Lázár Tibor: Lakoma utáni bágyadtság (akrilspray, akril, vászon, 100 × 120 cm, 2019)
A válaszom igen, de. A változás jogát fenntartom. A baba, az nem. Egy merőkanál leves, az talán. Szólítson inkább hölgyemnek. Egy férfiban legyen annyi zamat, ami sok, de nem elegendő, mártani lehet, de marad még belőle.
Visszatérve a receptre. Folytasd, kérlek. Ne hagyd magad félbeszakítani. Mielőtt levennénk a tűzről, rátesszük a másfél kilogramm, karikára vágott hagymát. Nem keverjük össze, csak lenyomkodjuk, hogy a leve a tetejét érje. Puhára főzzük, majd a legvégén két evőkanál ecetet locsolunk rá, és még egyet forralunk rajta.
Itt valami nem stimmel. Habzik. Furcsa szaga van. Talán romlott volt a hús? Nem értem. Komolyan mondom, hogy nem értem. Kezdjünk mindent az elején. Elképzelhetőnek tartom, hogy kislánykoromban a fütyis babát nem én kértem, hanem kaptam. Ajándékba. Komoly célból. Mielőbbi rálátás. Látás, de mire? Hogy én más vagyok, mint ő, s nem azért pisilek ülve, mert úgy kényelmes?
Uramisten, a só kimaradt!
Tételezzük fel, de persze ne essünk túlzásokba, a vágyaim egy cumiköpködő és vizet kisbilibe fecskendező játékkal kezdődtek. Rendben van. Megtanultam, hogyan kell pelust cserélni. Igencsak hasznos. Ezek után a kézmosás csakis kizárólag tükör előtt zajlik. A játék szemfesték persze halvány rózsaszínben jöhet szóba, de a csillámporos körömlakk, naná, hogy csak vakációban.
Tudsz követni? Most már belekavarhatok?
Ne kérdezd, hogy mibe. Hát mélyen a közepébe a dolgoknak. Hipp-hopp, jön-megy, semmi különös.
Legalábbis azt hittem. Valami mégiscsak megtörtént. Nem elhamarkodva, de mégis kellően gyorsan. Derült égből rúzsfolt. Én nem így terveztem.
Be szeretném födni. Lehet? Félek, hogy kifröcsköl. Elég lesz ezek után a mosogatás. Nem kérek kályhatisztítást is. Abból bőven elég havi egy alkalom. Olyankor érezhető, hogy az ismétlődés önmagában nem jelent változást, de lehetőséget biztosít az ígéreteknek.
Hogyha majd egyszer megígérem, hogy lehetőséget biztosítok a változásnak, vagy tudom is én, a tettekig fajulna a dolog, akkor nem csak én, te is megérted, hogy mi folyik itt.
Biztosan jól olvastad, hogy két kanál ecet kell bele? Rajtam ne múljon, de akkor adok hozzá ugyanannyi cukrot is. Mostanában nem kedvelem a fanyar ízeket. Jobb, ha mindenben van egy kis édesség, például egy kézcsók, ami finoman hozzáér a bőrömhöz. Apró mozdulatokkal, pici lehelettel fűszerezve, egészen a karomon hosszan szaladó libabőrig.
Hogy érted azt, hogy kinek nehezebb? Neki vagy nekem?
Szerintem te magad sem érted, hogy miről beszélsz.
Jobb lesz, ha hagyom tovább főni, és akkor talán nem marad ilyen zavaros a leve, vagy megrágom a fűszereket, mielőtt beleszórnám. Mit szólsz hozzá? Képzelj csak el engem borsot, majoránnát és bazsalikomot majszolni.
S mindeközben futkosson a libabőr. Folyjon a változás. Legyen végre hónap vége. A rúzsfolt – ha már nyomot hagyott, és lemoshatatlan – legalább mutasson jól. A vágyaim ne köpködjék a cumit. Az a furcsa hab váljék illattá, és az a férfi tényleg zamat legyen.
Forraljunk még egyet rajta. A válaszom: igen.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. március 8-i számában)
