Rimóczi László: 8, azaz nyolc kardinális párkapcsolati probléma

1. KINGA: Amikor megismertem a páromat, még minden rendben volt, annak ellenére, hogy igen instant ember, azaz poralakban van és vízzel kell addig keverni, amíg két órára meg tud szilárdulni annyira, hogy legalább egy moziba elmenjünk vagy együttlét után megegyünk egy lángost. De amint távozik belőle a nedvesség, visszaporlik, így jobbára csak télen tudunk találkozni, amikor általában nincs túl nagy hőség, ami kiszárítaná. Ő ennek ellenére nagyképű és gőgös velem, és szerintem néha meg is csal egy magafajta pornéppel. Szakítsak vele és keressek egy gerincesebbet, vagy szárítsam ki egyszer s mindenkorra, hogy megjöjjön az esze? 

2. JÓZSEF: Négy éve keresem az igazit, és rájöttem, hogy a párkapcsolatok sokkal jobban működnének nők és a férfiak nélkül. Legutóbb egy kafkai tekintetű, egyenes magatartású, negyvenes, rövid hölggyel próbálkoztam egy metróaluljáróban, és még akkor sem ábrándultam ki belőle, amikor meg akart késelni. Apró méltatlankodásomat látva megjegyezte, hogy azt hitte, a pasik szeretik az ilyesmit. Végül ő hagyott el. Utána nem sokkal jártam egy félvér lánnyal, nem volt köztünk semmi, csak jártunk, ám amikor Valentin-napra szerelmeslevelet írtam neki, ő elsápadt és harminc deka gépsonkává változott. Nem tudtam eldönteni, hogy szakítsak vele vagy egyem meg.

3. VIVIEN: Egy kapcsolathoz ketten kellenek, de hárman is el tudják rontani, mert a férfi és a nő nemcsak egy szó, hanem kettő. 16 éves koromban vesztettem el a szüzességem először, és 26 évesen másodszor. Legutóbbi kapcsolatom egy cirokseprűvel volt, amit aztán sajnos elvitt egy ló, mert a tornácon felejtettem… akkor láttam őt utoljára. Utána még FaceTime-oztunk egy darabig, de ő inkább már ignorált, mert a lovat választotta. Aztán nem sokkal ezután megismertem egy hangos arcú férfit, aki jaj, de nagyon tudott bókolni! Elmondta, hogy a közösségin lévő profilfotómat elmentette már, házi és egyéb célokra. Hát így jártam. Pedig csaj vagyok, jó csaj, születésem óta… Még ma is megbámul az utca, a jelzőlámpáktól a járdáig, a szelektív hulladékgyűjtőtől a zsinagógáig minden. Jelenleg 31 vagy 27 éves vagyok, de inkább 64 kiló és idén lesz a szülinapom.

4. KATALINKA: Távkapcsolatból indult a miénk, majd némi ghostingolás után visszatértünk a friend zone-ba, és onnan ágaztunk szét egy emészthetetlenül toxikus párkapcsolatba. Ebben a szakaszban is mutatkoztak már red flagek bőven, hiszen én hithű keresztény voltam, ő meg okleveles sátánista. Egyszer elhívott egy fekete misére, amire vittem egy gluténmentes tortát. Ő megköszönte, majd felgyújtott. Ez a szívmelengetően hátborzongató és édesdeden irritáló pasi utána ajánlotta fel, hogy költözzem hozzá, de azóta ellaposodtunk. Amikor összejöttünk, még gyakran nézett a szemem közepébe, de ma már csak a fejem fölé néz vagy egyenesen át rajtam. Amúgy ő egy nagyon jól felépített, egész estés férfi, tanulságos és tartalmas. Karja vastag, hasa kellemes, szeme családias, arca mintha dézsából öntenék! Augusztus 19-én kezdődött a terror. Egyik este felvette a haragvörös melegítőjét, majd azzal fenyegetett, hogyha nem hozok neki ivólevet, a szájára vesz, úgy, hogy fájjon nekem. Azzal kicsavarta a karomat, majd annyit mondott: plerűd.

