Muszka Sándor: Mi legyek?

Pintea László

Rákászat

Fodrozódva kígyózott a patak a házak előtti réten; a laposabb helyeken sekély tavakká, zavaros tócsákká szélesedett, egy pillanatra lelassult, majd erőre kapva, meredek falú vízmosásokban iramodott tova. A tavaszi jégzajlás idején játszva emelte meg kőalapjáról a gerendákból ácsolt gyaloghidat, hogy jóval lejjebb a göcsörtös törzsű fák között tegye le. Kora nyáron, ha ismét megáradt, sárgás iszapréteggel terítette be a partján húzódó zsenge füvű legelőket. Zsombékos hajlatokat öntöző, zabolátlan vízként él az emlékezetemben.

Hegyi Damján Domokos

Zuhanó repülőgép

Pumpált az ágytakaró. Csöndben ültünk székeinken, apám az ablakon keresztül nézte a felhőtlen kék téli eget, anyám összekulcsolt kezén merengett. Én az egyszerű, de színes geometriai vonalakkal díszített pamutszőnyeget bámultam üres tekintettel. Nagyapámon gondolkoztam, azon, hogy valaha nagydarab autószerelő volt, akinek izmos testét mindenki megbámulta az utcán.

Bátyi Zoltán

Ha megfagy a levél

Gondoltam, írok a régi telekről. Valami nagyon szépet írok, szánkón húzott nevető gyerekekről, hólapátolás közben pálinkát kortyoló férfiakról, a városról, ahol karácsonyra vett szaloncukrot lopnak a lurkók szekrénybe dugott dobozból, és az utcák fölött füstölőbe vitt hurka, kolbász, sonka illatát sodorja a szél.

Mirtse Zsuzsa

Kilátás a semmire

A szobájából a Gellérthegyet lehetett látni, mert van ám kilátás az életéből, és amúgy rendes, takaros lakás is lehetett volna, persze, ha nem ő lakik benne. Mellette valahogy lelakódtak a tárgyak. Lusta volt a végtelenségig, kár volt belé a kilátás is, mert a zsalut rendszeresen lehúzva hagyta (ő le, én fel), kizárólag a szellem tevékenysége érdekelte, és ha elromlott valami, az úgy maradt az idők végeztéig.

J. Simon Aranka

Miért?

Körülnézett a lakásban. Nélküle minden üresnek, sivárnak tűnt. Csak falak. Tekintete az asztalon álló fényképre esett. A mosolya… mintha élne. Lehunyta a szemét. Olyan volt, mintha ott ülne mellette a kanapén és fogná a kezét. Szinte érezte a melegét. Szeretlek! – sóhajtotta önkéntelenül. Újra a fényképre nézett. Tudod, azt mondják, a legfontosabb az első benyomás, meg hogy az az igazi, amikor első látásra beüt a mennykő. Mondd, a mi szerelmünk nem lett volna igazi?

Ilyés Krisztinka

Tárcák

A szülőket a gyergyói főkapitányságon hallgatták ki. A vallomást felvevő személy csupán annyit tudott lejegyezni, hogy az eset előtt a kisgyereknek a Jerika kő legendáját* olvasták fel.

Tóth Eszter Zsófia

Bübü

– Apa, ki a Bübü? – kérdeztem őt, amikor legközelebb cukrászdába mentünk.

– Te meg honnan tudsz róla, kislányom? – csodálkozott apa.

– Anyával láttuk, de nem mentünk oda hozzá.

– Hát, ezen nem csodálkozom – folytatta apa.

Jászberényi József

Teri néni története

Egyik képét már vagy félórája néztem, amikor megszólalt mögöttem egy hang: „Ennyire rossz?” Megfordultam, s ő állt ott, egy nagyon vékony, elhanyagolt, szakállas férfi, aki nagyon erősen bicegett. A meleg, barna szemébe szerettem bele, szinte azonnal.

Zorkóczy Zenóbia

Zokni nélkül az élet

A közelmúltban kimostam pár kiló zoknit, de nem volt időm társítani őket. Ott is maradtak, szép nagy halomban. Aztán szép lassan megérett bennem a lázadás gondolata: hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Egy idő után mindenki panaszkodott az egyre fogyatkozó lábtyűkre, szemrehányó pillantásokat vetve felém.
Egy nap aztán a nappali közepébe öntöttem az egész kupacot abban reménykedve, ha szem előtt lesz, csak nekiállunk közös erővel párosítani.

Miklóssi Szabó István

Milyen diktatúra?

Harmincegy éve véget ért a diktatúra, ennyi idő kellett nekem a pontosabb látáshoz.

1997 környékén Veress Dániellel (Veress Gerzson költő édesapjával) beszélgettem lelkendezve a változásokról, a szabadságról. A karakán úr komolyan meghallgatott, majd ezt mondta: „Ugyan, István, most a pénz diktatúráját éljük”.