(Részlet a 49/49 című kötetből)
A korabeli plakátok szövegei: KAPÁLNI, KAPÁLNI, KAPÁLNI – A NAGY TERMÉSÉRT! NÉPI EGYSÉGGEL 5 ÉVES TERVÜNKÉRT, A BÉKÉÉRT!
A tervutasításos rendszerben teljesítendő bebörtönzések, kivégzésszámok voltak, országokra, városokra, falvakra lebontva. Te vagy a probléma, elvtárs. A tervet hozni kellett. Népeket raktak vonatra. Sztálin ezerszer több embert ölt meg etnikai alapon, mint osztályalapon. A létező szocizmossal az volt a helyzet, hogy nem létezett, csak papíron. A valóság egy rész tényből, három rész dumából állt. Sajtszagú népelnyomás volt ez. Belélegeztük, de ki is fújtuk a parancs- uralmat.
GYŰJTSD A VASAT ÉS A FÉMET, EZZEL IS A BÉKÉT VÉDED.
A komcsi azért nem működött, mert az ember szeret birtokolni valamit, akármilyen kis szar is az. Az enyémet nem lehet kiölni az emberből. Tulajdonképpen a nők kívánságai vitték vészbe a prolidikit. Nejlonharisnya kell, márkás melltartó kell, dzsörzéruha kell, panellakás kell, telek kell, kocsi kell. Ha ma azt mondanád valakire, hogy proletár, megverne, ha értené a szót. Rabszolgatartó államkap volt a szoc.
ALKOHOL HELYETT INKÁBB TEJET IGYÁL!
LEGALÁBB EGY ÜVEG KŐBÁNYAIT!
Minden komcsinak van egy fasisztán fenyegető tekintete, minden fasisztának van egy komcsi mosolya. A nácik és internácik egy érme két oldala. A komcsináci valódi célja az elembertelenítés volt. A komcsiban a profit bűnös dolog volt, veszteséget termeltünk. Ha a szoc csak akkor érhető el, amennyiben minden ember szellemi fejlődése megengedi, ötszáz évig nem lesz szoc. Mondta Lenin apánk. És milyen igaza volt. Azt is mondta: A mi hatalmunk nem ismeri a szabadságot és az igazságot. Arra született, hogy megtörje az egyéni akaratot. Kár, hogy ritkán beszélt ilyen tisztán a szifilisz végső támadása előtt.
PONTOSAN TELJESÍTSD A MUST-, SZŐLŐ- ÉS BORBEADÁSI KÖTELEZETTSÉGED!
ADD BE A MÁKGUBÓT!
1 MÁZSÁÉRT 60 FORINTOT FIZET A FÖLDMŰVES SZÖVETKEZET!
„A szocializmus célja magasabb fokra emelni az emberi szenvedést.” Norman Mailer amcsi írcsi, akit akkor kevesen ismertek kicsire nőtt hazánkban, látta a lényeget. Bár sosem tette lábát szép szoc-hazánk földjére. Átlátott a vasfüggönyön. A kapcsiban az erős kizsákmányolta a gyöngét. A komcsiban gyöngék uralkodtak az erősek fölött. Az eredmény garantált. A komcsi agyhalála már bukása előtt bekövetkezett a múlt század nyolcvanas éveiben. A komcsi nem bukott meg. Eldőlt.
AZ ÜZEMI TELEFONT CSAK HIVATALOS CÉLRA ÉS RÖVID IDEIG HASZNÁLJUK!
A komcsi legnagyobb bűne az volt, hogy felszámolta a bűntudatot. Ha a komcsiért tetted, minden megengedett volt. Szolzsenyicin, a megsemmisítőtáborokat megjárt író írta: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.”
LEPLEZZÜK LE AZ ÜZEMI SZARKÁKAT!
A SZÉN AZ IPAR KENYERE, GYERTEK VÁJÁRTANULÓNAK!
A komcsik az osztályharcban a polgárság után a parasztságot számolták fel. A komcsik bukása után az újkapcsiban felőrölték, ledarálták a munkásosztályt, mint olyat. Egyedekre bontották fel a társadalmat. Egy emberrel nem nagy kunszt elbánni a digitális forradalomban. Mert ez jött be egyedül a forradalmak közül. A Marcuse (egy másik hasznos idióta) által leírt egydimenziós ember mit keresne a háromdimenziós nyomtatók világában?
NE VERJE KI, NE RÁZZA KI, MÓNIKÁVAL SZÍVASSA KI! SZÍVJON IDŐNKÉNT SYMPHONIÁT IS!
(Kádár apánk is azt szívta, amit én?)
A komcsiban volt Csepel bicikli, Csepel robogó (Panni), Csepel (Pannonia) oldalkocsis motor, Csepel varrógép, Csepel teherautó. Hajdú kerek mosógép, Lehel hűtőszerény, Mónika porszívó. Fakarusz – még nem farmotoros Ikarus busz, Ganz-MÁVAG gőzmozdony. A tapsok is hosszabbak voltak, az ötvenes években megszokták az emberek a percekig tartó vastapsot. Éljen Rákosi! Éljen nagy Sztálin! Éljen az éljen!
EGYÉL HALAT
– LEGJOBB FALAT!
