnyomni, felszámolni, hanem a társadalmi nyomást.

2004 végén bizonyos erők arra is ráébresztettek, hogy nem vagyok magyar. Hazátlan vagyok, a szó minden értelmében. Hogy ez minek a diktatúrája volt, arra mind a mai napig keresem a választ.

2010 után tulajdon érzelmeim elsivatagosodását éltem meg. Önnön világom, az otthonról hozott értékrendem összeomlása után évekbe telt, amíg rájöttem, magamnak kell egy olyan világot felépítenem, amelyben a múlt nem kísért, csak közömbös, otromba szobra a voltnak, és már nem diktálja a jövendőt.

2013 után a különféle irodalmi áramlatok mozgalmak túlkapásait tapasztaltam meg, nem volt eléggé vastag a bőröm ahhoz, hogy itt-ott át ne lyukadjon. Tanácstalan és dühös voltam, úgy éreztem, az alkotók önmaguktól (de szerzőtársaiktól is) többet érdemelnek meg – vagy kevesebbet. Valójában ez a folyamat mind a mai napig tart, igaz, azóta a bőröm megvastagodott, törődöm a magam dolgával, nem azzal, amit e gőg diktálni próbál.

2017 környékén észrevettem, negyvenévesen meghaladott vagyok, a fiatalok ugyancsak meghökkentő diktatúráját próbálják rám erőltetni. Poénos, hogy ebben nem is a fiatalok, hanem a nálam kissé öregebbek igyekeztek diktálni. Fiatalokban a jövő, zsolozsmázzák, hogy a tulajdon sebeiket takargassák. Hiszen az a szülő, aki nem érvényesült az élet mezsgyéjén, mindig a gyereke által akar kitörni. Szegény fiatalok!

2021. Azon gondolkodom, milyen diktatúra vár még rám. A mindenható lájk, habzó szájú ponyvapszichológia, konteók, oltások, különféle eszmék, irányzatok diktatúrája? Mennyi időre van szükségem a még pontosabb látáshoz? Arra rég rájöttem: nem akarok semmilyen diktatúrát. Még a könyvekét sem, pedig nélkülük sehol sem lennék.

Azt kívánom, 2022 legyen mindannyiunk szabadságának az éve. Legyen az olyan szabadság, amely elérhető, észszerű, felelősségteljes és boldog. De ne a boldogság diktatúrája legyen.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)