5. OLGA: Kezdetben minden rózsaszín volt és köd, erőteljes desztinációt éreztem iránta, s én felépítettem álmaim homokvárát, amit ő karcosan nevetgélve szétvizelt. Egy kalóriadús koktélpartin találkoztunk, ahova ő motorral állított be, majd leparkolt a zsúrasztal mellett. Odaléptem hozzá és jó igényesen megérintettem a gerincét. Megborzongott, majd habozás nélkül szemen csókolt és még aznap este megengedte nekem, hogy kitakarítsam a garázsát. Hat zsák cementet egyedül cipeltem ki, ő pedig csak mosolygott és egy sárga légycsapóval pajkosan paskolta a fenekemet. Aztán 9 hónap múlva jött a gyerek. Kisfiú. Becsöngetett és elszaladt. Nem tudom, kié volt.

6. ÉVI: A dolgok akkor romlottak el a pasim és köztem, amikor boldogságunk véget ért: a hátam mögött flörtölt a 47-es villamossal, s egyre gyakrabban kergetett vízipisztollyal a lakásban, noha korábban erőteljes desztinációt éreztem iránta. A szex eleinte sem volt fantasztikus: mindig ő volt felül és mindig ő ment el előbb – vette a pufajkáját, a bozótvágóját és távozott, visszaélve női türelmemmel. „Miért rettegek attól, hogy ez így alakult?” – kérdezem önmagam. Nem biztos, hogy nem ő tehet mindenről… Tegnap azonos napon ünnepeltük a névnapunkat, és csak három doboz szardíniát kaptam tőle, mégis megkérdeztem, ő mit kér névnapjára, mire azt felelte, hogy maradjak csendben. Amikor negyedszerre vágott szájon a saját cipőmmel, valamiért úgy éreztem, már semmi sem lesz a régi. Egyik szomorú vasárnap romantikus kocsikázással próbált kiengesztelni: a szerelmesek völgyébe akart menni, s megkért, szálljak be a csomagtartóba, mert félti az új gyíkbőr üléshuzatait. Aznap többször is markáns idegfront jött rám. Egyébként a problémákon kívül más baj nincs vele.

7. IGOR: Körülbelül ötezer-kétszáz éve vagyunk együtt a barátnőmmel, egy fekete lyukban találkoztunk 2066 és a pleisztocén korszak derekán, de igazándiból a szingularitás sodort minket egymás karjaiba. Annyira izgatott a kisstílűsége, hogy azonnal bejelöltem, ám az időben való rapszodikus ugrálás sokat segített abban, hogy ne csiszolódhassunk össze. A problémáink Kr. u. 2008-ban kezdődtek, amikor elmentünk nyaralni a Balcsira, ő pedig kétszer is nekem jött a vízibiciklivel, majd elkezdett rólam hangos gúnyverseket faragni, mindenki füle hallatára. Aztán módfelett feltörte a Facebook-profilomat, majd az ott lévő előnyös fotómat kicserélte Frankel Leóéra! „Hát, ér engem halott politikusra frissíteni?” – förmedtem. „Kezd felmenni bennem a pumpám!” – förmedtem tovább. Megérdemelném, hogy a busz alá lökjem magam.

8. LÁSZLÓKA: A barátnőm, ez a jóképű jószág, aki ma már egyenesen élettársam, minden nap féltékeny, egyszer egy műholdra, másszor egy kvazárra. Annak idején egy kevésbé zsúfolt aszteroidamezőben találkoztunk, és már akkor is megvolt a kontúrtalan véleményem a párkapcsolatok dinamikájáról. Ma már nem működik köztünk a kémia, a periódusos rendszerből egy árva darabnyira sem, csak némán nézünk egymásra, mint két galaxis, pedig én annyira szeretem még mindég, hogy a múltkor hagytam nyerni a Scrabble-ben és elfogadtam neki a csöccsendurf, a hebrenkedik, és az átfos szavakat, pedig tudtam, hogy nem léteznek. Sokat sírok miatta, rengeteget. A szomorú emberek a szemükön keresztül hánynak, könnyek formájában, így szabadul a lélek a méregtől. Ám könnyeidnek nemcsak te vagy a tulajdonosa, de az is, aki miatt sírsz… Hogyan akarjam azt, hogy ne akarjak semmit? Elegem van a mindenből.