HOLNAP – HALNAP!
A komcsit építeni kellett, nehogy összedőljön, a kapcsi működött a ciklikus válságok helyes marxista leírása ellenére. A komcsi nem ért annyit, hogy belehaljál. Túl kellett élni. A vörös csillagok háborúját is (Sztálin, Mao, Csao, Kim, Tito stb. stb.) Aki nincs velünk, az ellenünk vanból először aki nincs ellenünk, az velünk van lett. Ezek olvasták a Bibliát? Azóta?!... Aki nincs, az velünk van. Aki van, az velünk nincs. Aki nincs, az van, aki van, az nincs.
A kommunizmus utolsó lehelete a dolgozószobámban, a polcomon van, egy khmer Buddha mellett. Kívülről úgy néz ki, mint egy kerek, kicsi májkrémkonzerv. Amit annak idején egy kb. másfél centis konzervnyitóval kellett kinyitni. Ezt nem kell. Legyen csak oda bezárva. Hét nyelven van ráírva, mi van benne.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. október 20-i számában)
Mikor először látogatott el Júliához, még olvadt a hó, gyönge rügy fakadt a fákon, száraz ágaik alighogy életre keltek. „Korán jöttél”, mondta a lány, és Hendelin logotét elszégyellte magát.
Hetekkel később, két hegy szelíden egymásba hajló gerincén jelölték meg újabb találkozásuk helyszínét. Hendelin magára öltött pár dolgot, amiről úgy vélte, férfiasabb színben tüntethetik fel őt.
Hátamra kiterülve az ablak mellett hagyom, hogy az őszi napsugarak melegítsék a pocakomat. A napi harmadik szundimra készülök, csakhogy tervem meghiúsulni látszik. Nagy ricsaj, csapkodások, zörgések és ordibálás hangja csapja meg ismét fülecskéimet. Ez megy már egy jó ideje. Anya és apa megint veszekednek. Sőt, ölik egymást! Valamilyen „válást” emlegetnek, de hogy az mi a csoda lehet, arról halvány cica gőzöm sincs.
Az ablakot már lehúztam, és az ajtót is kinyitottam, így sem mozdul a levegő. A bal vállam fáj a huzattól, két éve érzékeny. Miért nincs klíma? Előveszem a telefonom, megkeresem a neten, milyen vagonban utazom. Harmincéves, 1989-ben gyártották. Nem is gondoltam, hogy ilyen régi vasúti kocsik is üzemelnek még. Görgetem a vonatos híreket, a „Prémium osztályú és csendes fülkéket vezet be a MÁV” címnél felnevetek, és arra gondolok, biztos van egy másik MÁV, amivel eddig még nem utaztam.
Amikor olvasok, hetedhét országban járok és a napsárga hajú herceg ment meg a sárkánytól.
Amikor olvasok, megakad a csutka a torkomon és üvegkoporsóban várom, hogy rám találjon a szerelem.
Amikor olvasok, a bíró lánya vagyok, fel is vagyok öltözve, meg nem is, hozok is ajándékot, meg nem is.
Állítólag több mint hatvan éve nem vett magához semmiféle táplálékot és vizet sem! Tesztelték, vizsgálták híres indiai szanatóriumokban és nemzetközi kongresszusokon. Világszenzáció és érthetetlenség. Úgy döntünk, meglátogatjuk mi is a már bőven a nyolcvanas éveiben járó idős embert. Rengeteg átszállás, tévelygés, lélekpróbáló gyalogtúra, mert arrafelé nincs tömegközlekedés, se műholdas térkép, csak poros falvak, forróság és tehenek.
Az utolsó fecske fejét a szárnya alá dugva gubbasztott a kalitkában. Satnya kis lény volt, sokkal kisebb, soványabb, mint ahogy a fecskékre emlékezett. Persze ő is elég satnya volt már, sokkal aszottabb, töpörödöttebb, de mindenekelőtt öregebb, mint amikor utoljára füsti fecskét látott.
Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a hajamat. Gyámügy nem nagyon volt akkor, mert a gyámság ki volt helyezve, össznépi volt. Mindenki ránézett mindenki gyerekére. S az a fifikus anyám azt is elhitette a világgal, hogy milyen törődő, ráérős szülő ő. Hogy van ideje a hajammal bajmolódni.
Virág ott feküdt a hatalmas ágy közepén, törékenyen, mint egy kismadár, vagy mint egy apró nefelejcs, amelyből elszívta az életet adó nedvet a túl erős napfény és az emberi hanyagság. Egy pillanatra visszahőköltem, vissza is fordultam a folyosóra azt hiszem, mintha hangot hallanék, kellett pár pillanat, hogy helyrebillenjen a lelkem, mielőtt belépek. Nem ismertem rá.
Az értekezleteken egy nyugdíjas kolléga az iskolát gyárhoz hasonlította, ahol elsőben beteszik a nyersanyagot, és nyolcadikban kipottyan a végtermék. A párttitkár több Pajtás újság eladását kapacitálta, valamint hogy miért nem tömegek járnak velem kirándulni a hétvégeken. Amikor tanítottam, kívülről láttam magamat, akár egy filmben lennék, és csodálkoztam, hogy mit keresek itt tulajdonképpen.