A kávé emberi fogyasztásra bőven alkalmas. Szerelem, történelem és költészet egyaránt. Játék, kémia és szociológia módfelett. Mindazonáltal vajon hogyan született élénkítő kedvencünk, e kalandos feketeség, és miért? Mi a sztorija, s hány arcát ismerjük? A tények makacs dolgok, de a tévhitek még náluk is makacsabbak.
Kezdetben erdélyi kávébabból főzték a nemes nedűt az egyiptomiak, amit az Istenek könnye márkanéven hoztak forgalomba asztali díszként, de hogy pontosan ki és mikor jött rá, hogy a kávé iható is, annak eredettörténete a múlt homályába vész. Az egyik legősibb legenda szerint Bódhidharma mester egyik reggeli meditációja során annyira elálmosodott, hogy útra kelt valamiféle frissítő reményében. Egy hegyi forráshoz érkezett, majd az abban lakó vízdémontól megkérdezte, mi a nap ajánlata. A vízdémon azt felelte, semmi, ám a mester nem jött zavarba és hamarjában kikért 116 üres poharat elvitelre. Így mutatta be a „fekete arany” hiányát szerzetestársainak, akik erre rettenetesen megrettentek és tüstént elbujdostak, hiszen addig csak a helyi söntésben kimért rizspálinka forgott a köztudatban, az üres pohár önmagában ismeretlen volt számukra. Így indult hát világhódító diadalútjára a fekete leves jóval később.
Eleinte olívabogyóból próbálták kinyerni az italt, de a kísérletek rendre kudarcba fulladtak. A hivatalos kávébabgyártást legelőször Jemenben kezdték el a cirokmacska gyomrán átfuttatott kockacukros kebabbal, majd amikor ez nem vált be, mert minden lett belőle, csak kávé nem, váltottak át a macska nélküli teraszos kávétenyésztésre. A kávézás szokását a mohamedán zarándokok vitték magukkal Mekka és Mokka havas lankáira, innen terjedt tovább az egész Közel-Keletre.
Kávé... ó, kávé. Minden nyelven máshogy cseng, svédül høppenlágen, németül, Schvájnschuldigung Meinczvancig MariahilferStraße, héberül hohmach, arabul yalah’mah, szanszkirtül szaraszvati, latinul gloriamundi, dél-skótul bumcula, kínaiul tempura, japánul tantiencsi yingpon, kelet-vénusziul pedig pr!xx88yy#rrm. Mégis talán magyar nyelven hangzik a legkifejezőbben és legérzékletesebben: KV.
Kávé… Igazi fekete mágia. Ettől pörög a bróker vagy lesz éppen öngyilkos. Éjszakai pillangók üzemanyaga, tőle ébred a szív, s válik nyughatatlanná a kisgyermek. A kávé mindig ott volt az emberiség sorsfordító pillanatainál is, tőle kergült meg Caligula, s jegeskávéba fulladt bele a népszerű narcisztikus szépség HermAphrodité. Kapuccsínó tüzelte Szophoklész karácsonyi beszédeit, eszpresszó csörgedezett a lenyűgöző Héphaisztosz vénáiban, s frappéval oltották Pompeji lángoló utcáit. Bivalyerősre főzött feketétől pattantak ki Teotihuacan égbekiáltó piramisai a földből, s ettől alusszák ma is éber álmukat Szakkara múzeumőrei. Kávéfőzelékben fürdött a rejtélyes Kleopátra, és kávépempővel mosta orcáját a közepesen gyönyörű Jezabella királynő is. Kávégőztől elbódulva borultak egymás csizmaszárára a spanyol konkvisztádorok. Egy savanyú tejeskávétól piszkította össze pantallóját a híres Napóleon és vesztett Waterloo-nál, majd átállt a konyakra. Egy zárlatos kávégép miatt égett le a Reichstag, egy túl forró kávé miatt szakadt le az égből az elsüllyeszthetetlen Hindenburg, és a túl hideg kávék miatt hagyta abba a Titanicon a zenekar a muzsikát.
Amikor Ferenc Ferdinánd először ízlelte meg a kávé gyönyörűségét, egész nap amőbázott. Kr. után 1935-ben Nyikita Hruscsov egy elszúrt latte macchiato miatt nyerte meg a szentpétervári cinegefőző-versenyt, Sztálin pedig ezzel a bűvös folyadékkal locsolta a harcba induló szűztankokat, a felszentelés liturgiáját gúnyolandó, pedig Lenin többször rászólt, hogy ne.
De tovább is van: a kiváló Sigmund Freud közel minden randiján hagymás kapucínerrel koccintott a hölgyszemélyekkel. X. Leó pápa egyenesen az ördög szenteltvizének kiáltotta ki a kávét, mégis a rabja volt. Rembrandt kávéval festette meg az Éjjeli őrjárat első skiccét, s kávélázban menetelnek a fiúk mind a mai napig, éberen. John Lennon a túladagolt eszpresszótól nyert sakk-világbajnokságot és írta meg később a Sakk-világbajnokságot nyertem című kultikus, lírai hangvételű balladáját.
* Tudta Ön, hogy a Pilvax kávéházban mindent lehetett rendelni, csak épp kávét nem?
* Tudta Ön, hogy az Oszmán Birodalomban annyira tisztelték a kávékultúrát, hogy 200 évig halállal büntették a kávé szürcsölését és kivizelését?
* Tudta Ön, hogy a kávé szót a V-betű nélkül úgy ejtenénk, hogy „ká-é”?
* Tudta Ön, hogy hat hektoliter kávé grammra pontosan hat hektoliter? Ennyit fogyaszt egy jakut család hetente.
Ó, kávé! Egy jó asszony bearanyozza, míg egy várótermi automata meggyilkolja lelkét. Churchill szavaival: „Három csepp tüzes argentin kávé egy egri leánykába és máris brékelek a száraz betonon!”.
II. Béla lánya három ág kávécserjét csempészett éjnek évadján keblei közt apja többszöri tiltása ellenére. Amikor a kapuőrség elfogta, a tiltott növények csodálatos módon átváltoztak mackósajttá, így a lány megúszta az atyai dorgálást és a kivégzést.
Deák Ferenc kávézacc alakú tortával kedveskedett Kossuth Lajos kedvesének, amikor még a Kazinczy utcában laktak. Arab zabkávéval kínálták a haza bölcsét, ő azonban szabadkozva csak annyit mondott: „Jómagam felöltőben sem iszonyodom a feketétől, de csak a hazait!”
A páratlan Petőfi kávébabbal gombfocizott Arany Jánossal, míg József Attilát két vödör kávépürével és tíz díszdoboz neszkávéval lepte meg szülinapján Illyés Gyula, mert tudta, mennyire szereti. Később talán e monumentálisan elhanyagolható élmény ihlette a „Kávé, te termoszok ereje” című költeményét, azon azonban még az irodalomtörténészek a mai napig civakodnak, hogy a költőfejedelem vajon hány cukorral, s tejjel vagy anélkül itta-e szerelmét, de abban megegyeznek, hogy a költőguru annyira imádta a feketét, hogy szinte nem is itta, hanem ette.
* Tudta Ön, hogy a német-római indiánok üresen itták, de az ujjukkal kavargatták?
* Tudta Ön, hogy a langyos kávé kiválóan oldja a hurutot és a defektet?
* Tudta Ön, hogy Ábrahám Lincoln félig magyar volt és imádta a bundás kenyeret?
* Tudta Ön, hogy a légkondi olykor elkárhozott lelkeket is beszippant kívülről?
Régen csak a szélsőségesen gazdagok és a kiemelkedően szegények itala volt, amit hol szaloncukorral, hol felhabzó reményekkel ízesítettek. Ám ma is élnek köztünk olyanok, akik a jó kávét szeretik, nem azt, amelyiknek híg a leve. Summa summaárum: a kávé történelme legalább oly gazdag, akárcsak évszázadokon átlibegő jellegzetes sallalá aromája.
A kávé fő hatóanyaga a koffein, kémiai hatásmechanizmusát vizsgálva pedig kitűnik, hogy csersavai gyanúsan pucérak, mert uszkve három alkaloid vegyértékkel térnek el mindössze a kerti poszáta mellékvesekérge által termelt szabadgyököktől. Sallalá! Kevesen tudják, de a kávé molekulái malachitzöld pulcsit viselnek vasárnap és reggeltől estig fülbemászó pajzán népdalokat fütyörésznek, ezért mondják a „fekete kacajra” San Franciscóban, hogy: „Az italok üdítője, az üdítők itala.” Mely éppoly megértő, ha álmatag vagy, és épp olyan jól csókol, mint akármelyik fekete párduc. Kávé nélkül az élet csak ló nélküli sporthorgászat. Olcsó kávé csupán puszi, a túlárazott pedig csók vagy smaci! Legyen frissen pörkölt és zamatos, hogy a vakmerőt elszánttá tegye, a lajhárt meg tevékennyé. Forrón élénkít, langyosan andalít, reggel jó barát, este bársonyos szerető, ki nem hagy aludni. Egyszerre háború és béke. Bűn és bűnhődés. Büszkeség és balítélet. Satöbbi. Sallalá.
